A Richter gyógyszeripari vállalat a kilencvenes évek elején közel járt ahhoz, hogy a telephelyén bevásárlóközpontot húzzanak fel. A cég képviselői most elmesélték, min ment keresztül a vállalat a holokauszt, a kommunizmus és a rendszerváltás alatt, és hogyan lett a Richteré az egyik legismertebb magyar sikertörténet.
Annak ellenére, hogy a cég alapítása óta meghatározó volt Magyarországon és a világon egyaránt, többször is a megszűnés fenyegette a Richtert – derült ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) és a Rubicon Intézet közös estjén.
A magyar medicinák úttörője – Richter Gedeon és a hazai gyógyszergyártás a 20. században című eseményen Dr. Greiner István, a Richter Gedeon Nyrt kutatás-fejlesztési igazgatója és Sándor Márta történész, a Richter Gedeon Látogatóközpont és Múzeum vezetője meséltek a cég történetéről.
A Rubicon és a BKIK programsorozata bemutatja azokat a kiemelkedő személyeket és vállalatokat, akik a magyar gazdaságban különleges sikereket értek el a 19. század közepétől az első világháborúig. Emellett lehetőséget kínál arra is, hogy ezeket a múltbeli sikereket összevessük a mai vezető piaci szereplők tapasztalataival, ugyanis ők a meghívott vendégek.
„A dualizmus idején a kémia és az orvostudomány gyors fejlődése tette lehetővé, hogy önálló gyógyszeripar alakuljon ki. A gyógyulásra való társadalmi igénynek köszönhetően a patikák száma is megtízszereződött az I. világháborúig. A korszak legkiemelkedőbb alakja Richter Gedeon volt, a mára multinacionális céggé fejlődött Richter Gedeon Nyrt. névadója és alapítója. A világ legfejlettebb gyógyszeriparával rendelkező Németországtól nem messze kellett megteremtenie a hazai ipar alapjait, úgy, hogy egyes osztrák és német vállalatok a 19. század folyamán erősen a befolyásuk alatt tartották a magyarországi gyógyszerpiacot. A Richter számos gyógyszerészeti újítása mellett az ország első modern biológiai értékmérő laborját is létrehozta, és a 20. században azon kevés magyar vállalat közé tartozott, amely globális sikereket tudott elérni” – olvasható az est beharangozójában.
Richter Gedeon végtelenül visszahúzódó ember volt,
aki naplót sem vezetett, így csak elbeszélésekből tudjuk utólag megismerni – mondta el Sándor Márta.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nehezen ment volna Richternek a kapcsolatépítés. A történész elmondása szerint világéletében jó érzéke volt ahhoz, hogy a barátságaiból gyümölcsöző üzleti kapcsolatot csináljon. Sándor Márta azt is kiemelte, az újító szellemű gyógyszerész-üzletembernek az is előnyére vált, hogy
nem nézték őrültnek, mint Semmelweis Ignácot.
Még akkor sem tartották őrültnek, amikor betoppant egy vágóhídra, hogy arról egyezkedjen az üzem vezetőjével, az állati szerveket, amelyeket amúgy kidobnának, inkább adják el neki – mesélte a történész.
Richter ugyanis nagy híve volt az organoterápiának, amely a hatóanyagok állati szervekből történő kivonása és felhasználása a gyógyításra.
„Richter 1907-ben nyitja meg a gyógyszergyárát Kőbányán, és 1908-ban nyitja meg az első külföldi képviseletét Olaszországban, Milánóban. Innentől elindul egy felívelés a cég életében. A 20-as években az ország első számú exportőreivé válunk (….) 1922-ben Kínában nyitunk külképviseletet, de ekkorra már van gyárunk Mexikóban, Sao Paulóban, Lengyelországban” – mondta el Sándor Márta.
A világ nagy része persze a Vasfüggöny leereszkedésével bezárult a Richter számára ia, a szocializmusban a KGST-n kívül egyetlen ország nyitotta meg kapuit a magyar gyógyszerek felé: Japán – ezt már Greiner Istvántól tudtuk meg. A Richter kutatás-fejlesztési igazgatója azt is elmondta, az államosítás után arról is szó volt egy ideig, hogy összeolvasztják a céget a többi gyógyszeripari vállalattal, de ez szerencsére nem történt meg. Igaz, a nevüket nem tarthatták meg, így lettek Kőbányai Gyógyszergyár.
De nem az államosítás volt az első válságos időszak, amelyet a cégnek át kellett vészelnie
az 1939-es második zsidótörvény értelmében a zsidó származású Richter Gedeont kirakták a saját cégének vezetéséből, 1942-től pedig már át se léphette a gyár kapuját. 1943-ban Richter Gedeon csak úgy tudta fogadni Angelo Rotta pápai nunciust a gyár területén, hogy a dolgozók felöltöztették egykori munkaadójukat munkásnak és beszöktetették.
A nuncius találkozójukon tolmácsolta Richternek a pápa köszönetét a háború alatti gyógyszeradományokért, valamint megpróbálta rábeszélni, hogy hagyja el Magyarországot.
Richtert azonban hiába győzködték sokan, nem akart elmenni. Sándor Márta elmondása szerint végig hitt abban, hogy ezt a háborút is ki kell bekkelni Magyarországon, mint az előzőt.
A nyilas hatalomátvétel után keretlegények a gettóból először a pártházba vitték, majd onnan hajtották ki többedmagával a Duna-partra, pontosan oda, ahol ma a cipők vannak. Ott lőtték a Dunába Richter Gedeont is, a magyar gyógyszeripar legnagyobb úttörőjét.
A cég a nyolcvanas években már nyugatra is nagy számban exportálhatott. Jól kifejezte ezt az a vállalaton belül gyakran idézett vicc, mely szerint a vietnámi háborúban úgy lehet megkülönböztetni a feleket, hogy az amerikai katona gyógyszerére az van írva, „Richter”, míg a kommunista vietnámién az áll, „Kőbányai Gyógyszergyár” – mesélte Greiner.
S ha már a vállalat nevénél tartunk: érdekes történet az is, hogyan lett belőle újra Richter. A Richter Gedeon Részvénytársaság soha nem szűnt meg, szellemcégként létezett a szocializmus alatt is, majd a rendszerváltás környékén összevonták a Kőbányai Gyógyszergyárral és az egyesítésből nem meglepő módon a Richter név jött ki győztesen.
Egy ideig úgy tűnt, a rendszerváltás egyetlen pozitívuma a cég számára, hogy visszakapta eredeti nevét. Nem tülekedtek ugyanis a vevők a privatizáció alatt.
A cég veszteséges volt, és egy olyan terv is felmerült 1992-ben az akkori kormány részéről, hogy az üzem helyén bevásárlóközpontot kellene építeni.
Végül felkérték Bogsch Eriket vezérigazgatónak, aki kijelölte az új irányt: „egy kutatás-fejlesztésen alapuló, marketingorientált vállalatot kell csinálni” – emlékezett vissza Greiner. Elmondása szerint ennek köszönhetően a Richter a kilencvenes évek második felére újra elindult a nemzetközi siker útján. Mint mondta, a 2000 utáni évek legnagyobb gyümölcse az a termék, amely ma a világ hatvan országában rendelkezik forgalombahozatali engedéllyel, és az Amerikai Egyesült Államokban hozza az árbevétel kilencven százalékát. Ebből a Richter nagyjából 600 millió dollár licenszdíjat kap, tehát nagyjából napi kétmillió dollár érkezik a cég számlájára, anélkül, hogy bármilyen kiadásuk lenne.
Greiner kiemelte:
ez termék, amely a cariprazine hatóanyagot tartalmazza, úgy kerül forgalomba Amerikában, hogy két szöveget mindenképpen rá kell írni. Az egyik úgy szól, „Made in Hungary”, a másik pedig úgy, „Licence from Gedeon Richter”.
„Ezért érdemes volt élnünk” – jegyezte meg a cég kutatás-fejlesztési igazgatója.
Aki pedig az Üllői út környékén jár és egy kis időutazásra vágyik, térjen be a 105-ös szám alatti Sas Patikába, amelyet még maga Richter Gedeon nyitott meg 1901-ben! Csodával határos módon Budapest azon sarkát megkímélte a történelem. Sándor Márta ugyanis arra hívta fel a figyelmet: az ott látható, kézzel faragott bútorok az 1901-es nyitáskor kerültek az üzletbe, és ugyanaz a Sas-szobor néz le a mai vendégekre, mint hajdanán Richter Gedeonra és ügyfeleire.
Ezt is ajánljuk a témában
Mi a titka a Dreher sörgyáraknak és a Zwacknak, hogy túlélték a történelem viharos évszázadait? Erről meséltek a vállalatok képviselői a Rubicon és a BKIK közös estjén.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan került Gerbeaud Emil és Gundel János Magyarországra és minek köszönhetjük, hogy ma gőzölgő palócleves és csirkepaprikás kerül a magyar családok asztalára? – ezekre a kérdésekre válaszoltak a Rubicon-est vendégei.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyesek indiánokat akasztgattak volna népszerűség hajhászásból, mások megelégedtek az ellenfél pocskodniázásával, ami egyszer-egyszer visszafelé sült el.
Nyitókép: A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár 1930-ban (Forrás: Fortepan / MZSL/Ofner Károly)
A kormánnyal kötött ötéves megállapodásnak köszönhetően évente összességében 80–90 milliárd forint marad a magyar vállalkozásoknál.
A döntés papíron előremutató volt az erdélyi kisebbségek jogait illetően, de a Mandinernek nyilatkozó történész szerint elég csak megnézni Gyulafehérvár mai etnikai viszonyait, hogy megtudjuk, mi valósult meg az ígéretekből.
Az osztrák hatóságok tiltották és tűrték is, a román kommunisták tűrték, de akadályozták a megemlékezéseket. Rákosi és Kádár felhasználták az aradi vértanúk emlékét, de az inkább ellenük dolgozott. A kivégzéseket éltető tradicionalisták pedig mindig is szubkultúra voltak.
A tartalmakat történészek írják, a Rubicontól megszokott szakmai alapossággal.
A Rubicon és a BKIK sorozata hiánypótló megközelítésből ismerteti meg az I. világháborút megelőző évtizedek magyar sikereit.
Azt is megtudtuk, hogy kitart Oroszországban a pénzintézet.
A digitalizáció a magyar hadsereg összehangolt működését tenné lehetővé, véli Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Ruszin-Szendi Romulusz megsértődött a fideszes képviselő egyik korábbi videóján.
