Kovásznai Andrea és Szalai Laura írása
„Sokszor elmondom, hogy nehéz megtalálni a női politikusoknak az egyensúlyt: egyfelől a média, másfelől a választók részéről elvárás, hogy tisztességesen nézzenek ki, ne viseljenek túl drága márkákat, ne merüljenek bele a divatba és a stílusba, emiatt pedig sok esetben sajnos felülkerekedik a megfelelési kényszer. Miközben általánosságban igaz, hogy a politikusok egyre inkább tisztában vannak azzal, mit üzennek a stílusukkal, az is egyértelmű számukra, hogy a megjelenés nem árnyékolhatja be a politikát, ezért extrém módon óvatosak. Szentkirályi Alexandra esetében is azt látom, hogy
nem meri igazán megmutatni magát; miközben egy igazán karakteres nő, próbálja a megjelenését visszafogni, letompítani,
ami „öregít” az összképen” – fogalmaz lapunknak Kovásznai Andrea stílustanácsadó. Utóbbi kapcsán példaként említi, hogy ha egy szoknya nem jól szabott, hanem hatalmas és rakott, vagy túl sötétek és komor színűek a ruhadarabok, az képes öregíteni viselőjét.Férfias megjelenés, nőies csavarral
A tanácsadó úgy véli, hogy a kormányszóvivő a férfias hatalom és a női érzékenység egyensúlyát keresi a megjelenésében. „Látszik, hogy Szentkirályi Alexandra tudatosan próbálja képviselni a férfi hatalmi öltöny jelentette józanságot, ám egy nőies csavart is ad a megjelenésének, ami kifejezetten pozitív. Nagyon tetszik, hogy nem akarja elrejteni a hosszú, szép haját:
miközben sok női politikus a rendet és fegyelmet jelképező, szigorú „fizikatanáros” kontyot visel, ő kiengedve viseli a haját,
és frizurája egyfajta koronaként zárja le az összképét – ez egyben védjegye is lett” – mutat rá.
Túlzott óvatosság
Kovásznai Andrea szerint általánosságban a bázis színek, óvatos minta- és színhasználat, és inkább klasszikus darabok viselése jellemzi Szentkirályi Alexandra megjelenését. „Szerintem az egyik legfontosabb szempont egy politikus öltözködésénél, hogy a ruhák ne álljanak a tényleges mondanivaló és a közvetíteni kívánt üzenet közé. Egy kis határozottságot és kontrasztosságot javasolnék a kormányszóvivőnek, hogy többször legyen bátrabb; legyen beazonosítható a stílusa által, és ne akarjon eltűnni fakó vagy túl sötét színek mögé. Amennyiben a nők a politikában azt szeretnék, hogy nők lehessenek – márpedig ezt látnám szívesen –, a ruhájuknak is szüksége van arra az erőre, amit férfi kollégáiknak biztosít az öltönyük” – mutat rá, hozzátéve: amikor a politikus egy számára gyenge színt visel, az egyenlő a gyenge kommunikációval.