A tojás összetartó erővel bír, értéke az üzenetében van – vallja a népi iparművész

Nem jó a kézügyességem, nem vagyok elég kreatív – általában ezekre a kifogásokra hivatkozva marad el a húsvéti tojásfestés, pedig a hagyományok ápolása – különösen azokban a családokban, ahol gyermekek is vannak – igazán fontos lenne.

A tojásfestés egyszerre hagyomány – szimbólumokkal, rengeteg mögöttes jelentéstartalommal – és művészet. A tojás önmagában is a termékenységnek, az újjászületésnek az egyik legősibb jelképe; amit húsvétkor nem csak megeszünk, de a lányok, asszonyok festik is: a tojás színezése a régmúlt időkre nyúlik vissza, nem véletlen a piros szín elterjedt használata sem („hol a tojás, piros tojás?”),

Talán meglepő lehet, de a tojásfestés nem csupán Magyarországon, a történelmi Magyar Királyságban, vagy éppen az egykori Monarchia országaiban régi hagyomány, de tény, hogy hazánk területén élt korábbi népek is hagytak hátra festett, mintákkal ellátott tojásokat, például a Kárpát-medencében nagy birodalmat létrehozó avarok; Anonymus idejéből, a XIII. századból pedig már írásos emlékek is maradtak ránk díszített tojásokról. A húsvéti nyúllal (amelynek termékenységi jelkép jellegéről talán nem érdemes külön értekezésbe bocsátkozni) való összetett kapcsolata mellett érdemes megjegyezni, hogy például az Egyesült Államokba holland telepesekkel érkezett a szokás, ott valamiért a jó gyerekek sapkájába „tojta” azt a nyuszi.

A locsolkodás azonban már inkább és elsősorban a tágabb értelemben vett térségünkre, a Kárpát-medencére és környékére korlátozódik – a hagyományt őrző családokban a mai napig közös program a tojásfestés, ami értelemszerűen közösségi élményként is többet ad, mint egy bolti rohangálás a márkás csokitojásokért. Elrontani a tojásfestést nem lehet, legfeljebb, mondjuk így, sajátos lesz az elkészült darab.

– biztat Zsigóné Kati népi iparművész, „a tojásdíszítés királynője”, aki azzal vívta ki ezt a címet, hogy ő dolgozik a világon a legtöbb – húszat is meghaladó – díszítési móddal. Katit Európában a legjobb, Dubaiban pedig a világ öt legjobb tojásdíszítője közé választották.

„A tojásfestés családi foglalatosság nálunk, még a férfiak is űzik” – meséli, hozzáteszi, hogy azért se féljünk nekikezdeni, mert egyetlen dolog számít: annak az öröme, akinek odaadjuk az elkészített tojást, aki egészen biztosan nem fogja azt mondani, hogy »te, ezen a részen elég csúnya lett«”. A legegyszerűbb technika a temperával vagy vízfestékkel való alkotás, avatatlanoknak ezt ajánlja. „Nem kell kifújni a tojást, nem akarunk iparművészek lenni, csak élvezni akarjuk a családot közelebb hozó tevékenységet, ezért hát csak főzzük meg, és már díszíthetjük is” – mondja.

Hogy milyen motívum kerüljön rá? A művésznő azt vallja, hogy

az, hogy mennyire szép, negyedleges csupán. „Rengeteg helyre hívnak meg zsűrizni, volt, amikor a tizenkettedik tojást javasoltam az első helyre, a tanárok teljesen megrökönyödtek: hogy képzelem, mikor az olyan randa a szerintük legszebbhez képest” – meséli.

Rajzoljunk a tojás közepébe egy kört – javasolja, ez lesz a Föld, tegyünk egy pontot a közepébe, a régiek mindig oda koncentráltak, az szimbolizálja a Jóistent, rajzoljunk négy vonalat észak, dél, kelet és nyugat irányába, majd készítsünk egy nagyobb vonalat, rajta egy kacskaringóval, és már kész is a napmotívumunk.

Zsigóné Kati szerint az a lényeg, hogy tojásunk üzenjen valamit. Így van ez az élete főművének tartott Világunk tojása nevet viselő alkotásával is, ami sokak szerint a világon egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű. Három éven keresztül készítette, több, mint száz minta szerepel rajta, amik tükröt tartanak szemlélőjük felé. Az alkotáson megjelenik többek között a terrorizmus, az éhezés, a járvány, a háború, a természeti csapások és a környezetszennyezés is.

Utóbbi motívum és a Világunk tojása felhívja a figyelmet, hogy minden negyedik ember a környezetszennyezés miatt hal meg és hogy egyelőre nem tudunk más élhető bolygóról, így azt kell megbecsülnünk és féltve őriznünk, ami van. Hogyan jelenik meg ez a szimbólumok szintjén? A Világunk tojásán rend van, mert a minták a tojáson ellipszis formában vannak elhelyezve, ami a Föld mozgását idézi, olyan szimbólumokra kell gondolni, mint a család, a béke, a DNS-lánc, az idő, az ember, az írás, a film, a repülés és a számok – sorolja a népi iparművész.

Rajta van a 14 vallás szimbóluma, valamint a világ természeti csodái közül és ember alkotta legszebb építmények. Rátette még negyven olyan ember alakját, akik a legtöbbet tették azért, hogy most úgy élünk, ahogy. A teljesség igénye nélkül: Jézus, Semmelweis Ignác, Teller Ede, Leonardo da Vinci, Teréz anya, Edison, Einstein, Stephen Hawking.

Arra a kérdésünkre, hogy a digitális világban mennyire számít cikinek a tojásfestés, azt válaszolja, hogy rengeteg helyre hívják őt húsvét előtt, legutóbb közel kétszáz gyereknek mutatta meg a tojásfestés örömét. „Nagyon boldogok, szívesen alkotnak, nekem pedig azért nagyon fontosak ezek az alkalmak, mert tudom, hogy az ember legeslegutoljára a gyerekkorát felejti el, másrészt pedig azt gondolom, újra divatba kell hozni a népművészetet. Az az álmom, hogy egy napon egy stadionnyi embert tanítok a húsvét örömére” – mondja. Kati szeretné, ha alkotásai a nemzet tulajdonába kerülnének.

Képek: Zsigóné Kati