„Nem fér kétség ahhoz, hogy minden épeszű ember – éljen Londonban, Madridban, Budapesten vagy Moszkvában – békét akar Ukrajnában. A minszki tárgyalásoknak szorított egész Európa és még a washingtoni Fehér Ház is. Azzal, hogy a válságnak nincs katonai megoldása – pontosabban, hogy az egy kiterjedt, akár Európa jelentős részét is sújtó háborút jelent –, nemcsak Merkel és Hollande, hanem Porosenko és Putyin is tisztában van. Ezt ők sem akarják.
Viszont készek a végsőkig feszíteni a húrt, hogy érvényt szerezzenek országaik vélt vagy valós érdekeinek. Kijevben – olykor már-már a hisztéria határát súrolva – azt bizonygatják, hogy Ukrajna a külföld segítségére szoruló áldozat. Méghozzá kétszeres: a janukovicsi korrupt rablógazdálkodás és az orosz katonai beavatkozás áldozata. Putyin pedig – országa közvéleményének szinte teljes támogatása mellett – azt demonstrálja, hogy bármikor képes megszorongatni Ukrajnát, és számolni kell Oroszországgal, amely akkor sem enged, ha akár »az egész világ« fog össze ellene.