A sztori nagy része eleve Európában játszódik, méghozzá Marseille-ben. Ennek nemcsak azért van jelentősége, mert így eltávolodunk a forgatókönyvet ihlető valós eseményektől – az amerikai diáklány Amanda Knox több évet lehúzott egy olasz börtönben lakótársa meggyilkolásáért, mire új bizonyítékok merültek fel, és szabadon engedték –, hanem azért is, mert a helyszín maga üzenet: nesze nektek, lehet szépen elmerülni az igazi multikultiban. Baker ezt meg is teszi a francia kikötővárosban raboskodó lánya ártatlanságát bizonyítandó, és amíg az egyik oldalon a pokol, a másikon a mennyország várja; a kislányát egyedül nevelő francia színésznő előbb csak tolmácsol neki, aztán befogadja, majd szép lassan kialakul köztük a szerelem is. Éppen olyan lassan, mint amilyen lassan új színekkel telik meg az elcseszett életét és az elveszett lehetőségeit addig jobbára csak tudomásul vevő, magányos férfi lelke – a Stillwater egyszerre apa- és fejlődéstörténet, akciófilm és okosan csomagolt Amerika-kritika, amely rétegek ráadásul külön-külön is egész jól működnek. És ami talán még ennél is fontosabb, az egész egyben valahogy végig megmarad igaznak és fájóan szépnek; giccs nélkül esik tőle szét a szívünk ezer apró darabra.
(Stillwater – A lányom védelmében. Rendezte Tom McCarthy. Netflix)