Jézus dicsőséges bevonulása, kezdődik a nagyhét – ma van virágvasárnap!

A katolikus templomokban ezen a napon barkaágakat szentelnek, amelyeket aztán a hívek magukkal visznek az ünnepi körmenet során. A mi éghajlati viszonyaink között a barkaág szimbolizálja a pálmaágakat, amelyeket Jeruzsálem népe és az ünnepi zarándokok kétezer éve Jézus lába elé terítettek. Az ünnep neve a görög „a pálmaágak vasárnapja” kifejezésből alakult ki, amely épp erre a gesztusra utal. Szent Márk evangélista így tudósít bennünket a történtekről: „Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról és az útra szórták. Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«” (Mk 11,8-10) Érdemes persze megjegyezni, hogy sokan nem mint Isten fiát, hanem mint politikai „megváltót”, új királyt ünnepelték ekkor Jézus Krisztust. 

A barkaszentelés és a körmenet mellett a katolikus szentmise harmadik különlegessége ezen a napon, hogy az evangélium Jézus szenvedéstörténetét tárja a hívek elé, amelyet sok helyen különlegesen „adnak elő”: van, ahol szereplőkkel elevenedik meg a passió, más helyeken a kórusok éneklik végig. Hogy mennyire elválaszthatatlan egymástól virágvasárnap és a nagyhét, jól mutatja ez is – legközelebb alig öt nap múlva, nagypénteken, Jézus kereszthalálára emlékezve olvassák (vagy épp éneklik) majd a passiót. 

Az azóta elhunyt XVI. Benedek pápa 2010 virágvasárnapján a Szent Péter téren bemutatott szentmise prédikációjában mutatott rá az ünnep lényegére. Megfogalmazása szerint „kereszténynek lenni annyit jelent, mint együtt haladni Krisztussal a szeretet, Isten felé. Az emberek választhatnak kényelmes utat is, elmerülhetnek a hazugság és a becstelenség mocsarában.

Nem hagyja, hogy megfélemlítsenek minket az uralkodó vélemények. Elvezeti a híveket a másokat elviselő és támogató türelem, a szenvedők iránti készség felé.” 

Virágvasárnap a protestáns egyházakban is jelen lévő ünnep. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Géresi Róbert minapi elmélkedésében a következőt fejtette ki a korabeli várakozás kettősségéről (tudniillik, hogy sokan Izrael politikai megváltóját, a római iga lerázóját várták Jézusban, aki pedig a Krisztus volt, azaz az üdvösségre vezető Megváltó): „Az emberi elvárások és az Isten ajándéka közötti különbség feszültsége érzékelhető a virágvasárnap eseményében is. Érkezik az Isten, csak másként, mint az ember azt várja. Mi sok esetben a gondjaink megoldását várjuk tőle, ő pedig a megváltás ajándékával érkezik.

Virágvasárnappal belépünk az egyházi év legsűrűbb és legfontosabb időszakába, a nagyhétbe. A jeruzsálemi bevonulással ugyanis kezdetét veszi az az időszak, amely Krisztus kereszthalálában és feltámadásában csúcsosodik ki. 

Nyitóképünk forrása a Pixabay.