Vajon meddig kíváncsiak az emberek a valós teljesítményt és az érdemi döntéseket egyelőre elfedő, Tisztítótűzként aposztrofált leszámolós filmszínházra?

Újabb és újabb dilemmák elé kerül a láthatóan pörgésben lévő Tisza-kormány ellenzéke. Ott van először is Sulyok Tamás köztársasági elnök helyzete, amellyel kapcsolatban a Fidesz végül is nem teketóriázott: teljes mellszélességgel kiállt a még regnáló államfő mellett. Talán nem is tehetett mást. Viszont így belelavírozta magát abba a szituációba, hogy új szerepében az egyik szimbolikus ügy egy sokak által nem ismert, aligha túl népszerű közjogi méltóság megvédése. Orbán Viktor volt kormányfő csütörtökre tüntetést hirdetett az alaptörvény vonatkozó módosítása ellen. Pontosabban ő is megosztotta az előző kormánypárt felhívását. 

„Az előterjesztést botrányosnak tartjuk. Ez a tizedik parlamenti ciklus a rendszerváltoztatás óta, hatszor volt a kormánynak kétharmados felhatalmazása, soha senki nem élt vissza ily módon az alkotmányozó többséggel. Ennek része a köztársasági elnök megalázása, az intézmény megalázása” – indokolt Gulyás Gergely frakcióvezető. „A Tisza minden határt átlép: emberit, erkölcsit, jogállamit. A magyar választók nem erre adtak felhatalmazást. Ne hagyjuk! Tüntetés: csütörtök, 18 óra, a Sándor-palota előtt” – ezek pedig már az előző kormányfő sorai. 

ahogy az Alkotmánybíróság elnökének helyzetét sem bonyolítja túl a Tisza. Előbbi esetében az alaptörvény része lesz egyetlen mondat, amely szerint a hatálybalépést követő napon a köztársasági elnök mandátuma lejár, utóbbi testületnél pedig bevezetik a 70 éves korhatárt. Polt Péter 1955-ben született. Ennyi. 

Persze akadnak, akik a jogállamiságért korábban is aggodalmaskodtak, és most is jelzik hasonló kritikáikat, mondván, ez így nem oké. De a jelek szerint például az Európai Bizottság és lapzártánkig a Sulyok által „behívott” Velencei Bizottság sem küldött tiltakozó jegyzéket. Az uniós forrásokért való egyezkedés részeként, úgy tűnik, Brüsszel rábólintott az elképzelésre. 

És ez akár váratlan (?) módon is történhet: miután múlt heti számunkban Áder János hosszan fejtegette a Tisza politikájának tarthatatlanságát, hangsúlyozva, Magyar Péterék célja, hogy mindenki féljen, a megszólított miniszterelnök azzal vágott vissza, hogy az exállamfő állami villájáról bemutatott egy (egyébként korábbról ismert) drónfelvételt. 

Hiába járt 1990 óta minden leköszönő köztársasági elnöknek impozáns lakóingatlan a haláláig, a videó Áder érvelése alól nyilván azzal akarja kihúzni a szőnyeget – némi képzavarral élve –, hogy könnyen beszél ez az ember ekkora luxusból. És máris mindegy a nagyközönségnek, legalábbis a Tisza-kommunikáció szándékai szerint, hogy igaza van-e. Történetesen igen. 

Hónapok óta erről szólnak a parlamenti ülések. Ha a kormányfő nincs jelen, mindez szofisztikáltabb formát ölt, hiszen Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter jóval pragmatikusabb és higgadtabb hangnemet üt meg, a lényegen azonban ez nem változtat. 

És akkor elérkeztünk a Fidesz következő dilemmájához. Bár nagy felület és lehetőség, pláne, hogy rég nem látott tömegek követik a parlamenti közvetítéseket, itt az idő tisztázni, hogy a parttalan alázásért cserébe tényleg érdemes-e frakciószinten benn ülni a patkóban. Volt már rá példa, hogy a Fidesz és a KDNP kivonult az ülésteremből, amikor a hazugsága miatt hiteltelennek kikiáltott Gyurcsány Ferenc emelkedett szóra. Csakhogy akkor a jobboldal erősebb volt, és a magyarázat is ült politikailag. 

Most azért más a helyzet. Nem kicsit, nagyon. Ettől függetlenül ha nem lenne kit ütni helyben, az Magyar Pétert is dilemma elé állítaná, hiszen egyelőre másról sem szólnak a maratoni országházi beszédei, mint az előd ostorozásáról, olykor személyre szabottan, a vele szemben ülőkre való mutogatással fűszerezve.

A Fidesz tehát egy kommunikációs eszköztől fosztaná meg ezen a téren egyszerre kreatív és gátlástalan legyőzőjét – csakhogy a mutatványt megfutamodásként is lehetne tálalni, ugyancsak visszamutogatva a tizenhat évnyi kétharmados kormányzásra. Mindazonáltal a felvetéssel az ellenzéknek foglalkoznia kell, ahogy azzal is, mennyire tűnik fel egységes erőként a Mi Hazánkkal. 

Magyar olykor lazán egybegyúrja a teljes ellenzéket, s ez mintha Toroczkai Lászlóéknak sem lenne ellenére, elég csak a Hotel Lentulai című műsorban Orbán Viktor méltatását meghallgatni a pártelnök részéről, ám a Fidesznek és a KDNP-nek ez valójában nem előnyös.

Ugyanakkor dilemma előtt áll a Kereszténydemokrata Néppárt is: hosszú évtizedes társbérlet után hajlandó-e markánsan elkülönülni a Fidesztől? Világnézeti párt világos állításokkal fontos civilizációs kérdésekben, amelynek vannak arcai, így akár lehet esélye az önálló karakter kialakítására. Kérdés, meghozzák-e ezt a döntést Semjén Zsolt utódai. 

Nincs jó megoldás, valamennyi forgatókönyv a mandátuma végét jelenti, az egyik azonnal, a másik picit lassabban. De nincs kiút, legfeljebb a tiltakozás. Amit most a Fidesz felkarolt. De vajon nem vált ki ellenkező hatást egy demonstráció, amely láthatóan – vagy legalábbis jól kommunikálható módon – nem fejez majd ki elementáris társadalmi ellenérzéseket? És nem használja-e ki ezt a körülményt a kormányfő? Nos, ez utóbbi felvetés kapcsán aligha lehetnek kétségeink. 

Úgy tűnik, napról napra egyre kevésbé, ám egyelőre még igen. Legalábbis a saját tábora. A többiek hüledeznek vagy kivárnak.

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / Magyar Nemzet)