Volt minisztert idéznek be tanúként a Schadl–Völner-perbe

Völner Pál azt állította: senkitől sem kapott kenőpénzt, bűncselekményt nem követett el. Völner az ügy előkészítő ülésén már szót kapott, akkor többek közt azt mondta: nem ismeri el a terhére rótt bűncselekményeket. Az állítások nagy része súlyos valótlanság. Schadl Györggyel nem állt korrupciós kapcsolatban, jogtalan előnyt nem kapott. Államtitkári, miniszterhelyettesi pozíciójával nem élt vissza. Soha nem történt olyan, hogy végrehajtók kinevezésében közreműködött volna. Hivatali kötelességét nem szegte meg. Számos bizonyítási indítványa lesz, és a tárgyalás során részletes vallomást tesz majd. Az ügyészek/nyomozók között is dolgozhatnak olyan emberek, akik hanyagul végzik a munkájukat, és a bizonyítékok megszerzése helyett beismerő vallomások kikényszerítésére hagyatkoznak. Az ügyészek/nyomozók munkája az ügyben nem tűnik makulátlannak, figyelembe véve, hogy törvénytelenül kiszivárogtattak titokban készült felvételeket, nyomozati anyagokat. Az ügyben eddig meghozott ítéletek beismerő vallomáson alapulnak. Az elmarasztaló döntések jelentősen megnehezíthetik a fővádlottak védekezését. Lehet, hogy semmi más bizonyíték nem fog előkerülni, mint a most elítéltek beismerő vallomása, akik beismerő vallomásuk jutalmául gyakorlatilag megúszták a büntetést. A sztálini büntetőjog elméleti apostola, Visinszkij főállamügyész hirdette meg azt a tételt, hogy „a bizonyítékok királynője” a terhelt beismerő vallomása. Feuchtwanger, aki szimpatizánsként a Szovjetunióban járt, V a l l o m á s m o s z k v á r ó l című művében írt az akkor folyamatban lévő trockista perekről szerzett személyes tapasztalatairól is. Feuchtwanger csodálkozott a vádlottak viselkedésén a tárgyalóteremben, akik ahelyett, hogy védekeztek volna igyekeztek besározni magukat és társaikat. Ezek az emberek a fenyegetések hatására viselkedtek, így. Sokan a fenyegetések hatására vádlott társaik ellen vallottak, enyhébb büntetés reményében. Vádlott társaik ellen tett hamis vallomásaikat bizonyítékként tálalták a bírósági eljárásban. Ez is egyfajta vádalku volt.

A végrehajtó maffia működésének feltételeit az MSZP-SZDSZ kormány alapozta meg. Ciklusokon át ívelt, még az olajszőkítésnél is hosszabb ideig tartott. Az ügyre rálátók szerint a végrehajtók 80 %-a benne volt. Ha ez igaz, akkor lesújtó a kép a rendszerváltás utáni Magyarországról. Volt egy ismerősöm, aki kezdetektől végrehajtó volt, a környezete rámenős emberként ismerte meg, valamilyen középiskolai végzettséggel rendelkezett. Ő mesélt, én eleinte azt hittem nagyzol, de a tények őt igazolták. Százmilliókat keresett, szinte minden esetben lehúzta a sápot, pénzt, szexet, vagy egyebet kért. Én azt mondtam, jó hogy ennyit keresel, de én hóhér semmi pénzért nem lennék. A válasz az volt, aki az ügyfelem lesz az megérdemli a sorsát. Valóban eleinte felelőtlen hitelfelvevő vállalkozók, lerobban tsz-ek, cégek voltak a kuncsaftjai. De később jöttek a devizahitelesek, akik nem tehettek arról, hogy a vagyonkájuk a végrehajtók martaléka lett. A maffia működése egyszerű, ahol ennyi a pénz az vonzza a közhatalmi dolgozókat és a politikusokat. Az olajozott működés érdekében érdemes ezeket is bevonni. Nem véletlen, hogy a kormányzásban nem érdekelt pártok eleinte a Jobbik később a Mi Hazánk lépett fel ellene. Egyesek szerint a lebukásuk oka, belső hatalmi harc, de valószínűbb, hogy a politika megijedt, hogy az egész ügyet nem tudja kézben tartani.

Ami azt illeti, ez eddig legfeljebb az SI faktor parazsának szítására alkalmas. Egy vízüzemű motor, azaz olyan motor, amelyik a vízcsapról tankolható - ha valóban létezik - igencsak érdekes lehet. Még akkor is, ha nem járműbe, hanem nagyobb méretben, áramfejlesztőre csatlakoztatva használható. Igencsak érdemes körüljárni a témáját és felderíteni a potenciális pénzcsapokat. Csak a hozzáértő műszaki szakembereket hiányolom a körből.

Csak éppen azt hagyja homályban a cikk, hogy Süli szerint a kért támogatásból végül nem lett semmi. Az ügyészek/nyomozók szerepe ebben a ügyben nem tűnik makulátlannak, figyelembe véve, hogy törvénytelenül kiszivárogtattak titokban készült felvételeket, nyomozati anyagokat. Akik törvénytelenül kiszivárogtattak titokban készült felvételeket, azok mazsolázgathattak a felvételek halmazában, célzottan szerkeszthették is azokat. Miért tették? Akik rávették őket arra, hogy szivárogtassanak, azoknak érdekükben állhatott a vádlott lejáratása a közvélemény előtt. Azért tették, hogy befolyásolják a közvéleményt, a bíróságot a vádlott rovására. Sok igazságtalan eljárás zajlott le már ily módon a valóságban. Az O. J. Simpson-ügy az Egyesült Államokban egy nagyon nagy figyelemmel kisért kettős gyilkossági ügy volt, amelyben két tanú vallomása is erősíthette volna vádat, végül nem szerepelhettek (tanúként) a perben, miután történetüket a tárgyalás előtt eladták a bulvársajtónak. Valahogyan valakik, akiknek feladata a titkok őrzése lett volna, valamiért kiszivárogtatták. Nem magától potyogott le az égből, mint a bibliai történetből ismert égi manna.