Amint arról a nyár elején a Mandiner is beszámolt, meglehetősen furcsára sikerült a német evangélikus egyház legutóbbi közösségi napja, a Nürnbergben tartott úgynevezett egyháznap. Arra már Kohán Mátyás kollégánk is rámutatott, hogy a németországi felekezet egyébként is rosszul áll: tagjai között mindössze három százalékos a templomlátogatási arány (azaz a magukat evangélikusnak valló németek mindössze 3 százaléka jár hetente istentiszteletre), eközben pedig tavaly egyetlen év alatt 380 ezren(!) hagyták el az egyház (süllyedő?) hajóját.
Az ezer sebből vérző német evangélikusok istentisztelet helyett gyakorlatilag valamiféle közösségi bulival zárták le az eseményt, amelyen a „teológus-aktivista-lelkipásztor”, Quinton Ceasar (nyitóképünkön) hirdetett igét. Ő odáig merészkedett, hogy kijelentette: Isten queer volt, de azt is hangoztatta, hogy „black lives always matter”, valamint nyitott szívek mellett nyitott határokat sürgetett és arra hívott fel, hogy Európa több hajót küldjön a migráció fokozása érdekében.
Felkiáltójel a magyar evangélikusok számára
A Németországban elhangzottak magyar evangélikus körökben is felzúdulást keltettek. A Mandinerhez eljutott információk szerint az egyház hagyományos tanításához hű körök kezdeményezhetik, hogy a magyar egyház szakítsa meg a hivatalos testvéregyházi kapcsolatot a német féllel, ezzel is jelezve, hogy
nem tartja elfogadhatónak, ha a szeretet jelszavával szélsőbaloldali ideológiai követelések felhangosítása történik az egyházban (Krisztus hirdetése helyett).
Vannak, akik azt is felvetették, annak érdekében, hogy a hazai evangélikus közösség a közvélemény szemében ne mosódjon össze a bibliai és lutheri forrásoktól totálisan elszakadt egyházakkal, a magyar evangélikusok ismét mint ágostai hitvallású evangélikus egyház hivatkozzanak magukra.
Egy evangélikus teológus eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy az EKD, azaz a német protestáns egyház, amelyre általában és előszeretettel evangélikusként hivatkoznak, valójában egy uniált egyház, amely az evangélikus és református gyülekezetek jelentős részének részvételével alakult meg, megtartva az evangélikus liturgiát, de elfogadva a református úrvacsoratant.