Egyesek indiánokat akasztgattak volna népszerűség hajhászásból, mások megelégedtek az ellenfél pocskodniázásával, ami egyszer-egyszer visszafelé sült el. A televízió óta pedig egy villogó fogsor néha többet ér minden érvnél. Az amerikai választások történetével foglalkoztak a legutóbbi Rubicon-esten.
Amikor George Washingtont először elnökké választották, még nem hittek abban, hogy szükség van pártokra – árulta el Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója a keddi Rubicon-esten, melyet Elnökválasztás az Egyesült Államokban – botrányok, legendák, történelem címmel rendeztek meg.
„Igaz hazafi, ha tudja, hogy mit kíván a haza érdeke, akkor nem a pártérdek szerint szavaz, hanem a közösség érdeke szerint” – így gondolkodtak akkoriban Hahner elmondása szerint. Bár ez nem tartott sokáig.
A történész úgy fogalmazott, Washington elnökségének második négy évét már megkeserítették a pártok gyűlölködései, ekkor alakult ki ugyanis az első kétpártrendszer Amerikában a federlaistákkal és a repulbikánusokkal (ők nem azonosak a mai republikánusokkal).
Az első pártváltás 1800-ban történt, amikor a republikánus Thomas Jefferson átvette John Adamstől a kormányt.
Bár ekkorra a kampányokban Hahner szerint már szokássá vált az ellenfelek megvádolása, a sárhajigálás – az új elnök első szónoklatában szép gesztussal kívánta elsimítani a pártviszályokat.
„Mindannyian federalisták vagyunk, mindannyian republikánusok vagyunk. Ha akadna olyasvalaki, aki bármilyen okból fel akarja számolni politikai rendszerünket, akkor hagyjuk meg őt a szabad vélemény emlékművének egy olyan világban, ahol a legtévesebb vélemény is kifejthető, mert az ész szabadon szembeszállhat vele” – idézte a beszédet Hahner.
„Az amerikai többpártrendszer és a választások ezzel a szép jelszóval indultak meg, ezt feltétlenül szerettem volna hangsúlyozni” – jegyezte meg a történész, talán némileg epésen.
Az 1840-es választás volt az első, amely buli jelleget öltött, amolyan népünnepély volt. Ekkorra már általánossá vált az a felfogás, hogy akkor lehet minél jobb döntést hozni, ha a döntésben minél többen részt vesznek. Ez az alapító atyák idejében még nem így volt, épp ellenkezőleg, akkoriban úgy gondolták, hogy a döntésekben egy szűk, arra érdemes rétegnek szabad csak részt vennie.
De az 1840-es választáson már komoly mozgósítás volt, ezért utólag nehéz is megérteni, hogy a whig párti William Henry Harrison demokrata ellenfelei miért gondolták jó ötletnek, ha azt terjesztik el, hogy Harrison csak egy egyszerű vénember, akinek elég lenne, ha egy gerendaházban eléldegélne és almabort kortyolgatna.
Ez a kommunikációs húzás bejött, csak éppen nem a demokratáknak, hanem Harrisonnak. Ő ugyan katonatiszt volt, ültetvényes családból származott, vagy két tucat helyiség volt a házban, ahol született, de köszönte szépen a demokratáknak, hogy meggyőzték arról a közvéleményt: ő a nép egyszerű gyermeke.
Ettől kezdve Harrisonék a kampányban faházakat osztogattak és almaborral itatták a választókat, a whigek jelöltje pedig azt játszotta, hogy egyszerű farmer. Ez pedig bejött, igaz, Harrison nem sokáig sáfárkodhatott a ráruházott hatalommal, a következő évben ugyanis egy merényletben meggyilkolták.
Az elnökjelölteknek
az 1840-es évektől el kell játszani azt, hogy egyszerű ember vagyok, nem különbözök polgártársaimtól”
– fogalmazott Hahner. Ez pedig máig tart, hiszen James Earl helyett Jimmy Cartert, William helyett Bill vagy akár Billy Clintont mondunk – fűzte hozzá.
„Melyik európai vezetőt nevezik a gyerekkori becenevén, ugye?” – vetette fel a történész.
Nem volt ez mindig így.
George Washingtont egyszer valaki fogadásból hátba veregette, de Washington olyan jegesen nézett rá, hogy az illető közölte, ilyet soha többé nem mer csinálni”
– mesélte Hahner.
Rátérve az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb elnökére, Hahner Péter elmondta, a republikánus Abraham Lincoln első, 1860-as győzelméhez az kellett, hogy a demokraták megosztottak voltak, ugyanis két jelöltjük indult.
Lincoln rendkívül alacsony sorból származott, még csak nem is egy farmer, hanem egy nyugati illegális földfoglaló gyermeke volt. Összesen egy évet járt iskolába, de önmagát sokat képezte, így végül ügyvéd lett belőle.
Mint azt Hahnertől megtudtuk, az akkori amerikai nyugaton nem nagyon várták el, hogy valaki okleveleket lobogtasson, ha tudott tanítani, tanárnak, ha gyógyítani, orvosnak, ha ügyvédkedni, ügyvédnek nevezhette magát.
Lincoln úgy lett elnök, hogy előtte nemigen töltött be politikai tisztséget. A ‘40-es években egyszer két évig képviselő volt a Képviselőházban. Viszont kiváló szónok volt, és már ügyvéd korában rendkívüli népszerűségnek örvendett.
»Becsületes Abraham« néven emlegették, tehát egy ügyvéd, aki becsületes...ez nagyon nagy szó volt akkoriban”
– jegyezte meg Hahner, aki szerint ugyanLincolnnak valóban szüksége volt a szerencsére első győzelméhez, de utána politikai zseninek bizonyult.
1861-ben kitört az amerikai polgárháború, 1864-ben esedékes lett a következő választás, Lincolnak pedig elkezdték telebeszélni a fejét, halasztassa el a voksolást a háborúra hivatkozva, de az elnök ebbe nem ment bele. „Választások nélkül nem lehet szabad kormányzatunk” – idézte Lincoln érvét Hahner. Mikor erre azt mondták neki, hogy így veszíteni fog, Lincoln úgy felelt: akkor átadja a hatalmat annak, aki nyer.
De más megkérdőjelezhető vagy egyenesen erkölcstelen tippeket is kapott Lincoln a ‘64-es választás előtt. Azt mondták neki, vegyen be néhány, még állammá nem alakult territóriumot a szövetségbe, hogy azok szavazatokkal hálálják meg. Nemet mondott. Azt javasolták, halassza el a következő évfolyam behívó parancsát, mert akkor népszerűbb lesz. Nem tette meg.
Kitalálták, hogy a minnesotai sziú felkelés vádlottaiból akasztasson fel minél többet, mert az népszerű intézkedés lenne, de ezt sem tette meg mondván, nem akasztgat embereket szavazatokért.
Lincoln már felkészült rá, hogy a választás után átadja a hatalmat, de a háború menete közbeszólt: Sherman tábornok hadserege elfoglalta Atlantát, amiből kiderült, hogy az északiak hamarosan győzni fognak. Lincoln így megnyerte a ‘64-es választást is.
Azóta az Egyesült Államokban soha fel nem merülhetett, hogy háború miatt elhalasszák a választást – mondta Hahner.
A Rubico-esten szóba került az a híres választás is, amelyet a később merényletben elhunyt John F. Kennedy nyert meg. Kennedy szintén nem számított beágyazott politikusnak elnöksége előtt, mégis megválasztották. Hahner Péter azt ajánlotta hallgatóságának, keressék meg, mit írt az elnökről Márai Sándor Amerikában élő magyar író naplójában. Mint mondta,
Márai oda volt, hogy egy olyan „playboy”, mint Kennedy, elnök lehet Eisenhower után.
A történész rámutatott, Kennedynek messze nem volt ‘60-ban mítosza, az csak később alakult ki és javarészt abból ered, hogy meggyilkolták. Nixon viszont akkor még nem a Watergate-botrány elnöke volt, hanem egy profi politikus, aki Eisenhower alelnöke volt korábban, „aki bejárta a világot, akit megtámadtak Venezuelában, aki '56-ban eljött a magyar emigránsokat meglátogatni a Bécs melletti táborban.”
Ám közbeszólt a televízió. Hahner elmondása szerint, aki a tévén nézte a két jelölt vitáját, az előnyös külseű, villogó fogú demokratát, Kennedyt hozta ki győztesnek, aki viszont rádión hallgatta, az a republikánus Nixont tartotta meggyőzőbbnek. Bár ezen kívül még sok mindenen múlott a választás, Kennedy a televíziós vitának is köszönhetően győzött, bár nagyon kevéssel.
A republikánusok biztatták Nixont, hogy kérjen újraszámlálást. Ő egyrészt azt mondta, hogy nem akar a hátsó kapun bejutni a Fehér Házba, másrészt nem volt benne biztos, hogy ha voltak is csalások, akkor azokat kizárólag demokraták követték el.
A két elnök mai megítélésére és a valódi teljesítményükre kitérve Hahner Péter elmondta, „az igazság az, hogy ha Kennedyt nem ölik meg, nem lenne ilyen hírneve.” A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak a legnagyobbak között tartják számon, a történészek viszont a „futottak még” kategóriába sorolják. Hahner egyetlen eredményét emelte ki Kennedynek, megoldotta a kubai rakétaválságot, amelynek kialakulásához maga is hozzájárult.
Kennedyvel szemben a ‘68-ban megválasztott, utólag sokat gyalázott Nixon egész sikeres elnöknek bizonyult Hahner Péter szerint. Befejezte a vietnámi háborút, stabilizálta a nemzetközi rendszert, nyitott Kína felé, befejezte az iskolák deszegregációs programját.
„Rengeteg eredményt ért el. Talán senkinek nem volt akkora töbsége az elektori testületben, mint Nixonnak, a »gyalázatos Nixonnak«,
‘72-ben semmi szüksége nem lett volna arra, hogy lehallgassák a Demokrata Párt Watergate épületben lévő irodáit, ezt Nixon egyik túlbuzgó munkatársa találta ki. Az elnök nem is tudott róla, de mikor kiderült, elkezdte fedezni a munkatársait. Nixont állandóan támadták, és a támadások miatt ő is egy ilyen harcias pali lett, aki visszaütött, és egyre jobban belebonyolódott a hazugságaiba” – fogalmazott Hahner.
Nixon a ‘72-es választást óriási fölénnyel nyerte meg. A történésznek ezzel kapcsolatban is volt a tarsolyában egy anekdota.
„Nagyon érdekes, azt mondanám, hogy tragikus sors az övé, egy nagyon tehetséges ember semmisült meg, és a legrosszabb elnökök között tartják számon.
A Watergate-ügy idején pedig sokan egy kitűzőt viseltek azzal, hogy »Engem ne okolj, én massachusettsi vagyok«. Látják, csak Massachusettsben nem kapta meg Nixon az elektori szavazatokat” – mondta a történész, miközben a kivetített ‘72-es választási térképre mutatott, amely a republikánusok piros színével volt leöntve majdnem mindenütt, csupán egy Massachusetts formájú kék paca árválkodott rajta.
Ezt is ajánljuk a témában
Többször is járt Budapesten, kiemelt figyelemmel kísérte régiónk sorsát. Olyannyira, hogy Hruscsovot „mészárosnak” nevezte az '56-os forradalom vérbefojtása miatt.
Nyitókép: Donald Trump a butleri merénylet-kísérlet utáni pillanatokban 2024. július 13-án (fotó: Takayuki Fuchigami / The Yomiuri Shimbun via AFP)
Magyarics Tamás szakértő elmagyarázza, miért nem ilyen egyszerű a helyzet.
Mi a titka a Dreher sörgyáraknak és a Zwacknak, hogy túlélték a történelem viharos évszázadait? Erről meséltek a vállalatok képviselői a Rubicon és a BKIK közös estjén.
Miért sikerült a románoknak, ami a magyaroknak nem? Igaz-e, amit a kommunista történetírók tanítottak a magyar kiugrásról? Ezekre a kérdésekre ad választ az új Rubicon.
Szerinte fogadja el az eredményt, és menjen golfozni, ha Harris nyer.
Liberális képmutatás és a nagytakarítása mögé rejtett valóság.
Trump beiktatása után átrendeződött a Föld politikai térképe: felfüggesztették az amerikai támogatásokat, az amerikai elnök Kínával és Szaúd-Arábiával is egyeztet.
Elképzelhető, hogy volt olyan iskola, amelyik nem talált megoldást a problémára.
Jelre várunk, de még nem jött meg – mondta Putyin szóvivője.
