Mi a titka a Dreher sörgyáraknak és a Zwacknak, hogy túlélték a történelem viharos évszázadait? Erről meséltek a vállalatok képviselői a Rubicon és a BKIK közös estjén.
Nyitókép: Dréher Antal út (Jászberényi út 7.), Kőbányai Sörcsárda 1964-ben (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / BRFK helyszínelési fényképei)
***
Az 1790-es évszám ott díszeleg minden unicumos palackon, a legenda szerint ugyanis Dr. Zwack, II. József udvari orvosa ebben az évben készített egy gyógyszerkeveréket az uralkodó gyomorbántalmaira, a császár pedig az első kóstoló után felkiáltott: „Das ist ein unicum!”. Akkor született meg a titkos recept, melyet ma is fogyaszthatunk Unicum néven. Ám rögtön hozzá kell tenni: a magyarok néhány évtizedig nem egészen Unicumot ittak, még ha az is volt írva az üvegekre, de erről majd később.
Azt azonban kevesen tudják, hogy az 1790-es évszámot a Dreher vállalat történelmében is lehetne kezdő évszámként megjelölni. Ekkor bérelte ki ugyanis Franz Anton Dreher, a vállalatbirodalom alapítója a cég alapüzemeként számontartott sörgyárat az ausztriai Schwechatban. Ezt Török Róbert történész, a Dreher Söripari Emléktár művészeti tanácsadója árulta el a hallgatóságnak a Rubicon és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) közös estjén az Unicum Házban.
De hogy került végül a család arra a Magyarországra, melynek lakória a sörfogyasztás akkoriban nem nagyon volt jellemző? Török Róbert ezzel kapcsolatban elmondta, ugyan az igaz, hogy sokáig nem a sör volt a legnépszerűbb ital itthon, de Pesten azért már 1690-től volt serfőző céh. A történész megjegyezte, ennek a céhnek lett később elöljárója az a Mayerffy Ferenc, akiről a Ferihegy a nevét kapta.
A „sörkirály” Dreher Antal, az alapító fia pedig úgy került ide, hogy mégis meglátta a lehetőséget hazánkban.
Egyrészt mert az 1840-es években az agrárország fejlődésnek indult, ekkor hozták meg az első kereskedelmi törvényt és az első gyáripari törvényt, de talán még ennél is fontosabb maga a helyszín: Kőbánya, akkori nevén Steinbruck.
A sörkirály ugyanis már sörfőzőnek tanult, értett a szakmához és tudta, hogy az üresen álló kőbányákban minden megvan, ami a malátagyártáshoz kell: megfelelő hőmérséklet és sok hely, ahol ki lehet teríteni, csíráztatni az árpából készülő malátát.
A malátagyárnak tehát tökéletes helyszín volt Kőbánya, amire már „csak” egy sörgyárat kellett felhúzni – mondta Török.
Az est másik meghívott szakértője Szájbely Ernő, az Unicum Ház igazgatója volt, aki II. József és Dr. Zwack történetével kapcsolatban elárulta: ezek után még ötven év telt el, mire a nagyközönség is megismerte az uralkodónak készített nedűt. A Zwack-család Morvaországból települt Budapestre – amikor erre a zsidótörvények lehetőséget biztosítottak – és
Zwack József 1840-ben alapította meg a mai Erzsébet téren az első gyárát.
A helyszín a Kemnitzer-ház volt, melyet sajnos az 1950-es években elbontottak. Ebben az épületben egyébként nem maradt sokáig az üzem, költözések után végül 1892-ben került a gyár jelenlegi helyére, a Soroksári útra. De hogy ebben az épületben szervezhették meg a Rubicon és a BKIK közös estjét, ahhoz az is kellett, hogy a rendszerváltáskor Zwack József leszármazottja, az emigrációból visszatérő Zwack Péter visszavásárolja a vállalatot.
Ezek után nemcsak a soroksári épületet kellett visszaállítani az eredeti állapotába, de az Unicum receptjét is.
Szájbely Ernő ugyanis elárulta, amikor a kommunisták 1948-ban államosították a gyárat, Zwack János és felesége Wahl Vera fiukkal, Péterrel elmenekültek az országból. János testvére, Béla viszont itt marad és abban a reményben, hogy a család hamarosan visszaszerzi a gyárat, hamis receptet adott át a kommunista gyárvezetésnek.
Amikor Zwack Péter visszatért Magyarországra, azt mondta, nem volt rossz ez az ital, hiszen sokan a rendszerváltozás előtt ezt az italt szerették, de azért mégsem az eredeti Unicum volt”
– mesélte az Unicum Ház vezetője.
Zwack Péter visszatértekor, a nyolcvanas évek végén visszahozta Magyarországra az eredeti receptet, azóta ihatnak a magyarok újra igazi Unicumot. Ma pedig már Zwack Péter gyermekei, Sándor és Izabella vezetik a céget.
Bár végül a Dreher márkanév is túlélte a viharos huszadik századot, pontosabban a rendszerváltás környékén újra használni kezdték, az alapító család a Zwackkal ellentétben már nem vesz részt a vállalat életében – tudhattuk meg Török Róberttől. Dreher Jenő az államosítások után nem sokkal, 1949-ben meghalt, felesége, Haggenmacher Berta Lujza pedig hamarosan elhagyta az országot. Azon szakemberek nagy része viszont, akik már a 30-as években is a vállalatnak dolgoztak, maradtak. Az államosítással a céget összevonták más sörgyárakkal, de Török elmondása szerint az 50-es években még egy rövid ideig Dreher néven gyártottak sört exporta. Aztán a Dreher márkanevet csak 1987-től lehetett használni újra, a család engedélyével.
Az est során az a kérdés is felmerült, hogyan vészelte át a két cég a 30-as évek nagy gazdasági világválságát. Mint kiderült, egyik vállalatnál sem tettek fel mindent a szeszes italok gyártására, a válság pedig arra sarkallta őket, hogy terjeszkedjenek és más területeket is meghódítsanak.
A Drehernek a válság nélkül sem lett volna könnyű dolga, hiszen – ahogy azt Török Róberttől megtudtuk –
a harmincas években a magyarok továbbra sem nagyon ittak sört. Ez abból is látszik, hogy akkoriban a Corvin Áruházban egy hónap alatt 10 palack sört adtak el.
A Dreher Söripari Emléktár művészeti tanácsadója elmondta: a harmincas években Dreher Jenőnek nagy változások mellett kellett döntenie.
Eladta egyet kivéve összes sörgyárát, még azt is, amelyet nagyapja, az alapító szerzett meg Schwechatban. „De megtartotta – és így lett igazán magyarrá – az Első Magyar Részvényserfőzdét és egyedül ott főzött sört” – mondta Török.
Ezek után viszont szinte példátlan cégbirodalmat épített fel.
Mivel volt malátagyára, de sört kevesebbet gyártott, csinált malátakávét. Majd szintén a malátát felhasználva lett csokoládégyára, de mivel még mindig vot maradéka a malátagyártásból, abból takarmány lett a teheneknek. Így született a Dreher tejgyára. A sörgyártás során megmaradt alkoholból és cukorból lett a Dreher konyak- és likőrgyára. Mivel pedig mindezekből rengeteg tőkéje származott, Dreher Jenő megvette a Duna-parti szállodasorokat
– vázolta fel a folyamatot Dreher Söripari Emléktár művészeti tanácsadója.
Mindemellett Dreher Jenő fontosnak tartotta a társadalmi felelősségvállalást is, a Drehernek saját kórháza és nyugdíjbiztosítója volt, nyáron pedig nyaralási lehetőséget biztosított a többezer alkalmazottnak.
Török Róbert rámutatott, a Zwack is foglalkozott akkoriban szeszgyártáson kívül mással is. Például lámpagyárat hozott létre. „A két cég már akkor is nagyon jóban volt egymással, a Drehernek volt az első világító, mozgó hirdetése 1926-ban, amit – én úgy sejtem – a Zwack szerelt fel” – mondta Török.
Szájbely Ernő erre válaszul elmondta,
elsősorban az amerikai szesztilalom ösztönözte arra a céget, hogy lámpákat is elkezdjenek gyártani.
„Azt mondta a család, ha már itallal nem tudják megtölteni az üvegeket, akkor töltsék meg fénnyel” – mesélte az Unicum Ház igazgatója.
Közös sorozatot indított a Rubicon és a BKIK
A Rubicon és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara BKIK közös programsorozatot indított azzal a céllal, hogy bemutassák azokat a kiemelkedő személyeket és vállalatokat, akik a magyar gazdaságban különleges sikereket értek el a 19. század közepétől az első világháborúig. Emellett lehetőséget kínál a múlbéli sikerek összevetésére a mai vezető piaci szereplők tapasztalataival.
A sorozat nyitó eseményét Gundel, Gerbeaud és a budapesti vendéglátás létrehozói címmel tartották meg. Az eseményre Kőrössy Zoltánt, az Eventrend Group alapító partnerét, ügyvezető igazgatóját, Niszkács Annát, a Gerbeaud ügyvezető igazgatóját és Gundel Takács Gábort hívták meg színpadi beszélgetésre a New York Café-ba. A sorozat első részéről ide kattintva olvashatja el beszámolónkat, az arról készült videót pedig ide kattintva tekintheti meg.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan került Gerbeaud Emil és Gundel János Magyarországra és minek köszönhetjük, hogy ma gőzölgő palócleves és csirkepaprikás kerül a magyar családok asztalára? – ezekre a kérdésekre válaszoltak a Rubicon-est vendégei.
Miért sikerült a románoknak, ami a magyaroknak nem? Igaz-e, amit a kommunista történetírók tanítottak a magyar kiugrásról? Ezekre a kérdésekre ad választ az új Rubicon.
Hogyan került Gerbeaud Emil és Gundel János Magyarországra és minek köszönhetjük, hogy ma gőzölgő palócleves és csirkepaprikás kerül a magyar családok asztalára? – ezekre a kérdésekre válaszoltak a Rubicon-est vendégei.
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Rengeteg mindent megtudhatunk a Zsivajgó világ: A zaj története című könyvből, amely nemrég jelent meg magyarul a Rubicon Intézet kiadásában.
Az Egyesült Államok 45. elnökének fiát a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hívta meg.
Az áldozat és az elkövető is külföldi.
Nem lesz könnyű dolga az ukrán védelemnek a tél beállta előtt.
Claude Chollet szerint Franciaországnak van mit tanulnia Magyarországtól.
