Erősödik a nyomás Ukrajnán a nyugati finanszírozók felől, eredményeket várnak Zelenszkijtől

Nyílt titok az ukrán ellentámadás terve, a legfelső szinteken nyilatkoztak róla ukrán vezetők, beleértve a védelmi minisztert is, a részletei azonban természetesen nem ismeretesek. A kormány optimista üzenetei magasan tartják a harci morált, az esős tavaszi időszak levonulása, a sártenger felszáradása nyomán az időjárási körülmények lassan ideálissá válnak a szárazföldi támadások végrehajtására, a nyugati harcászati segítség egy része megérkezett,

Nincs mire várni – illetve csak a megfelelő időzítésre, a megfelelő alkalomra.

Június és szeptember eleje között alkalmas a terep a nagy offenzívák végrehajtására, előtte és utána esős időszak van, és ha az időjárási viszonyok miatt – szó szerint és képletesen – befagynak a frontvonalak, akkor az oroszok tüzérségi és légierőfölénye dominál, fejti ki lapunknak Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő. Mint mondja, az ukrán hadsereget hajtja az idő, „valamit cselekedni kell, mert Oroszország napról napra erősödik, pótolja a haditechnikát, újabb mozgósítottakat vet be”.

A háborút nem lehet elhúzni a végtelenségig, az Ukrajnát finanszírozó nyugati államok valamilyen eredményt szeretnének látni, hogy a kimeneti stratégia lassan formálódhasson, hiszen harcászati tartalékaik nem végesek, az orosz lőszer-, fegyverzeti, emberanyagbeli mennyiségi fölény pedig hosszú távon az agresszor esélyeit növeli. Castel szerint az ukránokkal ellentétben „az oroszok nem sietnek sehova”, feltöltik a támadó hadosztályokat, megerősítik az amortizálódott fegyverzet­állományukat, tartják a frontvonal több pontján kiépített védállásaikat.

Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemző, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója úgy látja, a háború természetes hullámzása alapján a januárban indult orosz kezdeményezés kifulladóban van, a harcok intenzitása mára jelentősen csökkent, és ahogy tavaly szeptemberben, most késő tavasszal is

egy újabb ellentámadás megindítására. Bendarzsevszkij szerint a következő hetekben az orosz aktivitás lanyhultával nem várhatók éles harcok, amikor azonban az ukrán manőverek megindulnak, az oroszok védekezésbe fognak szorulni. A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy a tavaly nyár végi ellentámadás során az ukrán erőknek sikerült visszafoglalniuk a megszállt területek negyven százalékát, az orosz hadsereg viszont a január óta zajló hadi cselekményei során csupán néhány falu elfoglalását tudja felmutatni trófeaként, és a front áttörését sem tudta véghez vinni.

Ezzel a narratívával vitába száll Castel, szerinte a folyamatosan szajkózott hírekkel ellentétben az előző hónapokban nem volt átfogó orosz offenzíva, rövid ideig volt igazi tél, hadműveletekre alkalmas fagyott talaj, és az eseményekből nem látszik, hogy az oroszok nagyon erőltették volna a frontharcokat.

Lehetséges csapásirányok, frontmozgások

A nyugati és az ukrán sajtó az utóbbi hónapokban rendszeresen egy fő stratégiai pontot nevez meg, ahol az ukrán hadsereg áttörése súlyos károkat okozhatna az oroszoknak: ez a Zaporizzsjai területről indítandó akció dél felé, majd a kijutás Melitopol elfoglalásával az Azovi-tengerhez – ha a manőver sikerülne, az ukránok elvágnák az oroszok utánpótlási vonalát a Krím félsziget szárazföldi bejárata és az oroszországi területek, illetve a megszállás alatt tartott mariupoli térség között. Ezzel nemcsak a Krím kerülne újra veszélyeztetett helyzetbe az oroszok számára, de a Dnyeper folyótól délre fekvő herszoni beszögellést is fel kellene adniuk, mivel az bekerített állapotában tarthatatlanná válna.

Robert C. Castel szerint valószínűtlen, hogy átfogó hadművelet indul majd,

Több kisebb támadás sorozatát várja a szakértő, de a helyszínt nem merné megtippelni. „Két fő lehetőség van, de számolni kell egy harmadikkal is mint meglepetéssel. A beharangozott támadás valóban az Azovi-tenger felé való kitörés lenne, erre azonban az oroszok felkészültek. A másik lehetőség, hogy megpróbálják megerősíteni a Donbaszt, azokat a frontvonalakat, amelyek az összeomlás perepén táncolnak. A harmadik lehet bármi…” – vélekedik.

Bendarzsevszkij Anton úgy látja, hogy az ukránok várhatóan a tavaly nyár végi sikeres ellentámadás modelljét szándékozzák majd alkalmazni. Akkor az volt a stratégia, hogy Szjevjerodoneck várost a végsőkig megvédik, hogy ott gyengítsék az orosz erőket. „Hónapokig sikerült ott lekötni az oroszokat, hogy miután végül elfoglalták a várost, ki is fáradjon a támadásuk. Ezt követte egy operatív szünet, amely alatt Ukrajna a tartalékaival előkészítette az ellentámadást máshol” – emlékeztet.

Bahmut térségében hasonló történik, az ukrán védelem nehéz helyzetben van, de óriási veszteségei ellenére sem hagyja el a területet. Ez arra utal, hogy ugyanez lehet a stratégia:

A várható ellentámadás helyszínére vonatkozó kérdésre az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója azt válaszolja, hogy valóban a zaporizzsjai-melitopoli-azovi manőver lenne „stratégiailag a legnagyobb jelentőségű”, de a bahmuti ellentámadás is nagy dobás volna, „szimbolikus hatása lenne, hiszen az orosz média hónapok óta azt hangoztatja, hogy bármikor orosz kézre kerülhet, és ezzel áttörik az ukrán védelmi vonalat”. E két frontszakaszon kívül még Doneck vagy Luhanszk környékén tartja elképzelhetőnek a támadást, de mint mondja, ennek stratégiailag kevés értelme lenne, hiszen e területek határosak Oroszországgal.

Dezinformáció, ködszurkálás

A megszólaltatott biztonságpolitikai szakértők egyetértenek abban, hogy a várható ukrán akció helyét, mikéntjét nagyban befolyásolja majd az információs hadviselés,

„Tavaly nyáron a sajtó gyakran írt arról, hol és hogyan fog indulni az ukrán ellentámadás, és aztán nem akkor és nem úgy történt. A herszoni térségre vizio­nálták, de végül északon, a Harkivi területen történt a támadás, és az oroszok nem számítottak rá” – veti fel Bendarzsevszkij.

Nem zárható ki, hogy most is ez történik: a sajtó a zaporizzsjai offenzívát valószínűsíti, de mivel mindenki ott várja az ellentámadást, könnyen lehet, hogy nem ott lesz. „Lehet, hogy az oroszok is tanultak a tavalyiból, és eleve nem a beharangozott területen várják az akciót” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy ennek az ellentéte is igaz lehet: számíthatnak arra is, hogy az ukránok éppen a tavalyi taktika ellenkezőjével akarják meglepni őket, és éppen ott támadnak, ahol a sajtó sejteti. Castel szintén azt feltételezi, hogy az ukránok nem ott támadnak majd, ahol az oroszok arra a legjobban fel vannak készülve.

A kérdésre, hogy az amerikai titkos védelmi dokumentumok kiszivárgása mennyiben kompromittálta az ukrán katonai terveket, a két szakértő egybehangzó választ ad: elenyésző mértékben. Mindketten úgy vélik, hogy az ezekből az iratokból megismert, a lehetséges ellentámadásra utaló adatok nem jelentősek, csak azt lehet belőlük megtudni, hogy az ukrán hadsereg gyengébb, az ellentámadás előkészítése rosszul halad, a légvédelem az összeomlás határán van, de semmi konkrétum. „A kiszivárgott iratok propaganda- vagy informá­ciós hadviselési értéke sokkal nagyobb” – vélekedik Castel. „Jelen van egy jelentős dezinformációs elem, így nem tudjuk, hogy az amerikai védelmi dokumentumok kiszivárogtatása ennek a része vagy sem” – teszi hozzá Bendarzsevszkij.

Lehetséges kimenetelek

A tavaszi–nyári hadi események jelentősége abban áll, hogy ezek a hadászati szempontból aktív hónapok, illetve a Nyugat döntésre akarja vinni az ukrajnai háborút.

– magyarázza Robert C. Castel. Úgy véli, akármi lesz is az offenzíva kimenetele, a Nyugat azt fogja szorgalmazni, hogy Kijev kezdjen tűzszüneti tárgyalásokat Oroszországgal. A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanis még ha a legjobb forgatókönyv valósul is meg, vagyis terület-visszafoglalás lesz, az ukrán hadsereg akkor is amortizálódni fog, és „nem látni még kétszáz tankot, nem látni az erős ukrán hadsereget, amelytől a folytatást várni lehet”. Ha őszre-télre megint befagy a konfliktus, az az oroszoknak kedvez, hiszen a tűzszüneti egyezkedéseknél a terepvalóság számít majd, vagyis hogy ki milyen területeket kontrollál.

Bendarzsevszkij Anton szerint is kérdés, hogy az új hadműveletek kifulladása után vajon tárgyalóasztalhoz ülnek-e a felek. „Oroszország emeli a tétet, nem a patthelyzetre, nem tárgyalásra készül, éppen a következő mobilizációt készíti elő” – magyarázza.

Robert C. Castel arról beszél:

Szerinte a háború nagy, végső tétje nem az, hogy ki milyen ukrajnai településeket tud majd elfoglalni, hanem az, hogy ki ellenőrzi ezt a stratégiailag fontos területet a NATO keleti és Oroszország nyugati határa között.

Nyitókép: Orosz állások felé lövő ukrán katonák Bahmutnál április 14-én
Fotó: AFP/Diego Herrera Carcedo/Anadolu Agency