Fidesz vs. RMDSZ: kit választ Erdély?

A tegnapi posztunk a külhoni szavazatok valós politikai súlyáról szólt, most nézzük, milyen esélyekkel indulna a szavazatokért az RMDSZ által tavaly felvetett külhoni párt, ami elindította az egész gondolatmenetet. Mivel maga a felvetés szerintem sokkal inkább egy, a Fidesznek szóló fricska, semmint komoly elképzelés, ezért sajnos 2014-ben aligha fog kiderülni, hogy helytállóak-e a következtetéseim.

Ahogy tegnap írtam, 2014-re legfeljebb 8 millió 450 ezer választásra jogosulttal, közülük legfeljebb 450 ezer külhoni magyarral számolok. Ezt továbbra is fenntartom, még ha László Róbert vitatja is a számaimat. 2012 novemberéig 120 ezren kapták meg Romániában a magyar állampolgárságot, tegyük fel, hogy a választásokig (pontosabban a külhoniak számára továbbra is létező választási regisztrációs időszak lezárultáig) még egyszer ennyien szerzik azt meg – így biztosak lehetünk benne, hogy nem becsüljük alul a romániai magyar választók 2014-es számát.

Van tehát 240 ezer állampolgárunk, tegyük fel, hogy 90%-uk, 220 ezer ember elmúlt 18 éves, így potenciális választó. Hogy ők kit választanának a magyarországi mezőnyből, arról egy éve készített kutatást a Kvantum Research és a Political Capital. Eszerint akkor a választási részvételre hajlandóságot mutató megkérdezettek 55 százaléka támogatta volna a Fideszt, az összes többi párt támogatottsága 5% alatt maradt volna (MSZP 4,1%, Jobbik 2,9%, DK 1,8%, LMP 0,2%), míg 35% nem tudta, vagy nem mondta meg, kire szavazna. 

A 2012-es romániai választásokon az RMDSZ a magyar szavazatok 80-90%-ára számíthatott, a többit az MPP és/vagy az EMNP szerezte meg. A kutatásból és a választási eredmények összeolvasásából az következik, hogy a romániai magyarok többsége az RMDSZ-re szavaz a romániai választásokon és a Fideszt támogatná a magyarországin – tehát egyszerre RMDSZ- és Fidesz-szavazó.

Kérdés, hogyan módosítana a magyarországi választásokra vonatkozó preferenciáikon egy RMDSZ-es hátterű Feltételezett Külhoni Magyar Párt (FKMP) létrejötte. Biztosan lennének támogatói egy ilyen formációnak (elsősorban Romániában, de kisebb számban az anyaországban vagy a nem romániai külhoni magyarok körében is), a Fidesztől is el tudna csábítani valamennyi szimpatizánst, de ezzel még mindig messze lenne a parlamenti küszöb, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a fő bázist jelentő külhoni magyaroknak továbbra is regisztrálniuk kell majd, hogy egyáltalán szavazhassanak 2014-ben.

Szinte biztos vagyok benne, hogy egy ilyen politikai formáció indításával az RMDSZ ugyanazt a hibát követné el Magyarországon, amit a Fidesz elkövetett Romániában: messze túlbecsülné saját szimpatizánsaira gyakorolt befolyását, saját népszerűségének kiterjeszthetőségét. Az elmúlt évek romániai választásain láthattuk, hogy a Fidesz kétségkívül meglévő erdélyi népszerűségét csak nagyon korlátozottan tudták az RMDSZ-szel rivalizáló magyar pártok szavazatokra váltani, Fidesz-támogatás ide vagy oda.

Kérdés még, hogy az MSZP – szerintem mindenképpen örvendetes – nemzeti fordulata,bocsánatkérése és az RMDSZ-szel kötött együttműködése milyen hatással lesz a magyarországi pártok romániai erőviszonyaira. Nehezen tudom elképzelni, hogy 2014-ben emiatt külhoni magyarok tömegei fordulnának a szocialisták felé, ehhez túl erősen élnek még a 2002-es, 2004-es és egyéb sérelmek. Itt különösen érvényes az, hogy hiába buzdítaná az RMDSZ saját szavazóit az MSZP támogatására – aligha fogja –, azzal csak a saját hitelességének ártana, a szocialistáknak azonban nem sok szavazatot hozna. Önmagában az RMDSZ-MSZP együttműködés hivatalossá tétele is érdekes fejlemény. Egyrészről érthető, hiszen egy külhoni magyar párt jó esetben minden anyaországi politikai erővel rendezett viszonyra törekszik. Másrészt pikáns, hiszen az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, míg az MSZP a legfőbb rivális európai pártcsaládhoz tartozik. Ez viszont legalább annyira szól az RMDSZ és a Fidesz ellentmondásos viszonyáról, ami elsősorban nem a romániai magyar párton múlik.