Jobban élsz, mint négy éve? Elektor III.

Mitt Romney kérdésfelvetése ügyes: különböző demokrata politikusok, publicisták és egyéb beszélő fejek próbálták több-kevesebb sikerrel, védekező pozícióba kényszerülve megmagyarázni Obama elnök bizonyítványát. Ronald Reagan az amerikai jobboldal védőszentje, ráadásul '80-ban a puhakezűnek és határozatlannak tartott Jimmy Cartert verte meg, miután a demokrata elnök csupán egy ciklust töltött a Fehér Házban. És valóban, a kérdés jogos: jól menedzselte Obama az USA Zrt.-t az utóbbi évek során, vagy nem?

Obama elnöki teljesítményét nem lehet csupán gazdasági szempontból értékelni, hiába szeretné ezt elérni Romney, aki a technokrata üzletemberként és gazdasági szakértőként kívánja eladni magát. Ráadásul eközben Romney ellen is felmerült egy kínos viszontkérdés: vajon ő maga jobban él-e, mint négy éve? Romney ugyanis már hosszú ideje nem hajlandó az utóbbi évekre vonatkozó adóbevallásainak jelentős részét nyilvánosságra hozni – erre ugyan nem kötelezi semmilyen törvény, azonban ezeket az adatokat az USA politikusai általában nem szokták titokban tartani. Mindez azonban feledhető – reméli a republikánus kampánycsapat –, ha az amerikai választók belátják: mivel négy év alatt nem javult jelentősen a gazdasági helyzet, itt az idő leváltani Barack Obamát

Mit ért el Obama négy év alatt?

Minden látszat ellenére elég sokat. Sokat támadott stimuluscsomagjával megelőzte a recesszió elmélyülését. Állami támogatással megakadályozta az amerikai autóipar összeomlását. A Wall Street pénzügyi érdekcsoportjait is megpróbálta megregulázni, több-kevesebb sikerrel.

Mégis könnyen támadható, mivel gyakran vállalt kompromisszumokat, igyekezett az arany középúton haladni. Ezt azonban nem teljesen saját akaratából tette: a közhiedelemmel ellentétben ugyanis az amerikai elnök hatalma jelentősen korlátozott, különösen az új jogszabályok elfogadtatását illetően. Az amerikai törvényhozás két házának tagjait, a kétévente újraválasztási nyomás alá kerülő képviselőket és a hatéves mandátumuknak köszönhetően függetlenebb szenátorokat is a maga oldalára kell állítania.

Az USA-ban ráadásul jóval kisebb a pártfegyelem, mint Magyarországon: a konzervatívabb déli államokban megválasztott demokrata képviselőket meglehetősen nehéz rábírni egy-egy progresszívebb szellemű szociális törvény, vagy egy, az állami beavatkozást elvető amerikai gazdasági ortodoxiát megkérdőjelező intézkedéscsomag elfogadására. Ráadásul a szenátusban gyakran nem elég az egyszerű többség az ellentmondásos szavazások idején: csak hatvan százalékos többséggel előzhető meg az obstrukció, amely a rendszer működtetéséhez nélkülözhetetlen kétpárti dialógus visszaszorulásával egyre gyakoribbá vált az utóbbi években.

Obama ennek ellenére sikeresen elfogadtatta egészségügyi reformjának fontos elemeit: lényegében állami egészségbiztosítás jött létre a republikánusok folyamatos tiltakozása mellett. Hatalmas előrelépés ez a tengerentúli baloldal szemszögéből, amely évtizedek óta próbálja átalakítani az egészségügyet. Obama elérte, hogy a melegek is szabadon szolgálhassanak az amerikai hadseregben, jó pontot szerezve az egyre inkább elbizonytalanodó fiatalabb szavazóinál. Megreformálta az egyetemisták pénzügyi támogatásait, jobb helyzetbe hozva a diákokat, szintén hasonló eredménnyel. Még a Wall Streetre is rákényszerített több új szabályozást.

Az elnök a külpolitika területén is ért el sikereket. Obama adta ki a parancsot Oszama bin Laden kivégzésére: ha republikánus lenne, minden beszédét ezzel kezdhetné. Hivatalosan befejezte az iraki háborút, és még mindig az amerikaiak által felépített kormányzati rendszer működik a közel-keleti országban – azonban Afganisztánban a tálibok továbbra is problémát jelentenek. Az USA állt az élére annak a Kadhafi rendszerét lebombázó koalíciónak, amely a líbiai polgárháború sorsát a Nyugatnak kedvező módon döntötte el.

It's the economy

Amikor Obama letette az elnöki esküt, az amerikai bankrendszer az összeomlás felé tartott, két autógyártó is a csőd szélén állt, erre kellett gyorsan reagálnia. Az új elnök ezt a stressztesztet sikeresen abszolválta, azonban később kevésbé tudott szabadon manőverezni – különösen azután, hogy 2010-ben a Demokrata Párt elvesztette a többségét a képviselők között.

Az idei kampányban gyakran emlegetett szlogen a munkahelyteremtés: ebben a fontos, de mégis önkényesen felfújt jelentőségű statisztikában Obama eredménye elfogadható, jobb, mint példának okáért a második Bush-féle négy év adatai. 2008 és 2012 között átlagosan évi 0,84 százalékkal növekedett a munkahelyek száma az Egyesült Államokban.

Az ország államadósságának mértéke azonban aggasztóan nő, és az elnök négy évvel ezelőtti terveihez képest is rosszabb adatokról kénytelen beszámolni az idén. Obama akkor úgy vélte: 2011-től kezdve csökkenni fog a mutató, azonban a jelenlegi előrejelzések szerint ez 2014-ig nem történik meg, sőt, várhatóan a GDP 79 százalékát is el fogja érni: ennyire a második világháború óta nem adósodott el az ország.

Az ősz nagy kérdése

Obama a '30-as évek világgazdasági válsága óta legnagyobb recesszió kezdetén került az USA élére. Az elnök támogatói szerint megfelelő teljesítmény az, hogy megakadályozta a teljes összeomlást, bírálói azonban természetesen nem elégedettek munkájával, a gazdasági élénkítés helyett inkább az adócsökkentés és a szociális kiadások visszafogása lenne számukra kívánatos.

Miközben az USA visszatért a szakadék széléről, nem tudta elfoglalni a '90-es években, a hidegháborúban aratott diadal utáni pozícióját a világ egyetlen vezető hatalmaként. Az amerikai politikusok kompromisszumokra kényszerülnek és gyanakodva figyelik az egyre inkább felbátorodó Kínát.

A 9/11-es merényletek óta folyamatosan pszichés harckészültségben álló, tengerentúli háborúkban kifáradt országban Obama négy éve a változás és a remény szlogenjeivel győzött. Mára az akkori megválasztásában kulcsszerepet játszó fiatalok még cinikusabbá váltak. Az ősz nagy kérdése: nyerhet-e Obama 2012-ben a 2008-as ígéreteivel, illetve azzal, ami azokból négy év politikai sárdobálás után megmaradt?