Izgalmas tartalmú levél kerül kalapács alá egy hazai árverésen. A papírost Kossuth Lajos írta 1845. február 13-án, a címzett pedig nem más, mint Széchenyi István volt.
A levél a békülés szándékával íródott, hiszen nem sokkal korábban látványosan összekaptak Ganz Ábrahám, Svájcból származó vasöntőmester megítélésében. Kossuth és Széchenyi viharos kapcsolata ennél a történetnél is kidomborodik. De miért vesztek össze Ganz Ábrahámon? Tudni kell, a svájci születésű Ganz 1841-ben, 27 évesen érkezett Pestre a jobb élet reményében. Az öntőmestert felvették a pesti Hengermalomba, s hamar kiderült, remek szakember. Mindene volt a vasöntés. Amikor 1843-ban például öntés közben súlyos balesetet szenvedett és a jobb szeme világát örökre elveszítette, a következőket mondta: „A fél szem oda, de az öntés sikerült.”
Ganz Ábrahám 1844-re jutott el arra a szintre, hogy megnyissa a saját vasöntödéjét Pesten. Ez viszont nem tetszett Széchenyi grófnak, aki a magyar ipar szempontjából károsnak tartotta, ha konkurenciát kap a Hengermalom. Széchenyi lépéseket is tett, például
Ganz Ábrahám felkereste Széchenyit, ám hiába tette, szenet továbbra sem kapott a vállalkozása. A fiatal öntőmester ezek után a „másik oldalt”, Kossuth Lajost is megkereste, ott pedig támogatóra talált. Olyannyira, hogy Kossuth levelet írt Széchenyinek, melyben határozottan figyelmeztette, ha nem tesz engedményt, a nyilvánosság elé kerül az ügy. Széchenyi gróf a válaszában a gorombaság határát súroló kifejezésekkel illette Kossuth Lajost.
Ekkor érkeztünk el 1845. február 13-ához, amikor is Kossuth ismét levelet írt Széchenyinek. De már egy békülékeny, udvarias levelet. A most árverésre kerülő dokumentumban például Kossuth a következőket írta a békülés reményében:
„Nagyon sajnálom, hogy méltóságod azon közlést, mellyet csupán tisztelet ’s illedelem kötelességéből tettem, nem illy értelemben venni méltóztatott.”
A levél hatott, hiszen Széchenyi később megengedte, hogy nyersanyaghoz jusson Ganz cége, sőt a Lánchíd építésénél is munkát kapott, öntöttvas alkatrészeket szállított. A levél megszületése után 15 évvel Széchenyi már nem élt, 1860-ban a döblingi elmegyógyintézetben lett öngyilkos 68 évesen. Ganz Ábrahám is eldobta magától az életet hét évvel később. Az 1867-ben már dúsgazdag, elismert vállalkozó – akinek cége a világ számtalan országát ellátta öntöttvasból készült vasúti kerekekkel – egy nap kényelmesen megebédelt, majd kiment a villája harmadik emeleti teraszára és a mélybe vetette magát. Csupán 53 esztendős volt. A levélíró Kossuth Lajos élt a legtovább, ő 1894-ben, 91 évesen hunyt el a torinói száműzetésében. A különleges levélre a Központi Antikvárium csütörtöki árverésén lehet licitálni. A kikiáltási ár 1,6 millió forint.
Nyitókép: Széchenyi István (balra) és Kossuth Lajos. Forrás: Wikipedia
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.
Trianon után megpróbálták eltörölni a múltat az anyaországon túl, s 1945 után Magyarországon is.
Eközben az ellenzék mesterien fokozza az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba. Kiss Antal írása.
Magyar Péter lelkes rajongói szerint Kapu Tibor a Tisza elnökétől idézett, de hatalmasat tévedtek.
Herman Ottó tiszteletére és emléke megidézésére a Polgári karakter egyik képviselői beszédéből idéz egy részletet.
A mai európai vezetőknek érdemes volna reálisan értékelni az EU-ba törekvő Ukrajna katonai és gazdasági potenciálját, valamint az Egyesült Államok nélküli erejét. L. Simon László írása.
A külgazdasági és külügyminiszter Bosznia-Hercegovinában leszögezte, „a Nyugat-Balkán stabilitása, békéje és biztonsága Magyarország fontos nemzetbiztonsági érdeke”.
Nyakunkba vettük a budapesti és a varsói karácsonyi vásárokat, és megnéztük, hol és mennyiért lakhatunk jól. Összeállításunk!
