Miért esik az olajár és mi lesz ebből?

 

„Ez a történet egyáltalán nem az olajról, hanem a dollárról szól” – bocsátotta előre a Mandiner által megkérdezett, neve elhallgatását kérő szakértő, aki jól ismeri az iparágat. Szerinte az Egyesült Államok egyedüli „világhatalmának” fő eszköze a dollár-rendszer. A világ pénzügyi rendszere leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy az országok jegybankjai amerikai dollárban képzik a „tartalékukat”, így folyamatosan keresletet támasztanak az amerikai dollár és az amerikai államkötvények iránt. Ennek következménye, hogy Amerika folyamatosan ingyen erőforrást tud elszívni a világtól: dollárt, illetve államkötvényt nyomtat, más országok pedig cserébe termékeket adnak Amerikának – magyarázta.

 

Azonban valamikor a 2000-es évek első évtizedének második felében Kína elég erőssé vált ahhoz, hogy más országokkal, elsősorban Oroszországgal együtt megkérdőjelezzék Amerika hegemóniáját és a dollár-rendszert – folytatta a szakértő. Elkezdtek dolgozni a dollár-rendszerről való leváláson. Egyrészt a devizatartalékaikon belül csökkentették az amerikai államkötvények arányát és reáleszközöket kezdtek el vásárolni; másrészt pedig elkezdték kiépíteni azt a pénzügyi infrastruktúrát, amely lehetővé teszi az ügyletek elszámolását a dollár kihagyásával.

 

Kína és Oroszország számos kétoldalú csereügylet megállapodást írt alá különböző országokkal (Kína nagyjából 40 országgal), amelyek lényege, hogy az országok saját pénzükben számolnak el, nem pedig dollárban. A pénzügyi infrastruktúra építésének másik pillére a SWIFT alternatívájának kiépítése, ezzel Kína készen van, Oroszország 2015 májusára készül el, és zajlik a saját hitelkártyarendszer kiépítése is – sorolta névtelenséget kérő forrásunk. Összességében Amerika azt látja, hogy az idő ellene dolgozik, ugyanis Kína sokkal gyorsabban növekszik nála és idénre vásárlóerőn számítva Kína a világ legnagyobb gazdasága lett reálgazdasági oldalon. Amerika szerinte attól tart, hogy Kína és Oroszország még jobban együttműködik és kiszélesítik érdekszférájukat. Ezért akarja Amerika destabilizálni Oroszországot és Kínát, valahogy megakasztva a fejlődésüket. Ezért köt például szabadkereskedelmi megállapodásokat is: az EU-val a TTIP-t, a Csendes-óceáni térséggel a TPP-t – véli a szakértő.

 

 

Egyszerre nagyon sok lett az olajból: ez az oka egész röviden az olajáresésnek – mondta a Mandiner kérdésére Vargha Péter Simon, a MOL közgazdásza, a Guruló Hordó blog szerzője. Mint mondta, a kereslet lassabban nő, és ennek részben pont Kína lassabb gazdasági növekedése az oka. Másrészt felfutott az amerikai palaolaj, idén többel nő az USA kínálata, mint az egész világ kereslete – fejtette ki Vargha, hozzátéve: „több mint másfél éve mondjuk, írjuk a Guruló hordón, hogy a palaolaj előretörése miatt csökkenhet az ár, megkérdőjeleződhet az OPEC szerepe. Most borult ki a bili”.

 

Névtelen szakértőnk szintén a kereslet csökkenését és az amerikai palaolajat említette, valamint hozzátette, hogy az energiahatékonyság is növekszik, ami szintén a keresletcsökkenés irányába hat. Szerinte van egy olyan piaci konszenzus is, hogy a marginális termelők 40-70 dollár közti határ-termelési költségénél alacsonyabban kell tartani az olaj világpiaci árát, azért, hogy ők veszteségessé váljanak és abbahagyják a termelést. Ez a folyamat több időt vehet igénybe: hosszú hónapokig vagy akár két évig is eltarthat – tette hozzá.

 

Mindkét szakértő, akit megkérdeztünk, egybehangzóan azt mondta: rövid távon sem a kereslet, sem a kínálat nem érzékeny az árakra. A termelők ugyanis mindenképp kitermelik az olajat, mert már korábban kifizették a beruházási költségeket, és a fogyasztók sem fognak egyik napról a másikra hirtelen többet fogyasztani, mert alacsonyabb lett a benzin ára. Tehát nagy ármozgások kellenek, hogy a keresletet és a kínálatot kiegyenlítsék – összegezte Vargha Péter Simon. A másik szakértő szerint viszont hosszabb távon a kereslet rugalmasabban reagálhat, mint a konszenzus várja, a világon ugyanis még mindig van nagyjából 5 milliárd ember, aki szívesen autókázna és fogyasztana sokkal többet.

 

Jelenleg 56-59 dollár körül van az olaj hordónkénti ára, míg az utóbbi években 100-115 dollár volt az átlagos világpiaci ár. Ehhez képest extrémnek tűnik a mostani ár, de hosszabb időszakot nézve már nem annyira vészesen alacsony, tekintve, hogy igen nagyok az ingadozások az olajpiacon – mondta kérdésünkre Vargha Péter Simon. Hogy hol lehet majd az alja a mostani olajár-esésnek, azt nem tudták a megkérdezettek megjósolni. Rövid távon az árat az határozza meg, hogy hol van az a szint, ahol a sok „long spekuláns” bedobja a törülközőt – mondta névtelen forrásunk. Azonban a MOL közgazdásza, Vargha Péter Simon hozzátette: akár fel is pattanhat az ár, ha „mondjuk Líbiában vagy Venezuelában kitörne valami balhé”.

 

Jelenleg épp azért van túl sok olaj a piacon, mert Szaúd-Arábia nem hajlandó csökkenteni az exportját. Mi lehet ennek az oka? – kérdeztük a két szakértőt. „Erről a szaúdiakat kéne megkérdezni, de sajnos általában eléggé titkolózóak” – kezdte Vargha Péter Simon. Hozzátette: „a Guruló hordón is leírtuk; hosszabb távon egyedül biztosan nem tudják megfordítani a piacot, és a többi OPEC-tagországgal együtt is csak egy ideig.” Vargha szerint Szaúd-Arábia el akarja kerülni, hogy megismétlődjön a 80-as évekbeli „lassú elvérzés”. Akkor az történt, hogy Szaúd-Arábia kénytelen volt 10 millióról 3 millió hordó alá vágni az olajexportján, hogy az olajárat megtámassza, miközben a többi OPEC tagállam „ott csalt, ahol tudott”. Aztán a szaúdiak ezt megelégelték, és elárasztották a piacot olajjal, ami padlóra küldte az árakat – foglalta össze.

 

A Mandiner által megkérdezett másik szakértő szerint nem biztos, hogy igaz a szaúdiak hivatalos indoklása, miszerint azért nem csökkentik a kitermelést, hogy az alacsony ár tönkretegye a palaolaj-termelőket. Szerinte könnyen lehet, hogy valójában megállapodtak a szaúdiak az amerikaiakkal, mert az amerikaiak így az olcsó olajárral ártani tudnak az oroszoknak.

 

 

A rubel folyamatosan esik, már hetven rubelbe is került egy dollár, így azt is megkérdeztük a szakértőktől: mi lehet a hosszabb távú következménye Oroszországra nézve az olcsó olajnak, és vannak-e más országok is, akiket ez érzékenyen érint.

 

A kitermelő országok közül azok vannak elsősorban bajban, akiknek a bevétele, a költségvetése az olajbevételektől függ. Iránnak vagy Oroszországnak is 110-120 dolláros olajár mellett volna egyensúlyban a költségvetése, tehát a jelenlegi olajár mellett vagy nagy deficitjük lesz, vagy komoly megszorítást kell végrehajtaniuk, vagy mindkettőre szükség van – összegezte Vargha Péter Simon. Mint mondta, könnyen csődközeli helyzetbe kerülhetnek az oroszok, sőt, már most is egy likviditási, illetve tőkemenekítési válságban vannak. Vargha szerint az elmúlt napok pánikszerű rubelesése klasszikus valutaválság: mindenki váltja a rubelét, menekíti a pénzét, de devizaszűke van. Hozzátette: az oroszoknak komoly költségvetési megszorításokat kell végrehajtaniuk és könnyen lehet, hogy előbb-utóbb tőkekorlátozásokat vezetnek be a rubelesés megállítására, még ha ezt most ki is zárják.

 

Névtelenséget kérő forrásunk másként látja: szerinte nem olyan rosszak az orosz gazdasági fundamentumok. Nagy devizatartaléka van az országnak, ami még akkor is elég pár évig, ha teljes mértékben abból kell finanszírozni a részben állami vállalatok és a bankrendszer lejáró devizaállományát. A jelenlegi bizonytalan világban addig rengeteg minden történhet, háromszor visszamehet az olaj ára, új szövetségeseket találhat Oroszország, vagy beállhatnak a kínaiak az oroszok mögé – tette hozzá. A szakértő szerint a rövid távú kérdés, hogy „az amerikai propaganda mennyire sikeres” és mennyire sikerül elérnie, hogy az orosz betétesek pánikolni kezdjenek és rubeljüket átváltsák dollárra. Ez esetben nem lehet megvédeni a rubelt a külső segítség, vagy konvertibilitás felfüggesztése nélkül. De azt is lehetségesnek tartja, hogy a pánik további eszkalálódása esetén az oroszok a kínaiaktól kaphatnának segítséget.

 

Oroszországon kívül azonban másoknak is rosszul jön az olajáresés – szögezte le érdeklődésünkre Vargha Péter Simon. Például Venezuela vagy Irán is csak magas olajárak mellett tudja egyensúlyban tartani a költségvetését. Hozzátette ugyanakkor: ettől még téves az a vélekedés, hogy ne érné meg nekik ilyen áron termelni és eladni az olajat. Mivel a kitermelés folyó költségei általában alacsonyak, ezért még ilyen ár mellett is bőven megéri nekik termelni. Az alacsony olajár elsősorban az új befektetéseket foghatja meg – véli a MOL közgazdásza.

 

 

Természetesen a nagy kitermelők rosszul, míg a fogyasztók, az importőrök jól járnak az olcsó olajjal – mondta Vargha Péter Simon kérdésünkre. Hozzátette: összességében a globális gazdaság is jól jár az alacsony olajárakkal, ugyanis a fejlett országok GDP-jük akár 4-5 százalékát költik olajra, ezért egy 40 százalék feletti árcsökkenés jelentősen csökkenti a költségeiket.

 

Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy a fogyasztó országok örülhetnek az alacsony olajáraknak, hiszen másra költhetik a megmaradt pénzüket. Névtelenséget kérő forrásunk ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a különböző pénzügyi piacok nagyon összekapcsolódnak, ezért például ha egy sor spekuláns sokat veszít a rubelen vagy az olajon, akkor más pozíciókat is zárniuk kell, ami volatilitás, az árfolyam-változás kockázatának növekedését okozza a látszólag egymástól független piacokon.

 

Amerika természetesen jól jár: az amerikai politikai vezetés inkább az alacsony olajárakban érdekelt, mert a benzinárak erősen befolyásolják a fogyasztást és ezen keresztül a lakosság hangulatát – mondta Vargha Péter Simon. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Amerikán belül is különböző érdekek vannak, hiszen a kitermelő cégek a magas árban érdekeltek, mivel onnan származik a bevételük. Névtelenséget kérő szakértőnk arra mutatott rá: Amerika elsődleges érdeke a dollár védelme, és ennek csak egy eszköze az olajár: ezzel most destabilizálni lehet Oroszországot.

 

Amerikán kívül viszont mi is örülhetünk, ez mindkét megkérdezett szakértő egybehangzó véleménye: az olcsó olaj gazdaságélénkítő hatása kedvező, és a költségvetés számára az emiatt kieső adóbevétel nem olyan jelentős.

 

A jövőre utalva forrásunk ugyanakkor felvetette: a nagy geopolitikai játszmában lehet, hogy Amerika Magyarországot is a renitens országok közé sorolja, amely nyitott a Peking-Moszkva tengely iránt. Ha az oroszokat „lenyomják” az amerikaiak, akkor lehet, hogy Magyarországot is majd igyekeznek pénzügyileg destabilizálni – vélekedett. Szerinte könnyen lehet, hogy Kína is beszáll majd a játszmába, az olaj és a rubel mellett pedig az arany árfolyamára is érdemes odafigyelni.