Az ünnepség után az úgynevezett nemzetek falán elhelyezett emléktáblák sora magyar emléktáblával bővült, amelyet Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára, a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) magyar elnökségének munkáját irányító miniszteri biztos avatott fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy „Magyarország részt vett a holokauszt végrehajtásában, ami az egyik legnagyobb magyar tragédiához vezetett”.
A ravensbrücki koncentrációs táborba több mint 30 országból nagyjából 130 ezer nőt és gyereket, valamint 20 ezer férfit deportáltak. A magyar deportáltak száma becslések szerint 10 ezer körül lehetett. A lágert 1945. április 30-án szabadították fel, akkor már csupán 3500 fogoly volt Ravensbrückben.
A legnagyobb női koncentrációs tábor története bemutatja azt a folyamatot, ahogyan „egy önkényuralmi rendszer az embertelenség és gyilkosság gyára lesz” – emelte ki Takács Szabolcs, rámutatva, hogy Ravensbrück nem haláltábornak készült, de egy diktatúrát szolgált ki, „ami éppen elég volt ahhoz, hogy halálgyárrá váljék”. Hozzátette, hogy a lágerbe nagyjából 20-22 ezer zsidót deportáltak, legtöbbjüket – 40-45 százalékukat – magyarországról hurcolták Ravensbrückbe.