az a folyamat tragikus megfordulása.
Egy popkulturális esemény közvetlenül emberéleteket jelentő bombázást eredményez (még ha a híradások szerint most „csak” sérüléseket okozott), vagyis a közvetett, kulturális harctér elsődleges hatású, háborús cselekménnyé eszkalálódik.
A művészileg értelmezhetetlen, azonban politikai szimbolikájában erőteljes Euróvíziós Dalfesztivál ezek szerint már okot jelenthet arra, hogy katonai csapással reagáljon az egyik hadviselő fél. Ebből nem fakad még az az egyenes következtetés, hogy a sportrendezvények vagy a művészi megnyilvánulások ilyen gyilkos retorziókkal járnának a jövőben, ám jelzi azt, hogy
a háború abszurditása újabb szintet lépett.
Ha a közvetlen, politikai konzekvenciák szintjén értelmezzük a történteket, egyértelműnek tűnik, hogy a fokozódó értelmetlenségből (jelentse ez a betiltások-kitiltások szalmabábcsépelését vagy épp a fegyverszállítmányokat), amennyire csak lehet, távol kell tartanunk magunkat. Egy irracionálissá váló háborúban az egyetlen józan álláspont a kívülállás lehet csak.