„Szorongató időket élünk. A világban olyan gondolatok, ideológiák váltak általánossá, melyek korábban csak szórványosan, vagy zárt ajtók mögött hallatták hangjukat. Egyik oldalon a gender, LMBTQ+, férfi és női nemet megváltoztató műtétek, kezelések népszerűsítése, másik oldalon a házasságról, családról vallott értékek devalválódása, az abortuszok rendkívül magas száma vagy épp az eutanázia gyakorlata az útjelzői ennek a folyamatnak” – olvasható az evangélikus lelkészek és gyülekezeti tagok által fogalmazott Novemberi állásfoglalásban. Az egyházukért és a tanítás tisztaságáért aggódók hangja egyre erősebb, és bíznak abban, hogy elkerülhető a skandináv modell, vagy éppen a német példa, ahol mára elhagyták a biblikus álláspontot ebben a kérdésben.
„Már tavaly elindult egy belső imádkozó és gondolkodó folyamat ezzel kapcsolatban, pedig már akkor is késésben voltunk, mostanára viszont mindenképpen szólnunk kellett” – mondja a Mandinernek Kiss Máté evangélikus lelkész. A kezdeményezés egyik tagja rámutat, hogy nem a gyermekvédelmi törvény hívta életre a Novemberi Állásfoglalást, bár az tény, hogy a figyelmet ráirányította a megnyilatkozásukra, de az állásfoglalás attól függetlenül fogalmazódott és született meg már korábban bennünk.
Búvópatakként indul, aztán átszakítja a gátat
Elsődleges céljuk az volt, hogy saját egyházuk felé határozzák meg azt az igei látást, amit a kereszténység kétezer év óta képvisel. Azért érezték ennek szükségét, mert egyre gyakoribbak az intő jelek a nyugati és északi evangélikus egyházakban, amelyek során, ebben a kérdésben már eltérnek az igei tanítástól.
Az Amerikai Egyesült Államokban például megválasztották az első transznemű evangélikus püspököt, a skandináv egyházak homoszexuális kapcsolatokat már házasságként áldanak meg, a német példák is egyre kirívóbbak