Könnyen lehet, hogy Friedrich Merz végnapjait éljük

A szeptemberi, a párt számára katasztrofális kimenetellel fenyegető keletnémet tartományi választások előtt látványosan lázad vezetője, Friedrich Merz kancellár ellen a legnagyobbik német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU). Szeptember 6-án Szász-Anhaltban, 20-án Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartanak tartományi parlamenti választásokat, és a berlini politika a helyben küzdő CDU-sokat egyáltalán nem segíti: tavaly ősztől idén kora tavaszig még vita tárgya volt, hogy túlmérik-e egyes kutatóintézetek az akkor a CDU-t beelőző Alternatíva Németországnakot (AfD),

Nem csoda, hogy a CDU-sok iszonyatosan idegesek, s erre a száraz avarra hullott füstölgő cigarettacsikként Jens Spahn CDU/CSU-frakcióvezető béranyasági ügye: az egyszerre katolikus, konzervatív és homoszexuális, párton belül népszerűtlen, azon kívül viszont népszerű csúcspolitikus, Merkel korábbi egészségügyi minisztere július közepén az Egyesült Államokban egy béranya szolgáltatásait igénybe véve lett apuka – miközben a hosszú ideig általa is kormányzott Németországban a béranyaság tilos. Spahn belebukott az ügybe, párton belüli ellenlábasai elérkezettnek látták az alkalmat egy nagy támadásra, s lemondásra kényszerítették a frakcióvezetőt.

Mostanra viszont már bizonyára úgy érzi: bár ne tette volna. A kádercserébe ugyanis olyan hibák csúsztak, amelyek napok óta tematizálják a német közvéleményt, elindítottak egy nagyobbacska lázadást a kancellárral szemben a CDU-n belül, és teljesen ellehetetlenítik a keletnémet helyi szervezetek kampányát, napról napra növelve az esélyét annak, hogy minimum Szász-Anhaltban, de akár mindkét keletnémet tartományban abszolút többséggel győz az AfD, és megalakul Németország első AfD-s tagállami kormánya – azaz a politikai realitás beomlasztja a tűzfalat, melynek segítségével az AfD-t tizenhárom éve sikeresen kívül tartják mindenféle hatalmi pozícióból.

Régi műsor, új férfiak

A bejelentett személyi változások közül négy ma válik hivatalossá: Spahn helyére Thorsten Frei kancelláriaminiszter érkezik frakcióvezetőként, akit szerda délután választ meg rendkívüli ülésén a CDU/CSU közös frakciója. A kancelláriaminisztert posztján Nina Warken eddigi egészségügyi miniszter váltja, ami önmagában furcsa döntés, hiszen az egészségügyi miniszter munkája eddig elégedettségre adott okot, a nagy egészségügyi reform kezdetében, a tb-reformban most állapodott meg a koalíció. Warken helyére egészségügyi miniszterként Carsten Linnemann CDU-pártfőtitkár érkezik, akivel két gond is van: egyrészt látványosan nem fűlik a foga új munkájához – a hétfői bejelentéskor végig előző állásának vallott szerelmet, amely szerinte „pont neki való dolog” és „eddigi szakmai életem csúcspontja” volt –; másrészt a tavaly májusi kormányalakításkor, mikor neve potenciális munkaügyi és szociális miniszterként forgott, kifejezetten arról beszélt, hogy például az egészségügyi miniszterségre teljesen alkalmatlannak tartja magát.

Eddig tartottak a szükséges személyügyi változások, innentől következnek a ki nem kényszerített hibák. Rögtön három olyan kabinettag is van, akit Merz rendkívül méltatlan módon rúgott ki, kiváltva tartományi pártalapszervezeteik dühét. Patrick Schnieder közlekedési miniszter kirúgását például úgy sikerült kamerák előtt, nyilvánosan és megalázó módon bejelenteni, hogy utódja még meg sem volt; az eredetileg erre a pozícióra szánt Fritz Güntzler Bundestag-képviselő az utolsó pillanatban visszalépett. Schnieder a bánásmódon olyannyira vérig sértődött, hogy már a szerdai kormányülésre sem megy el; Schnieder testvére, Gordon Schnieder rajna-vidék-pfalzi miniszterelnök a színfalak mögött durván nekiment Merznek, ahogy

Az új miniszter, Steffen Bilger nem a legszerencsésebb választás: az utolsó Merkel-kormány Andreas Scheuer vezette közlekedési és digitális minisztériumában Bilger államtitkár volt, és nyakig benne volt az időszak legkomolyabb politikai botrányában, az addig és azóta is ingyenes német autópályák csak külföldiekre vonatkozó autópályadíjának elfuserált és végül az Európai Unió Bírósága által megsemmisített bevezetésében.

Keletnémet gyomrosok

Hasonlóan megalázó módon kényszerült távozásra az egészségügyi minisztérium államtitkára, Tino Sorge, aki kirúgását nyilvánosan is kommentálta: 

Sorge kirúgásával ráadásul pont a szász-anhalti alapszervezet kapott nagy pofont, a politikus ugyanis oda tartozik. Sven Schulze szász-anhalti miniszterelnök, akit jó eséllyel egy bő hónapon belül megbuktat majd az AfD, felháborodásának kinyilvánítása mellett felszólította a kancellárt, hogy sürgősen zárja le a zajos kormányátalakítást, mert nem lehet tőle kampányolni. Merznek emellett jó érzékkel egy másik, erős helyi AfD által fenyegetett alapszervezetbe is sikerült belerúgnia: a hasonló körülmények között kirúgott sportügyi államtitkár, Christiane Schenderlein ugyanis szászországi illetőségű. Az ő kirúgása miatt Michael Kretschmer szászországi miniszterelnök lázadt fel, aki a múlt évben nagyon szűken menekült meg attól, hogy az AfD leváltsa. „Christiane Schenderlein hihetetlenül sikeres sportminiszter volt. Ezért ezt a váltást egyáltalán nem értem. Inkább azt mondtam volna, hogy Schenderlein asszony díszoklevelet kap a Merz-kormány legsikeresebb kabinettagjaként” – fogalmazott.

A személyi változásokban alapszervezetek mellett a párttagság romló hangulatára való tekintettel mások is nekirontottak a kancellárnak. A brémai CDU elnöke, Heiko Strohmann a héten már másodszor kritizálta nyilvánosan a kancellárt:

A Frankfurter Allgemeine Zeitung információi szerint a pártban „földalatti” és „katasztrofális” a hangulat. Dennis Radtke, a CDU munkásszárnyának vezetője szerint „a CDU helyzete súlyosabb, mint a párttámogatási botrány idején” – amelybe egykor Angela Merkel hathatós segítségével az országegyesítő kancellár, Helmut Kohl belebukott. A Tagesspiegelnek pedig egy CDU-elnökség tag arról nyilatkozott: 

Szerdán már a brüsszeli Politico is arról írt, hogy Németországban a hagyományos nyári politikai uborkaszezon elmaradt, Merz újrakezdési kísérlete totális kudarcba fulladt, kancellári posztját pedig komoly veszély fenyegeti.

Nyitókép: ODD ANDERSEN / AFP