Ön az egyetlen magyar gitáros, aki színpadon játszott B.B. Kinggel, még a kilencvenes évek második felében. Volt hatása az ön játékára?
Az etalonról nem tudsz mit mondani. Ő volt a Párizsban őrzött platina 1 méter. Ráadásul ilyen sármos idős úriembert nem ismertem előtte, meg azóta sem. Amikor együtt játszottunk a Kongresszusi Központban, a buli előtt bemehettem az öltözőjébe. Elvileg azért, hogy megbeszéljük a műsort. Megkérdeztem, hogy „Tanár úr, mit fogunk játszani?”. Erre kacagni kezdett, hátradőlt a székén és azt mondta: „Te is bluesgitáros vagy, én is bluesgitáros vagyok, úgyhogy bluest fogunk játszani”. Ennyi volt az instrukció.
Nem vitte túlzásba.
Hát nem. Én meg tudtam, hogy ott ül bent a közönség, teltház van, a tévé élőben adja, ezzel a tíz zenésszel még életemben nem játszottam... És még azt sem tudtam, milyen nótát fogok játszani!
Mintha megilletődött lett volna a színpadon.
Hogyne lettem volna! Visszafogott voltam. Ilyen körülmények között minden zenész az lett volna.
„You've heard of BB, now I want you to listen to... Tibi”
Milyen volt BB King soundja a színpadról, konkrétan az erősítőjéből hallgatva?
Atyaég! Az meghatározó élményem. Mindenki úgy szokta beállítani a gitárhangzását az erősítőjén, hogy nem szól semmi közben. Magában nagyon szépen is szól a gitár, csakhogy amikor bejön a zenekar, eltűnik, cincogó, cérnavékony valami lesz a hangból. Nem úgy B.B. King gitárja! Legendás gitárjához, Lucille-hez egy Fender Twin erősítőt használt, de nem úgy, ahogy szokás. Teljesen kitekerte a basszust, a közepet meg a magasat viszont csak félig húzta fel. Az erősítőt jól meg is hajtotta. Olyan szintű mélytúltengés volt, olyan masszív hang, hogy kapaszkodnom kellett, ki ne vigyen a löket a színpadról. Ő is tudta, hogy akkor kezd szépen szólni a gitár, ha a hangszóró meg akar halni.
Sajnos most nem a hangszóró halt meg.
Igen, elrepült az öreg. De ha el is repült: bárki bármikor elkezd egy gitáron blues-t játszani, az úgy szólal meg, ahogy ő elkezdte. Meg ahogy Jimi Hendrix. Abszolút mértékben egy kategóriába tartoznak ők ketten. B.B. King hatása felmérhetetlen. Az egyéniség hatása ez. Nem fogadott el semmilyen figurát, technikát, nem másolt soha senkit. Ha meghallod egy dalát, rögtön tudod, hogy ő játszik. Az első hangról. Az első vibrátóról. Boldog vagyok, hogy játszhattam vele. A szívem szakad meg, hogy elment.