Többen bírálják az egyházi ingatlanok felújítási hullámát, nehezményezve, egy ilyen nehéz időszakban ennyi pénz megy az építkezésekre. Mit felelne nekik?
Büszkeséggel tölt el, hogy keresztény templomokat látok országszerte. Ez a mi örökségünk, feladatunk tehát megőrizni. „Üresen nem marad közterület” – e mondat jut eszembe; kulturális értelemben sem mindegy, hogy milyen épített környezet vesz körül bennünket. Ráadásul nemcsak templomok újultak meg, hanem közösségi házak is. Azokat persze meg kell tölteni tartalommal. A közösségépítés nagyszerű próbája volt a koronavírus-járvány, és a mostani nehéz gazdasági időszakban is szép formáit láthatjuk az elköteleződésnek. Előfordul, hogy a hívők, akik közösségi házainkban gyűlnek össze, külön is hangsúlyozzák, hogy közösen állják a megemelkedett rezsiköltségeket.
Ön a városmisszió kapcsán korábban úgy fogalmazott: „ez a mi igazi stílusunk”. Mennyiben lehet missziós esemény egy pápalátogatás a meglévő hívek megerősítése mellett? Azért is adódik a kérdés, mert Ferenc pápa az az egyházfő, aki különösen jól tud szót érteni az egyházon kívüliekkel, jobban rezonálnak a stílusára.
A kettőt nem igazán lehet megkülönböztetni. Miután itt nagy nyilvános események is lesznek, azok üzenete mindenkihez szól. A pápa programjában többféle találkozó szerepel, felkeresi a társadalom különböző csoportjait, az elesetteket, a fiatalokat, a tudomány képviselőit. Pénteken a Szent István-bazilikában pedig a magyar egyházi vezetőkkel, püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel és hitoktatókkal találkozik. Mindannyiunknak nagy szükségünk van erre a bátorításra.
Az egyházfő ellátogat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre is. Milyen jelentőséget tulajdonít ennek?
Ismeretes a szentatya tudomány és kultúra iránti nagyfokú nyitottsága. Magyarországon, ahol a szocializmus évtizedeiben a tudomány és a hit mereven szét volt választva, ahol a hívő szemléletet nem engedték be sem a felsőoktatásba, sem a tudomány világába, különösen fontos volt harminc évvel ezelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megalapítása, amit a Szentszék kifejezetten bátorított. Az is lényeges, hogy a Pázmányon van természettudományos oktatás is, hiszen a keresztény vallásosság egy világképet feltételez, s ez a világkép nem egy történetileg meghaladott elképzelés. A hit a valóság egy magasabb síkja, de a hívő világnézet a teljes tudományos ismeretanyaggal is összhangban van. Nem puszta moralizálásból áll a kereszténység, a megalapozott világnézet hozzátartozik egy katolikus egyetem küldetéséhez. Nem véletlen, hogy a találkozóra meghívást kaptak a civil tudományos élet képviselői is.
Az életünk célja nem az, hogy pillanatnyilag a lehető legjobban érezzük magunkat, hanem hogy azt a tervet, amit Isten rajzolt elénk, teljesítsük”
A Nemzetközi eucharisztikus kongresszus idején a Szépművészeti Múzeumban a különböző felekezetek főpásztorai közös énekléssel köszöntötték a pápát, ami mély nyomot hagyott benne. Mit jelent a pápalátogatás az ökumenikus párbeszéd szempontjából?
Egy ilyen találkozó az érzelmi csúcspontja a körülöttünk lévő valóságnak. A hitelvekről szóló párbeszéd nálunk, katolikusoknál a Szentszék szintjén folyik, nekünk, európai püspököknek sokkal inkább az a feladatunk, hogy szociális és morális kérdésekben keressük az együttműködést a többi keresztény felekezettel. Ez szépen kirajzolódott 2007-ben a nagyszebeni ökumenikus kongresszuson, ahol egy tartalmas közös nyilatkozatot fogadtunk el. Különösen szoros az egyetértés a katolikusok és az ortodoxok között.