A háborús bűnökkel vádolt Vojislav Šešelj szerint a bíróság nem is dönthetett volna másként, és ezt a napot az „általános szerb megbékélés napjává” kellene nyilvánítani.
A szerbiai parlament emberi és kisebbségjogi bizottságának elnöke, Meho Omerović elítélte a belgrádi felső bíróság ítéletét, amelyet botrányosnak és szégyenletesnek nevezett. Szerinte a döntés sérti azokat, akik valóban a fasizmus ellen harcoltak, de a rengeteg áldozatot is. Hozzátette, hogy cinikus az a megfogalmazás, miszerint a bíróság nem állapította meg, hogy Draza Mihajlovic háborús bűnös volt-e vagy sem. A fasizmus elleni harc 70. évfordulóján Szerbia ezzel az ítélettel lemondott antifasiszta múltjáról – szögezte le.
A második világháború alatt Mihailović volt az egyik alapítója az akkori Jugoszlávia területén működő csetnikmozgalomnak, azaz a délszláv népek, és főleg a szerbség egyesítéséért küzdő, királypárti fegyveres mozgalomnak. A szerbség egyesítése egy „etnikailag tiszta”, úgynevezett Nagy-Szerbián belül valósult volna meg, ennek érdekében a csetnikcsapatok a nem szerb lakosság e területről történő eltávolítását tekintették feladatuknak.
1941-ben a német megszállók a Draža Mihailović vezette csetnikek ellenállásával kerültek szembe. Később a parancsnok úgy vélte, hogy a kommunista partizánok jelentik a nagyobb veszélyt a szerbekre, ezért velük is felvette a harcot. A kommunisták 1946-ban elfogták és Belgrádban kivégezték, sírjának helye máig ismeretlen.
A csetnikeket – akiket sokáig a nép ellenségeinek minősítettek –, 2004-ben rehabilitálta a szerb parlament: egy törvénymódosítással ugyanazokat a jogokat biztosította leszármazottaiknak, amelyeket addig Tito partizánjainak utódai élveztek.