A német protestantizmus teljességgel elszakadt gyökereitől, sőt, a bibliai alapoktól is, és egészen odáig jutott, hogy megtagadja a teremtés rendjét, mondja a Mandinernek a helyzetet jól ismerő Lupták György. A nyugalmazott püspökhelyettes arra is figyelmeztet, itthon is vannak, akik alig várják, hogy a progresszió zászlóvivői lehessenek.
Amint arról a nyár elején a Mandiner is beszámolt, meglehetősen furcsára sikerült a német evangélikus egyház legutóbbi közösségi napja, a Nürnbergben tartott úgynevezett egyháznap. Arra már Kohán Mátyás kollégánk is rámutatott, hogy a németországi felekezet egyébként is rosszul áll: tagjai között mindössze három százalékos a templomlátogatási arány (azaz a magukat evangélikusnak valló németek mindössze 3 százaléka jár hetente istentiszteletre), eközben pedig tavaly egyetlen év alatt 380 ezren(!) hagyták el az egyház (süllyedő?) hajóját.
Az ezer sebből vérző német evangélikusok istentisztelet helyett gyakorlatilag valamiféle közösségi bulival zárták le az eseményt, amelyen a „teológus-aktivista-lelkipásztor”, Quinton Ceasar (nyitóképünkön) hirdetett igét. Ő odáig merészkedett, hogy kijelentette: Isten queer volt, de azt is hangoztatta, hogy „black lives always matter”, valamint nyitott szívek mellett nyitott határokat sürgetett és arra hívott fel, hogy Európa több hajót küldjön a migráció fokozása érdekében.
A Németországban elhangzottak magyar evangélikus körökben is felzúdulást keltettek. A Mandinerhez eljutott információk szerint az egyház hagyományos tanításához hű körök kezdeményezhetik, hogy a magyar egyház szakítsa meg a hivatalos testvéregyházi kapcsolatot a német féllel, ezzel is jelezve, hogy
nem tartja elfogadhatónak, ha a szeretet jelszavával szélsőbaloldali ideológiai követelések felhangosítása történik az egyházban (Krisztus hirdetése helyett).
Vannak, akik azt is felvetették, annak érdekében, hogy a hazai evangélikus közösség a közvélemény szemében ne mosódjon össze a bibliai és lutheri forrásoktól totálisan elszakadt egyházakkal, a magyar evangélikusok ismét mint ágostai hitvallású evangélikus egyház hivatkozzanak magukra.
Egy evangélikus teológus eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy az EKD, azaz a német protestáns egyház, amelyre általában és előszeretettel evangélikusként hivatkoznak, valójában egy uniált egyház, amely az evangélikus és református gyülekezetek jelentős részének részvételével alakult meg, megtartva az evangélikus liturgiát, de elfogadva a református úrvacsoratant.
Az inkriminált óta eltelt időben német nyelvterületen egyébként leginkább a beszédet védő cikkek jelentek meg az egyházi sajtóban, tudjuk meg Lupták Györgytől, aki szorosan nyomonköveti a témában kialakult németországi diskurzust és számos, a júniusi beszédet követő írást fordított azóta magyarra. A nyugalmazott püspökhelyettes a Mandinernek nyilatkozva arra hívja fel a figyelmet, hogy
már hosszú évek óta látszik a behódolás folyamata, vagyis, hogy az EKD meghajol az LMBTQ- és gendercunami előtt.
Ennek keretében egymás után buktak el e tekintetben a tartományi egyházak, ami pedig Nürnbergben elhangzott, még az sem a folyamat vége, mondja Lupták, aki úgy látja, az egész német protestantizmus szakított a reformáció hagyományaival, ami pedig még tragikusabb, szakított a biblikus hagyománnyal. Akkor pedig, amikor felmondják az LMBTQ-doktrínát, a teremtettség rendjét tagadják meg, hangsúlyozza a lelkész.
Azok, akik nyilvánosan is kritikus álláspontot mertek elfoglalni az „Isten queer” kirohanással szemben, leginkább evangelikál csoportokból szólalnak fel, akiket a német egyház nagyjából már kiközösített, hiszen ragaszkodnak a kereszténység eredeti tanításához. Velük szemben az egyházhoz szorosabban kötődők, pláne azok, akik tisztséget viselnek, nem mernek nyilvánosan felszólalni, mert féltik a munkájukat, a hivatásukat. Nem ok nélkül:
aki kritikus hangon szólal fel, annak német protestáns körökben immár komoly kockázatot kell vállalnia.
Példaként Lupták György egy idősebb lelkész esetét mondja el, aki a szószékről szólva a hívekhez, szigorúan biblikus alapokon állva merészelte kritizálta az LMBTQ-doktrínát. Válaszul a saját egyházmegyéjétől kapott feddést és azonnal nyugdíjmegvonással fenyegették meg. Érthető tehát, hogy sokan csak magukban, illetve szűk körben mernek morogni.
A német protestantizmus bajban van, hangsúlyozza a nyelvterület protestáns egyházait jól ismerő nyugalmazott püspökhelyettes.
Új reformáció kell, egy új Luther, aki visszavezeti őket a gyökereinkhez”, mondja, nem kevés aggodalommal a hangjában.
A helyzet hátterét elemezve rámutat, hogy a folyamatosan zsugorodó egyház az egyházadóból származó bevételek megtartása érdekében próbál igazodni a korszellemhez, egyszerűen modernnek akarnak látszani, olyannak, mint a világ, ám a jelek szerint ez kontraproduktív. Hogy értsük mindennek mozgatórugóit, látnunk kell, hogy az alig néhány évtizeddel ezelőtt még körülbelül 70 millió hívővel rendelkező német evangélikus egyháznak mára csupán 18 millió tagja maradt. Márpedig a német rendszer úgy működik, hogy hivatalos nyilvántartást vezetnek arról, ki melyik felekezet tagja és amelyhez tartozik, annak köteles egyházi adót fizetni, amely növeli az év végén befizetendő adók nagyságát. Ezért tehát azok, akik nem kötődnek szorosan valamely egyházhoz, adminisztratív úton is elvágják e kapcsot, hogy több euró maradjon a bankszámlájukon. A jelenséget minden nagy felekezet jól ismeri, ilyen intenzitású veszteséget a hívek nagyságrendjével kapcsolatban azonban csak az evangélikusok szenvedtek el.
Lupták György szerint az EKD berkeiben „folyamatos az agymosás”, amit épp ez a beszéd illusztrál kiválóan: 20-30 ezer ember tapsolt és éljenzett, amikor a keresztény tanítással teljességgel összeegyeztethetetlen kifejezések elhangzottak.
Ez a vég kezdete”, fogalmaz Lupták.
Amikor arról kérdezzük, hogyan viszonyul a Lajtán túli változásokhoz a hazai evangélikus közösség, a nyugalmazott püspökhelyettes nem szépíti a helyzetet. Mint mondja, a magyar kereszténységben is jelen van a progresszív vonal, s ez alól egyáltalán nem kivétel az evangélikus egyház sem. „Sokan alig várják, hogy változzon a hazai véleményklíma és a progresszió hazai élharcosai legyenek, magukkal rántva az egyházainkat”, figyelmeztet Lupták György. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy azok is szép számmal akadnak, akik felismerték a jeleket és készen állnak arra, hogy megvédjék közösségeiket a woke-követelésektől és a világ csábításától.
Ezt is ajánljuk a témában
Nagy visszhangot váltott ki az evangélikus lelkészek és hívek által fogalmazott Novemberi állásfoglalás, melyben aggodalmuknak adtak hangot az egyházba is beszivárgó LMBTQ-ideológia és a bűnök fölötti eltekintés miatt. Az állásfoglalás mostanra ökumenikussá vált, közel háromezren írták alá majdnem tíz felekezet tagjai közül. Kiss Mátéval beszélgettünk.
Nyitókép: YouTube
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
Mit jelent a „könnyek adománya”? Miben különbözik a hétköznapi sírástól? Mi haszna van belőle a hívő embernek? Interjúnk Laki Zoltánnal, a Sursum Kiadó vezetőjével.
A terhesség alatti kívánósság ihlette a FIX Dessert Chocolatier alapítóját.
Nem mindennapi reakció Pep Guardiolától, akinek a csapata egyre nagyobb bajban van.
