Hol csaphatnak le az ukránok, ha elindul az ellentámadás?

Írta: Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő (MCC Geopolitikai Műhely)

Ahogy közelít a 2. világháborús visszaemlékezésekből jól ismert, a vidéket járhatatlanná tevő ukrajnai sár, a raszputyica vége, úgy sokasodnak a hírek egy esetleges ukrán ellentámadásról.

Érdekes módon

a nyilvánosan hozzáférhető információk alapján. A katonai szaknyelven ellencsapásnak, vagy ellenlökésnek nevezett művelet a védelembe – egy korábbi támadás során – beékelődött ellenséges erők visszaszorítására indul meg a definíció szerint.

Beékelődésről jelen helyzetben Bahmut kivételével nem nagyon lehet beszélni, így ismét a katonai zsargon „kreatív” használatának vagyunk tanúi, amelyet a politikai mondandó alátámasztására csavarnak ki használói. Ukrán szempontból ugyanis teljesen jogos lenne támadásról vagy a megszállt területek visszafoglalásáról beszélni, kizárólag a már említett Bahmut környékén beszélhetünk az ukrán védelembe beékelődött támadó orosz alakulatokról.

De vegyük is végig, hol és hogyan indulhatna meg a tavaly nyárihoz hasonló, a kissé megtévesztő módon ismét előre bejelentett ukrán támadás.

Kezdjük is először az okaival! Ahogy a bevezetőben is jeleztem, közvetlen katonai oka nincs egy (ellen)támadásnak. Erre akkor lenne szükség, ha egy fontos védvonal, egy létfontosságú terület elesésével fenyegető helyzet alakult volna ki valahol. Bár Bahmut (ritkábban használt orosz nevén Artyemovszk) jelentőségét politikai szempontból szinte a szférákig emelte a nyugati és az ukrán sajtó, a Bahmut-Szeverszk védelmi vonal másik tagja ukrán kézen van. Ráadásul a fentiek mögött, a 2014 óta kiépített harmadik védővonal fő támpontjai,

Fentiek miatt a támadásnak elsősorban, sőt kizárólag politikai okai lehetnek majd. Hogy ezt a katonai ráció ellenére miért erőlteti az ukrán vezetés, arról csak találgatni lehet. Mindenesetre beszédes, hogy a mindkét oldal által kiemelkedő képességű katonának tartott Zaluzsnij vezérkari főnök, aki a hírek szerint a végsőkig ellenezte Bahmut mindenáron történő megvédését, az utóbbi időben mintha eltűnt volna a médiából.

Bár a nyugati sajtóban nincs egységes álláspont, az eddigi végső ukrán győzelemről szóló híreket lassan felváltják az esetleges ukrán területveszteségeket bemutató cikkek. Az elsősorban európai fegyverkészletek kimerüléséről szóló tudósítások, valamint a béketüntetésekről feltűnő információk arra utalnak, hogy a Nyugat lassan inkább kihátrálna a konfliktusból. Azonban a fegyverszünetet és később a békét általában az aktuális frontvonalak menténk szokták megkötni, ezért mielőtt ez a várható esemény bekövetkezik,

Felmerül a kérdés hol (és mivel) fog támadni az ukrán hadsereg? Mivel a frontvonal északon és a nyári offenzíva során visszafoglalt területeken az államhatáron húzódik, ebben az irányban a jelentős eszkaláció veszélye miatt nem várható ukrán támadás. Ez utóbbi megállapítás önmagában is megérne egy alaposabb elemzést. Mivel, milyen eszközökkel, milyen célpontok ellen eszkalálna Oroszország, ha területét támadás érné?

De térjünk vissza a frontra, és nézzük először a várható helyszínt!

Északról délkeletre haladva a Kupjanszk-Szvatovo-Krennina vonalon a nagy visszavonulás után az orosz fegyveres erők is mélységében tagolt állásokat építettek ki, amelyek áttörése valószínűleg nehézkes lenne a tüzérségi lőszer hiánnyal küzdő ukrán erőknek. Persze amennyiben az orosz katonai vezetés nem orvosolta a tavalyi ukrán sikerekhez jelentős mértékben hozzájáruló létszámhiányt, úgy abban az esetben nem elképzelhetetlen a tavalyi ukrán siker megismétlése. Kérdés milyen politikai/katonai haszna lenne – akár jelentős áldozatok árán – ezen a szakaszon is az orosz határig tolni a frontot? Valószínűleg kevés, ezért nem ez a frontszakasz a fő esélyes.

Tovább haladva délre Szeverodonyeck és Liszicsanszk után eljutunk a Donbaszba, ami 2014 óta a küzdelmek fő színtere, itt mindkét oldal jelentős mélységben épített ki állásokat. A Donyeck városa mellett közvetlen közel fekvő Avgyijevkáért a háború kirobbanása óta heves harcok folynak, itt sem nagyon várható jelentős támadás a terep és a várható társadalmi ellenállás miatt.

Tovább haladva délre már jellemzően sík területre érünk, itt Kurahove és Pokrovszke között fekszik az orosz erők által szintén hónapok óta sikertelenül ostromolt Vuhledar/Ugledar. Nagyjából itt kezdődik az a szakasz, ahova a legtöbb szakértő várja az ukrán ellentámadást.

hanem megvalósulhatna a Fekete-tengeri uralom szempontjából létfontosságú Krím-félszigetet védő orosz csapatok fő utánpótlási útvonalának elvágása is. Abba most ne menjünk bele, hogy Marjupol városában, ahol már 2014-ben is jelentős harcok zajlottak, milyen fogadtatása lenne az ukrán erőknek, vagy hogy mennyire reális forgatókönyv élőerőfölényben, de tüzérségi hátrányban egy nagyváros sikeres ostroma. Előzőhöz hasonló lenne egy Zaporizsjéből Melitopol irányába indított támadás forgatókönyve is, itt is a vasúti összeköttetés elvágásával valósulna meg a fenti cél. A környék terepadottságai mellett a tavaly nyáron északon sikert aratott 5-10 járműves harccsoportok nagy hatékonysággal tudnának a NATO felderítési adatok felhasználásával a leggyengébb pontokra lecsapva működni.

Az ukrajnai háború frontvonala 2023. április 11-én (forrás: Liveuamap)

Zaporizsjétől Herszon városáig a sokszor több tíz kilométeres szélességűre duzzasztott Dnyeper folyón egy jelentősebb folyóátkeléssel, gyakorlatilag egy partraszállással lehetne csak támadni. Ez a művelet túlzás nélkül a legbonyolultabb katonai műveletek közé tartozik, ezenkívül teljes légi és tüzérségi fölényt feltételez, ezért nem valószínű, hogy ezt a megoldást választják az ukrán fegyveres erők. Persze diverzió jellegű, elterelő támadásra a főirány leplezésére azért valószínűleg itt is sor fog kerülni, ahogy erre már több múltbéli példa is akadt.

Bár a folyó jelentősen keskenyebb a Nova Kahovka-i duzzasztó után, az itt és Herszonnál található hidak tavaly jelentős sérüléseket szenvedtek az ukrán támadásoktól, így nem valószínű, hogy képesek lennének egy nagyobb támadó erő ellátására. Ugyan az Ogyesszát fenyegető Kinburn-félsziget, valamint a szintén Krím felé vezető útvonalak (és édesvízi csatorna!) birtoklása jelentős siker lenne Ukrajna számára, az elkerülhetetlen folyóátkelés okozta problémák és a várható orosz eszkaláció miatt kisebb az esélye egy erre indított támadásnak.

– ugye a fentiek szerint ez lenne a klasszikus ellentámadás. Azonban a rommá bombázott város pont ugyanakkora nehézségek elé állítaná az ukrán támadókat, mint amivel most az oroszok szembenéznek. Politikai és propaganda szempontból sikernek lehetne tekinteni egy itt elért eredményt – kérdés a legerősebb pont elleni támadás eredményei mennyire érnék meg a ráfordított erőforrásokat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nagy Sándor szinte az összes csatájában az ellenség legerősebb pontját támadta, sikerrel.

A helyszínek után nézzük végig milyen erővel támadhatnak az ukránok? Már a PentagonLeaks kiszivárgás előtt lehetett hallani a vojenkoroknál arról, hogy a 2023-as támadásra Ukrajna két újonnan felállított hadtestét, a kilencediket és a tizediket készíti elő. Egy-egy ilyen seregtest 5-6 dandárt tartalmaz, ezért a 12 dandárról szóló szivárogtatás igazolta az előzetes várakozásokat. Mivel azonban a tavalyinál jelentősen alacsonyabb mennyiségű haditechnika érkezett nyugatról, különösen a nehéztechnika, azaz harckocsik és önjáró tüzérség területén a kiszivárgott táblázat adatai akár igazak is lehetnek. A logisztikai rémálmot jelentő, több tucatnyi típust üzemeltető 12 dandár összesen 253 harckocsit, közel 250 modern, 130 elavult gyalogsági harc- és 520 szállítójárművet, valamint 147 tüzérségi eszközt jelent, ez utóbbiak közül mindössze 30 az önjáró. Ráadásul a legütőképesebben felszerelt 33. és 82. dandár részeit vagy egészét is bevetették már Bahmutban és környékén.

Teljesen kiszámíthatatlan, hogy a Donbaszban március végén teljesen váratlanul leesett 20 centi hó mikorra olvad el és szárad fel teljesen. Előbbiek fényében így a PentagonLeaksben látható dandárok kiképzésének április végi befejezése és az egységek helyszínre szállítása után

És ha már az ukrán erőket számba vettük felmerül a kérdés, hol van a tavaly év végén besorozott több százezernyi orosz mobik, azaz mozgósított? Hírek szerint nem állítottak fel belőlük új egységeket, hanem a francia forradalmi hadsereg féldandárjaihoz hasonlóan egy-egy tapasztaltabb zászlóalj mellé rendeltek egy újoncokból állót, így az orosz dandárok létszáma a szokásos másfél-kétszeresére nőtt.

Összefoglalva az előzőekben leírtakat, hogy hol és milyen eredményekkel fog ez az egyértelműen (kül)politikai okokból meginduló támadás lezajlani, arról csak a fentiekben részletezett feltevéseink lehetnek.

Egy dolog biztos. A tavalyi év elején beérkezett több száz harckocsi és gyalogsági harcjármű alig fele érkezett meg az idén. De ez korántsem jelenti azt, hogy a hazájukért harcoló ukránokat támogató NATO információs fölény ne okozhatna újból kellemetlen meglepetést a nehézkes orosz erőknek.

Nyitókép: Tank tetején ülő ukrán katonák Dicsőség Ukrajnának és Halál az ellenségre feliratú ukrán zászlót lobogtatnak a kelet-ukrajnai Harkiv megyében (MTI/AP/Bernat Armangue)