Volodimir Zelenszkij elnök szavaival: az ukrán harci morál erődítménye; minél tovább tart az oroszoknak elfoglalni a várost, annál jobban amortizálódik az orosz hadsereg hatékonyságának már megkopott imázsa.
Bahmutot május 9-ig, a Győzelem napjáig el kellett volna foglalniuk, hogy Putyin elnök ünnepi beszédében be tudjon számolni arról, hogy ez is orosz várossá vált – ahogy tette egy évvel ezelőtt Mariupollal. A városban harcoló Wagner csoport az ukrán hadsereg szerint azonban alig kap orosz tüzérségi támogatást, második világháborús módszerű, felelőtlen emberveszteséggel járó gyalogsági rohamokkal operálnak, néhány napja Jevgenyij Prigozsin pedig azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapnak lőszerutánpótlást, elhagyják a várost – végül kapott ígéreteket, a harcok folytatódnak, de az ügy mégis rávilágít arra, hogy még a prioritásként kezelt Bahmutnál sem bír elegendő harcászati támogatást adni Moszkva a saját egységeinek.
Nemcsak szimbolikus jelentősége van azonban a Bahmut fölötti ellenőrzés megszerzésének:
a város a donbaszi frontvonal egyik védvonalán fekszik, akármelyik fél tud itt áttörni, eggyel beljebb kerül.
De: a 2014 óta a területen zajló jegelt, mégis parázsló konfliktusban három védvonalat is kiépítettek az ukránok, és az elmúlt egy évben a keletre fekvő, orosz megszállás alatt lévő donbaszi régióban is kiépültek a párhuzamos állások – akárki is veszi be a várost, a folytatás szintén véres lesz. A Szlovjanszk-Kramatorszk ukrán védvonal nagyon erős nyugat felé, ahogy a donbaszi területeken a következő lépcsőnél is masszív orosz lövészárok-tankcsapda-rendszer várja az ukránokat. Ugyanakkor Bahmut bevételével mindkét védvonal elérhető közelségbe kerülne a másik haderő tüzérsége számára, és ez önmagában vészjósló előrejelzés.