A HVG nem vehető komolyan többé

„Mit csinál annál a lapnál a főszerkesztő, amelynek hasábjain a pápalátogatás idején láthat napvilágot egy olyan aljas provokáció, ami kétségbe vonja Ferenc pápa hitét, amelynek ostoba okoskodásait egyetlen cél vezérli, hogy mérhetetlen utálatát magyarsága, a hazája iránt olyankor is kifejezésre juttassa, amikor a pápa jelenléte miatt ránk szegeződik szinte az egész világ tekintete?

Nem lehetett azt mondani a bugrisnak, jót írtál, tesó, tedd el, majd a jövő héten megbeszéljük, mi legyen vele. Nem akadt senki, aki elmondta volna a megkeseredett kollégának, hogy persze, le lehet írnod azt a sületlenséget, hogy tanult, okos ember nem lehet hívő, de egyáltalán nem muszáj megtenned. Ha megfékezed magad, akkor sem veszít semmit a világ, viszont milliókat kímélsz meg a dühtől, a haragtól, a felháborodás okozta testi tünetektől, attól az állapottól, amitől te magad – ki tudja, miért – már évek óta szenvedsz.

Nem ez lenne egy szerkesztőség dolga? Nem ez a műhelymunka, amire oly büszkék azon a fertályon? Egy magyarázatot tudok elképzelni arra vonatkozóan, miért süllyedt egy neves hetilap online felülete a kommentszekciók pöcegödrének színvonalára: ez az ott dolgozók közös akarata, előre megfontolt szándéka. Viszont, ha ez így van, a HVG kiírta magát a komolyan vehető orgánumok sorából.

Eddig se nagyon értettem, ki az az őrült, aki még fizetni is hajlandó az említett színvonalú írásokért, de most tudatosabb pénzügyi gondolkodásra szólítom fel kormányellenes honfitársaimat, ne dobálják ki pénzüket az ablakon. Egyéb feljelentést nem teszek. Veri őket az Isten az én közbenjárásom nélkül is.”

Nyitókép: Tóta W. Árpád Facebook-oldala