Iványi és Ungváry is bocsánatot kért Safarov kiadatása miatt

2012. október 11. 08:37

Örményországba utazott Sz. Bíró Zoltán történész, politikai elemző, Iványi Gábor, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, Deák Gábor újságíró, publicista és Ungváry Rudolf író, hogy bocsánatot kérjenek Ramil Safarov kiadatása miatt.

2012. október 11. 08:37

„Azért szerveztük ezt a látogatást, hogy tudassuk, a magyar emberek többsége nem ért egyet ezzel, mi pedig elégedetlenek vagyunk a (magyar) hatóságoknak azzal a döntésével, hogy átadták hazájának egy alvó katonatiszt orgyilkosát. Bár a magyarok többsége elítélte a történteket, nem mindenkinek volt alkalma az álláspontját kifejteni”idézi Deák Gábort a PanARMENIAN örmény hírportál nyomán a Galamus.

„Azért jöttünk, hogy kifejezzük sajnálatunkat és szégyenkezésünket. Magyarország még az örmények elleni népirtást sem ismerte el hivatalosan, mivel akkoriban Törökország támogatására szorult. Ami pedig a [Safarov] átadását jóváhagyó miniszterelnököt [Orbán Viktor] illeti, távoznia kellene posztjáról”
– fogalmazott Iványi Gábor jereváni sajtókonferenciájukon.

Az értelmiségiek arról, hogy Örményország felfüggesztette a Magyarországhoz fűződő diplomáciai kapcsolatokat, azt mondták: az örmény kormány intézkedései a magyar hatóságok ellen irányulnak, nem pedig az emberek ellen.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Stego
2012. október 11. 19:06
Remélem, nem jönnek vissza!
Liquid
2012. október 11. 12:21
Ezt nem az örményekért tették, hanem a magyarság ellen. Ha utálják a turult, akkor az örményekre pláne magasról tesznek.
geraz51
2012. október 11. 11:22
Ungváry megboldogult édesanyámtól kérjen bocsánatot,mert lekurvázta azért mert én nem tartom őt magyarnak.Kijelentem,hogy ez a moslék ember nem magyar!!!
gereb6
2012. október 11. 11:03
"Ami pedig a civil lakosságot illeti, a legrosszabb pillanatban 80 millió szovjet ember élt német megszállás alatt. Közülük sokan elmenekültek a szovjethatalom elől, amely számukra a háború előtt közel másfél évtizeden át zajló erőszakos kolhozosítást és – kivált az e tekintetben különösen érintett ukrajnai területeken meg a balti államokban – a nemzeti identitás kegyetlen letörését jelentette. E tragédia külön fejezete annak a mintegy két és félmillió embernek a kálváriája, akit 1944 és 1947 között az angolszász, elsősorban a brit erők Belgium, Hollandia, Norvégia, Franciaország és más országok területéről --többek között Észak-Afrikából --, a GENFI KONVENCIÓ MEGSÉRTÉSÉVEL kiadtak Sztálin birodalmának. A GULAG szigetvilág című művének erről szóló részéhez Alekszandr Szolzsenyicin 1973-ban még a következő megjegyzést tette: “Döbbenetes, hogy Nyugaton, ahol nem lehet soká megőrizni semmiféle politikai titkot, mert óhatatlanul beszivárog a sajtóba, és köztudottá válik – ennek az árulásnak a titkát – a második világháború legutolsó vagy egyik legutolsó titkát – mindmáig gondosan őrzi a brit és az amerikai kormányzat. Én, aki oly sokszor találkoztam ezekkel az emberekkel a börtönökben és a lágerekben, negyedszázadon át nem tudtam elhinni, hogy a nyugati közvélemény semmit sem tud az egyszerű orosz embereknek erről a hatalmas tömegéről, akiket a nyugati kormányok visszaszolgáltattak országunknak, ahol leszámolás és pusztulás várt rájuk" (Gereben Ágnes)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!