Netanjahu magánál tartotta a külügyi, az egészségügyi és a kommunikációs tárcát, de Ofir Akunisz foglalkozik majd a kommunikáció kérdéseivel tárca nélküli miniszterként. Móse Jaalon látja el továbbra is a védelmi miniszter feladatait, Hájim Kac népjóléti és szociális miniszter, Beni Begin pedig tárca nélküli miniszter lett.
Zeev Elkin az új bevándorlók befogadásáért, s mellette a stratégiai ügyekért felel, Miri Regev lesz a kulturális és sport minisztérium, és Dani Danon a tudományügyi miniszter. Jarív Leviné lesz a turisztikai tárca, Szilván Salom pedig a belügyi tárcát és a miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapta. Gila Gamliel a nemek és a kisebbségek egyenlőségéért felel, és a párt belső választásain legjobban szereplő Gilád Erdán meglepetésre nem lesz miniszter.
A koalíciós megállapodások értelmében a Kulánut vezető Móse Kahloné lesz a pénzügyminiszteri tárca, s a párté még az építési tárca is, amelyet Joáv Galant kapott és a környezetvédelmi, amelyet Avi Gabaj tölt be. A Tóra Zsidósága nevű vallásos párt kapta az egészségügyi miniszter-helyettesi hivatalt és vele a tárca ügyeit, a keleti vallásos Saszhoz tartozó Arije Derié a gazdasági, a Negev–sivatag és a Galileai-hegység fejlesztéséért felelős minisztériumot vezeti, s Dávid Azulajé lett a vallásügyi tárca. A Bájt Hajehudi az igazságügyi tárcát Ajelet Sakednek, az oktatásit a pártelnök Naftali Bennetnek, a mezőgazdaságit pedig az eddigi lakásügyi miniszter Uri Arielnek adta.
A kormányt bemutató viharos plenáris ülésen nyoma sem volt az ilyenkor Izraelben megszokott ünnepélyes hangulatnak, amikor a családtagok jelenlétében gratulálnak az új kormány tagjainak. A balközép Cionista Tábor és a parlamenti ellenzéket vezető Jichák Hercog élesen bírálta az új kormányt, azt mondta, hogy a kormányfő hazugságok árán szerezte meg győzelmét, s egyetlen célja székének megőrzése volt. Netanjahu cirkuszának nevezte az kormányt, és kizárta annak lehetőségét, hogy valaha is csatlakozzon ehhez a kabinethez, hogy azt nemzeti egységkormánnyá bővítsék.