|Farkas Anita|
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Matt Damon-rajongó leszek. Már a Ben Affleckkel közös filmjük, a Good Will Hunting – amivel örök belépőt nyertek Hollywoodba – körüli hájpot sem értettem, Damon legjobb főszereplői Oscar-jelölését pláne nem; és azóta sem győzött meg igazán, hogy színészként a legnagyobbak között van a helye. Ezért is ért akkora meglepetésként, hogy a Stillwaterben az első pillanattól az utolsóig, szinte eszköztelenül is milyen elképesztően meggyőző: a szűkszavú, faarcú, exalkoholista oklahomai olajmunkás, Bill Baker szerepét mintha egyenesen rá öntötték volna. Ehhez persze az is kellett, hogy a Spotlightot is jegyző Tom McCarthy rendezte, 2021-es, most a Netflixre is felkerült filmdráma sokkal több legyen, mint egy jól sikerült, de már ezerszer látott példázat a hátsó-Amerika reménytelenségéről.
A sztori nagy része eleve Európában játszódik, méghozzá Marseille-ben. Ennek nemcsak azért van jelentősége, mert így eltávolodunk a forgatókönyvet ihlető valós eseményektől – az amerikai diáklány Amanda Knox több évet lehúzott egy olasz börtönben lakótársa meggyilkolásáért, mire új bizonyítékok merültek fel, és szabadon engedték –, hanem azért is, mert a helyszín maga üzenet: nesze nektek, lehet szépen elmerülni az igazi multikultiban. Baker ezt meg is teszi a francia kikötővárosban raboskodó lánya ártatlanságát bizonyítandó, és amíg az egyik oldalon a pokol, a másikon a mennyország várja; a kislányát egyedül nevelő francia színésznő előbb csak tolmácsol neki, aztán befogadja, majd szép lassan kialakul köztük a szerelem is. Éppen olyan lassan, mint amilyen lassan új színekkel telik meg az elcseszett életét és az elveszett lehetőségeit addig jobbára csak tudomásul vevő, magányos férfi lelke – a Stillwater egyszerre apa- és fejlődéstörténet, akciófilm és okosan csomagolt Amerika-kritika, amely rétegek ráadásul külön-külön is egész jól működnek. És ami talán még ennél is fontosabb, az egész egyben valahogy végig megmarad igaznak és fájóan szépnek; giccs nélkül esik tőle szét a szívünk ezer apró darabra.
(Stillwater – A lányom védelmében. Rendezte Tom McCarthy. Netflix)
A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.
Sokan elveszítették az állásukat.
Április 30-án számos helyszín és intézmény egyetlen céllal vetít filmeket vagy éppen szervez előadásokat és beszélgetéseket. Ez pedig nem más, mint a magyar film napja.
Ebben a jövőképben mi nem csupán láncszem vagyunk a régiók között, hanem egy olyan alkotótér, amely képes egységbe szervezni a két kultúrkör legnemesebb eszméit.
Rendületlenül hirdette: országlakosok gyülekezetéből újra összetartó közösséggé, nemzetté kell válnunk. Koltay Gábor írása.
Bemutatták a világ 10 legnagyobb szuverén vagyonalapját.
Elbúcsúztatták Rossit – hogy csatlakozzon Rossiék stábjához.
