Nem megijedni kell, hanem alkalmazkodni – szakértő az európai hőhullámokról és erdőtüzekről

Mennyire volt meglepő vagy előrelátható az Európát az előző hetekben elérő hőhullám, illetve szélsőséges időjárás?

A tengerek és a szárazföldek intenzív melegedése miatt Európa összes régiójában növekednek az időjárási szélsőségek. Míg az 1970-es, 1980-as években a Kárpát-medencében 1-2 napig tartottak a hőhullámok, ma már nem ritkán 10-14 napig is elhúzódnak, sőt az egymás utáni hőhullámok száma is szignifikánsan növekszik. A mediterrán térségben eddig is gyakoriak voltak a mostanihoz hasonló hőhullámok, de az elmúlt 10-15 évben jóval intenzívebbek, melyhez extrém szárazság is párosul. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy 

A szárazságot tovább erősíti az, hogy az elmúlt években a Földközi-tenger nagy részén jóval kevesebb csapadék hullott a téli félévben, mely a talajokban 50-150 centiméteres mélységben állandó nedvesség deficitet okoz. Ezeket a szélsőségeket már a ’90-es években kimutatták a klímaszimulációk, de jóval kisebb intenzitást vártak. Mivel a vártnál ebben az évtizedben intenzívebb a melegedés, valószínűleg még erősebb szélsőségekre kell felkészülni.

Mennyire kell megijednünk ettől a mostani jelenségtől?

Megijedni egyáltalán nem kell, inkább a megfelelő alkalmazkodási stratégiákat kell megalkotni. Adaptációs megoldásokra van szükség a mindennapok területén, de a vízgazdálkodás és az agrárium területén is. Ha csupán azt vizsgálnánk, hogy mit tehetünk a jövőbeli hőhullámok és száraz időszakok megelőzése érdekében, akkor igencsak elkeserítő képet kapnánk. 

A jelenlegi intenzív felmelegedést a megugrott metán-kibocsátás okozza a légkörben, hosszútávon pedig a szén-dioxid. A kibocsátás-csökkentéssel néhány évtizeden belül komoly pozitív irányú változást már nem lehet elérni. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az éghajlatváltozás következtében az évszázad végére akár 50 százalékkal is nőhet az erdőtüzek száma, ha az országok nem készülnek fel ezek megelőzésére.
Érdemes megjegyezni, hogy habár a klímaváltozás miatt valóban növekednek az időjárási szélsőségek gyakoriságai és ezek intenzitása is növekedhet, ám ezek mégsem feltétlen vezetnek erdőtűzhöz. Világszerte az erdőtűzek túlnyomó többségét (Magyarországon 99 százalékát!) emberi gondatlanság okozza. A tűzgyújtási szabályok jobb betartásával, az egyéb tűzveszélyes gyakorlatok felszámolásával (pl. parázsló cigicsikk eldobása), az épített és természetes területek találkozásánál történő nagyfokú ellenőrzéssel (pl. vezetékek leszakadásának megelőzése) radikálisan visszaszoríthatók a tűzesetek.

Talán ennél is meglepőbb lehet a mostani apokaliptikus képet festő címlapok tükrében, hogy 

Egy észak-amerikai erdőket kutató csoport arra a megállapításra jutott, hogy az elmúlt 150 évben összességében akár 10 százalékára is csökkenhetett az erdőtüzekkel érintett területek nagysága. Egy Science folyóiratban megjelent másik tanulmány arra mutat rá, hogy a természetet pusztító tüzek kiterjedése az 1998 és 2015 között vizsgált időszakban 24 százalékos csökkenést mutatott. A kutatók megállapították, hogy a tüzek előfordulásának csökkenése különösen jelentős volt a nagyobb a szocio-ökonómiai fejlettséggel rendelkező térségekben, ahol nagyobb a összegek és fejlettebb technológiák álltak rendelkezésre a tüzek megelőzésére és eloltására. A kutatók szerint a gazdagabb területeken élők hajlandók többet áldozni arra, hogy megóvják mezőgazdasági terményeiket, állatállományukat, otthonaikat és infrastruktúrájukat. Vagyis elkezdtek nagyobb összegeket elkülöníteni és hatékony tűzoltási taktikákat alkalmazni, hogy megakadályozzák a természetes erdőtüzek előfordulását.

 Egy évszázaddal ezelőtt évente átlagosan csaknem félmillió ember halt meg viharok, áradások, aszályok, erdőtüzek és szélsőséges hőmérséklet miatt. Az elmúlt évszázadban a természeti katasztrófák miatti halálozások száma világszerte 96 százalékkal csökkent a kiépítettebb infrastruktúra, a jobb előrejelzési rendszerek és a hatékonyabb katasztrófaelhárítási módszerek miatt. A halálozások csökkenő trendje a szélsőséges időjárási események ellenére is várható, hiszen a fejlődő világban élő százmilliók még csak ezt követően fogják kiépíteni, vagy ezt követően fogják nyugati színvonalhoz hasonlóan fejleszteni a saját természeti katasztrófa elhárító rendszereiket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen le kellene mondanunk a kibocsátás-csökkentési céljainkról, hiszen hosszútávon még sikeresek lehetünk, ha a világon a nagy kibocsátó országok komoly klímapolitikai cselkevést fognak végrehajtani.

Várhatunk-e még ilyet a nyári időszakban?

Igen valószínű, hogy továbbra is várhatunk hasonló jelenségeket. Már jövőhét második felében ismét lehet hőhullám Dél- illetve Közép-Európában az ECMWF előrejelző modell szerint. Sőt a jövőben még a legkevésbé pesszimista forgatókönyvek is további 10-14 nap/évtized növekedést mutatnak e szélsőség esetében. De azt se felejtsük el, hogy a légkörben felgyülemlett energia miatt a hőhullámokat lezáró viharok és egyre erőteljesebbek. Ez utóbbira példa az elmúlt napok extrém viharos időjárása Horvátországban, Szlovéniában és Svájcban.

Magyarországot ugyanakkor (legalábbis eddig) nem érte olyan aszály vagy hőhullám idén, mint például tavaly. Ennek mi az oka? Egyszerűen szerencsénk volt és elkerültek minket ezek az időjárási jelenségek?

Ennek a legfőbb oka, hogy télen és tavasszal is sok csapadék hullott. A talajok fel vannak töltődve nedvességgel. A másik ok az, hogy most van megfelelő mennyiségű telített vízgőz a légkörben. A harmadik pedig, hogy megfelelő ciklonpályák alakultak ki eddig, ezáltal pedig csapadék érkezhet Közép-Európába. És még egy érdekesség. Mostanában sokat hallunk az El Niño-ról. Bár ez idén még csak kialakulóban van, de egyre több tanulmányban foglalkoznak ezzel a klimatológiai jelenséggel. Közepes korrelációt találtak a kutatók az El Niño és Közép-Európa csapadékellátottságát vizsgálva. Most úgy tűnik, hogy a mi esetünkben az El Niño időszak csapadékosabb időjárást eredményez, mint a semleges ENSO (El Niño Southern Oscillation) fázis.

Tény, hogy Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában a globális jelenség növeli a szélsőségeket, de nálunk nincs erre konkrét tudományos bizonyíték.

Az olyan erdőtüzek, mint most a rodoszi, milyen távlatibb természeti következményekkel járnak?

A tűznek komoly hatása van a lokális bioszférára. Természetesen a tűz azonnali hatása pusztító, azonban a mediterrániumban az időről időre megjelenő tüzek a természetes folyamatok részei, így ezekhez az azonnali hatásokhoz az ökoszisztéma viszonylag jól alkalmazkodott. Ami hosszabb távú hatásként értelmezhető, az a rengeteg károsanyag és üvegházhatású-gáz, amely a tüzek során szabadul fel. Már most látható ezekben a régiókban a légszennyezettség növekedése.

Igaz-e az a figyelemfelkeltő állítás, hogy mindig az a nyár lesz a leghűvösebb, amit éppen átélünk?

Tudományos alapon ez a kijelentés egész biztos, hogy nem állja a helyét. Ez egy jólhangzó állítás, kitűnő, ha az emberek félelmét akarjuk növelni, de valójában az éghajlattudományra támaszkodva nem lehet ilyen kijelentést tenni. 

Mondok egy példát. Most egy jelentős felmelegedési időszakról beszélünk, de mégis 2016 volt az eddigi legmelegebb év, mióta megbízható méréseket végez az ember. Azóta eltelt 7 év, de nem sikerült megdönteni azt a rekordot. Sőt! Az 1910-es évtized jóval melegebb volt Európa egyes régióiban, mint az 1990-es vagy a 2010-es. A jövőben is lesznek hűvösebb nyarak és évek, de az tény, hogy egyre több lesz az átlagnál melegebb időszak.

Ha a mostanihoz hasonló jelenségek általánossá válnak, azok milyen hatásokkal lehetnek az európai gazdaságokra?

Erre nehéz válaszolni, mert számos mezőgazdasági ágazat élvezi a melegedést és kevesebb csapadékot, de van, ami szenved. Például a nyugat-európai és észak-európai borászat egyre sikeresebb a növekvő hőösszegek és a tenyészidőszaki csapadékcsökkenés miatt, de a korábbi legjobb borokat adó mediterrán térség már szenvedi a forróságot és a szárazságot. Az azért általánosságban elmondható, hogy 

Azon országok, amelyek mezőgazdasági kevésbé alkalmassá, illetve alkalmatlanná válnak a korábbi növénykultúrák termesztésére, minden valószínűség szerint ebbe nem fognak beletörődni, így egyre nagyobb költségeket fognak fordítani arra, hogy fenntartsák az eddigi termelést. Ráadásul az adaptáció minél később kezdődik meg, annál nehezebb és drágább lesz. Legrosszabb esetben a folyamat addig tart, míg el nem jutunk a már kezelhetetlen szintre. A szélsőséges időjárási események együtt járnak viharokkal, tűzvészekkel, amik szintén ronthatják a produktivitást, a humánegészségügyi költségek növekedéséről nem is beszélve. 

Összeségében az emberek kiadásainak egyre nagyobb részarányát fogják jelenteni közvetlenül (A++ energiaosztályú készülékek, ingatlanok, klímabarát autózás) és közvetve (drágább termelés, logisztika, csomagolás) kitenni a klímaváltozással összefüggő költségek. Ha pedig az emberek erre költenek, kevesebbet tudnak másra, ami az egész gazdaságot átalakítja. Mérsékelni a költségeket csak úgy tudjuk, ha minél előbb elkezdjük az adaptációt és racionális forgatókönyv mentén csökkentjük a károsanyag kibocsátásainkat.

Az egyértelmű, hogy nem éri meg az utóbbira tenni fel mindent, mert míg az adaptáció esetén a költség az idővel nő (egyre rosszabb körülményeket kellene helyreállítani), addig a kibocsátáscsökkentés esetén a technológiák egyre megfizethetőbbek és hatékonyabbak az idő előrehaladtával, és a hatása pedig évtizedek múlva, illetve évszázados időtávon jelentkezik. Az adaptáció esetén elengedhetetlen egy olyan átfogó vízgazdálkodási stratégia megalkotása, mely a hazánkba érkező vizeket megtartja és mind a legmodernebb technológiákra, mind az ősi természetes megoldásokra alapozva 

A klímaváltozás az energetikát sem hagyja érintetlenül, az enyhébb telek kevesebb fűtési energia igényt fognak produkálni, ellenben a nyári hőség erősödése növeli a hűtési igényt. Szintén problémát jelenthet az energiaszektorban a hirtelen megjelenő hőmérsékleti szélsőségek (hőhullámok, hidegbetörések), amelyek esetében a rugalmas kiegyenlítőkapacitások szerepe nő meg. A nyári hőségnapok gyakoriságának növekedése már középtávon is hatással lehet a nukleáris energia termelési lehetőségekre, hiszen a Duna túlmelegítése természetvédelmi okokból nem lehetséges, így a jövőbeli vízgazdálkodási stratégiának az ökológiai, valamint agrár szempontok mellett az energetikai szempontokat is figyelembe kell vennie.

Nyitókép: Erdőtűz pusztít a Rodosz szigetén fekvő Gennadiban 2023. július 25-én. (Fotó: MTI/AP/Pétrosz Jannakurisz)