„A szélsőséges pártok esetében gyakori tendencia, hogy a »szalonképesebbé válás« érdekében gyengítenek programjuk radikális részein, így beljebb tolódnak a politikai paletta széléről (amint érzékelhető a Jobbik és a francia Nemzeti Front esetében is). Ezzel a lépéssel több ember támogatását nyerhetik el, akik addig nem szimpatizáltak velük, ám fennáll az ellenkezője is: a radikális beállítottságú választók elvesztése. Amennyiben ez bekövetkezik a Mi Szlovákiánk Néppárt esetében, a felvidéki magyar lakosság igazi választás elé kényszerül: Kotlebáék támogatása vagy a magyar pártok egyikének való bizalomszavazás.
Dönteniük kellene tehát a magyarságuk képviselete és a cigánykérdésre való megoldást ígérő párt között. Amennyiben így fogjuk fel, nem túl jó a helyzet, mivel a felvidékiek részéről gyakori kritikák érik a két magyar pártot főleg azért, mert az emberek úgy érzik, hogy csak jelképes ügyekben tevékenykednek és a számukra igazán lényegi kérdéseket nem tűzik napirendre vagy nem harcolnak érte eléggé (pl.: Malina Hedvig-ügy).
A választás eredményeinek másik érdekessége és lehetősége ugyanakkor a relatív történelmi győzelmet elért Magyar Közösség Pártja, ami (parlamenten kívüli pártként) parlamenten belüli pártokat meghazudtoló eredményt ért el. Szakértők szerint ez egy jobboldali együttműködésben való szerepet is magában hordozhat a későbbiekben és új perspektívát jelenthet a magyarságpolitikában, mivel eddig nem sikerült parlamentbe kerülniük.”