A brit gyarmatbirodalom maradványa, a Nemzetközösség 56 állama közül 15 még olyan monarchia, amely saját uralkodójának ismeri el a brit királyt. III. Károly tehát 15 ország koronázott uralkodója lesz szombaton, de nagy kérdés, hogy meddig – több állam ugyanis a köztársasággá válás útjára lépne.
Az egykori brit gyarmatbirodalom függetlenedett államainak önkéntes közössége, a Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations) 1926-ban alakult meg, hivatalos neve 1949 óta pedig a brit jelző nélkül használatos (Commonwealth of Nations), jelezve, hogy a társult államok szabadok és egyenrangúak.
amelynek célja egyrészt az egymással bonyolított szabad kereskedelem és a gazdasági kapcsolatok olajozott feltételeinek biztosítása, másrészt a brit hagyományokból származó képviseleti demokrácia és alkotmányos berendezkedés, az emberi jogok és az egyéni szabadságjogok tiszteletének promotálása.
A Nemzetközösség vezetője a brit király, az 56 tagállam közös ügyeit intéző Nemzetközösségi Titkárság székhelye London, a tagállamok egymástól teljesen független, szuverén államok, amelyek szabad társulás keretében kapcsolódnak egymáshoz.
Az 56 tag közül 15 állam olyan monarchia, amely saját önálló politikai berendezkedésén túl a brit királyt fogadja el uralkodójának (ezek az úgynevezett „nemzetközösségi királyságok” (Commonwealth realm)); 5 ország olyan monarchia, amely saját királyi uralkodóházzal rendelkezik (Brunei, Eswatini (a régi Szváziföld), Lesotho, Malajzia és Tonga); a többi 36 ország államformája pedig köztársaság (például Ciprus, Szingapúr, India vagy a Dél-Afrikai Köztársaság).
Az 56 állam azt jelenti, hogy a világ minden negyedik állama a szövetség része. A Nemzetközösségnek
(olyan népes államok is tagok, mint India, Banglades vagy Nigéria). Területe 31 millió négyzetkilométer, ami a világ szárazföldjeinek 21 százalékát teszi ki (hiszen olyan hatalmas területű országok is tagok, mint például Kanada vagy Ausztrália); és a világ minden földrészén fekszik tagállama.
III. Károly a Nemzetközösség feje címen túl az 56 tagállam közül tehát 15-ben az adott ország saját államfője, uralkodója is. Ezen államok az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, a Bahama-szigetek, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Salamon-szigetek és Tuvalu.
A közös uralkodó személye, a perszonálunió miatt ezen államok szorosabb államjogi viszonyban vannak az Egyesült Királysággal, ők alkotják a Nemzetközösség magját.
Mégis, az ő körükben is tapasztalható az a tendencia, hogy államformabeli különállással is demonstrálni kívánják teljes, jelképszerűen felmutatható függetlenségüket, vagyis
Legutóbb a karibi szigetállam, Barbados változtatta államformáját köztársasággá 2021-ben.
A Karib-térség más nemzetközösségi államai közül csak Belize van abban az alkotmányos helyzetben, hogy nemzetgyűlése határozhat az államforma megválasztásának ügyében, a többi országban ilyen kezdeményezés esetén kötelezően népszavazást kell tartani a kérdésről. Saint Lucián, a Bahama-szigeteken, Jamaicában és Saint Kitts és Nevisen egy egyszerű többség elegendő lenne a referendumon, míg Antigua és Barbudán, Grenadán és Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken már csak a voksolók kétharmada tudná eldönteni a kérdést. Ez utóbbi szigetállamban 2009-ben tartottak is egy népszavazást, de nem lett meg a szükséges többség, így II. Erzsébetet nem tudták lecserélni egy helyi köztársasági elnökre.
A BBC tudósítója Saint Kitts és Nevis szigetein azt tudta meg, hogy ez a kérdés élénk vita a közbeszédben, viszont nincs napirenden a politika világában – a függetlenségét négy évtizede elnyert szigetállamban a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállás érdekli leginkább a helyieket, nem az alkotmányos berendezkedés.
A régióban Jamaica szigetén élénk politikai vita zajlik a köztársasági kérdésről, Antigua és Barbudán pedig három éven belül szeretnének egy referendumot tartani.
A kis államoknál izgalmasabb és nagyobb súlyú kérdés azonban az, hogy a „nemzetközösségi királyságok” két nagy állama, Ausztrália és Kanada hogyan áll ehhez az ügyhöz.
A BBC Sydney-ben élő tudósítója szerint
az ausztrálok teljesen irrelevánsnak érzik ezt az eseményt annak ellenére, hogy a brit király szombattól hivatalosan egyúttal az ő megkoronázott uralkodójuk is. Elgondolkodtató összefüggés, hogy a brit trónörökösök esküvői, illetve II. Erzsébet királynő temetése a távoli szigetállamban is nagy érdeklődésre számot tartó, kiemelt médiaesemények voltak.
A furcsa ellentmondásnak nemcsak az az oka, hogy III. Károly népszerűsége jelentősen alulmúlja királyi édesanyja statisztikáit, hanem inkább az, hogy a köztársasági eszme egyre elfogadottabb és támogatottabb az ausztrál társadalom különböző köreiben.
Negyed évszázada, 1999 novemberében népszavazást tartottak az országban az államforma megváltoztatásáról, de a köztársasági mozgalom kezdeményezése elbukott. Szakértők szerint viszont
Az ausztrálok többsége szeretne felszámolni minden olyan történelmi hagyományt, amely a brit gyökerekhez (ráadásul a gyarmati múlthoz) köti, és szeretne felerősíteni minden modern kezdeményezést, amely az önálló ausztrál identitáshoz köthető.
A népszavazás megrendezése előtt azonban több akadály tornyosul: a kormány először a bennszülöttek státuszát szeretné rendezni az alkotmányban, míg az államforma ügyében, illetve a leendő köztársasági elnök közvetett vagy közvetlen megválasztásának kérdésében elvarratlan viták vannak a közéletben. Ráadásul az ausztrál jogszabályok szerint népszavazás esetén a voksolók többségének igennel kellene szavaznia, és a hat szövetségi államból négyben az igeneknek kellene győznie, hogy érvényes és eredményes legyen a voks –
Kanadában hasonló a közömbösség a londoni koronázási ünnepséget illetően. Mivel az államfő szerepe ceremoniális, közjogi befolyása nincs Kanadában, a személye a meghatározó, súlyának mértéke a felé irányuló szimpátia – a kanadaiak szerették II. Erzsébetet, de kevéssé tudnak mit kezdeni III. Károllyal. Közvélemény-kutatások szerint a kanadai választópolgárok körében is nő a köztársasági berendezkedést támogatók aránya, egy áprilisi felmérés azt mutatta ki, hogy a válaszadók többsége már nem támogatja, hogy Kanada az alkotmányos monarchia hagyományát folytassa.
A brit állami gyökerekhez és a monarchikus hagyományokhoz való viszonyról szóló vitát éppen II. Erzsébet halála és az utódlás gerjesztette fel:
amikor az uralkodóváltással egyúttal el kellene döntenie Kanadának, milyen jövőbeli viszonyt akar ápolni az Egyesült Királysággal a közös uralkodó okán. A francia történelmi hagyományokkal bíró Quebec tartomány gyűlése tavaly év végén egy olyan határozatot fogadott el, amely felmenti a képviselőket a brit (kanadai) uralkodó iránti lojalitás alól.
Habár ezek a jelek mind arra utalnak, hogy Kanadában elindult az erről szóló közéleti vita, szakértők figyelmeztetnek: nagyon nehéz lesz az elmozdulás, ugyanis a kanadai jogrend szerint mind a parlamenti alsóháznak, mind a szenátusnak el kell fogadnia a többségi határozatot, illetve az állam mind a tíz tartományának egyhangúan támogatnia kell a döntést ahhoz, hogy az ország államformáját megváltoztathassák. Ez pedig jelenleg egy lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
csak a brit királyi családtól való elválást. Írország példája azonban 1948 óta precedensértékkel bír: az írek a köztársasággá válást követően elhagyták a Nemzetközösséget is, majd később, 2003-ban így tett Zimbabwe is.
Nyitókép: Képeslap III. Károly portréfotójával a londoni utcán 2023. április 20-án (forrás: Daniel LEAL / AFP)
A brit politikum a szokásos „megoldáshoz” folyamodva próbálta felállítani az „oszoljanak, kérem” hallgatásfalanxát a migránsok által sorozatosan megerőszakolt kislányok ügyében. Király-Kiss Miklós írása.
A háttérben aggasztó kulturális változás áll.
A két ország erősíti katonai együttműködését a Fekete-tenger, az Azovi-tenger és a Balti-tenger biztonságának erősítése érdekében.
Újabb amerikai országban törhet előre a jobboldal.
A kanadai miniszterelnök már Trump beiktatását sem várta meg.
Aki a szavakat elemezgeti, rosszul teszi, az embert kell megérteni, aki mondja.
Az Év sportolója gálán Életmű-díjjal kitüntetett 71 esztendős erdélyi labdarúgóból lett edző őszintén beszélt egykori esélyéről a nemzeti csapatunk kispadjára, és többek között arról is, hogyan lett fogorvosból tréner, mivel büntették magyarsága miatt Romániában, valamint mit élt át, amikor az Operaházban hatalmas ováció fogadta.
Al Capone nem írt magának törvényeket.
