Melyik út megyen itt Budára? – izgalmas térkép született a középkori Magyar Királyságról

Nyitókép: Buda városa a középkorban, 1493-as nürnbergi krónika ábrázolásában

A középkori Magyarország kereskedelmi színtereit, a kereskedők által használt utakat bemutató Via Mercatoria online térkép első változata 2022 végén vált nyilvánossá, azóta is folyamatosan bővül. A 2015 óta működő Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport egy projekt keretében készítette el az izgalmas időutazásra csábító online térképet. Az érdekes vállalkozásról Weisz Boglárka történészt, a kutatócsoport vezetőjét kérdeztük, aki egyben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Középkori osztály vezetője.

Mint kiderült, a csoport kutatásainak eleve fontos témaköre a kereskedelem, a kereskedelmi színterek – vásárok, lerakatok, vámszedőhelyek –, a kereskedők által használt utak vizsgálata, ami jó alapot jelentett

elkészítésére.

Kinek ajánlott?

A térképet használhatják a történészek, helytörténészek, de mellettük bárki, aki csupán saját települése vagy megyéje középkori történetére, illetve a középkori magyar kereskedelemben betöltött szerepére kíváncsi. Mivel a pop-upok (felugró információs táblácskák) angol nyelven is elérhetőek, így az eredményeket a szomszédos országok történészei is könnyedén hasznosíthatják kutatásaik során, de olyan távolabbi országok kutatói is, amelyekkel kereskedelmi kapcsolata volt a Magyar Királyságnak a középkorban. Mindemellett a térkép

A szakember felhívja a figyelmet: a térkép, bár elérhető és hivatkozás mellett szabadon használható, egyelőre korántsem teljes. Az új települések felrajzolása az adatgyűjtéssel, a pop-upok elkészítésével és ellenőrzésével párhuzamosan halad, folyamatosan bővítve és frissítve az ábrázolt objektumok sorát. Ha pedig a források felgyűjtése során egy már felvitt településre vonatkozó új adat bukkan felszínre, a már felvitt pop-upok javítására is sor kerül, így érdemes időnként újra és újra felkeresni a korábban bevitt településeket is, tudjuk meg.

Megrajzolhatjuk egy középkori kereskedő útját

„Ez egy interaktív térkép, a felhasználó minden információt megkap, de ehhez szükség van az ő tevékeny részvételére is” − hangsúlyozza a történész. Ez a kutatás körülbelül így néz ki: a berajzolt útvonalra kattintva egy pop up jelenik meg, ami tudósít arról, hogy az adott útvonal mely településeken haladt keresztül, és ahhoz az úthoz milyen kiváltság kapcsolódott. Ezt követően, ha az útvonal útjába eső települések pop-upjait olvassa át a felhasználó, akkor újabb részleteket ismerhet meg, mely egyrészt az útvonalra, vagy újabb útvonalakra (amelyek még nem találhatók meg a térképen), másrészt azokra a kereskedelmi lehetőségekre világít rá, melyekkel a településen az azon áthalódó kereskedő élhetett, illetve amelyek esetleg megszorításokat jelentettek a számára.

„Így például, a Cseh- és Morvaországból jövő út az Újvárnak is nevezett Holicsnál lépte át a Magyar Királyság határát, ahol külkereskedelmi vámot, negyvenedet kellett fizetni. I. Károly 1336-ban egy innen induló és Budára tartó, úgynevezett csökkentett vámtarifájú utat írt elő a kereskedőknek, meghatározva, hogy mely vámszedő helyeken kell átmenniük, ott mekkora vámot kell fizetniük. Ez utóbbi vámkedvezményt jelentett: a király felére csökkentette a fizetett vám nagyságát.

a Dunán például Esztergomnál tudott átkelni. Ezen útnak Őrnél volt egy leágazása, mely Malackán keresztül Pozsonyba vezetett. Erre az útvonalra vonatkozóan I. Károly fia, I. Lajos hozott rendelkezést 1373-ban, meghatározva, hogy a cseh, morva területekről érkezők mely helyeken fizessenek vámot. Ha Pozsonyra kattintunk, akkor pedig két újabb útvonalra bukkanhatunk, egyrészt a Duna mentén futó szárazföldire, másrészt a Dunára. Ez utóbbihoz szintén kapcsolódik egy pop-up, mely vízivámkedvezményt mutat be I. Lajos korából” – vázolja a szakember a térkép lehetőségeit.

Hozzáteszi, hogy

így elsőként a települések, és az azokhoz kapcsolódó pop-upok készítése, felvitele zajlik. Az úthálózat felrajzolása, annak minél pontosabb felvitele még szükségessé fogja tenni egy pontosabb alaptérkép elkészítését is, de ezen még dolgoznak.

„Elsősorban a középkori írott források és régészeti kutatások alapján rekonstruálható utakat szeretnénk ábrázolni. A térkép keresőfunkciója is bővülhet idővel újabb lehetőségekkel – például milyen útvonalon lehet eljutni egyik településről a másikba -, de fontos hozzátenni, hogy egy mai útvonaltervezőnél sokkal több tényezővel kell számolnunk. Honnan jön az adott kereskedő – külföldről? melyik országból-, milyen kiváltságokkal rendelkezik városa, milyen vásárokat keresne fel útközben, mely településeket kell kötelezően érintenie, mekkora szekérrel, milyen portékával érkezik? E kérdések is nehezítik az efféle keresést.”

Weisz Boglárka

Extra információk és keresőprogramok segítik a bolyongást

Már említettük, hogy minden egyes térképre felvett településhez – illetve berajzolt úthoz – készültek pop-upok, melyek egységes kategóriák szerint sorakoztatják fel az adott „objektumhoz” tartozó legfontosabb kereskedelemtörténeti információkat. Az egyes kategóriák külön lapfüleken tájékoztatják a felhasználót arról: tartottak-e vásár(oka)t az adott településen, és az ott szedett vásárvám kimutatható-e; bírt-e a település lerakatjoggal; milyen kereskedelmi rendelkezések voltak érvényben; állt-e kereskedőház a területén; volt-e átkelőhelye, szedtek-e közlekedési vámot; külkereskedelmi vámszedőhelyként funkcionált, avagy sem; lakói rendelkeztek-e vámmentességgel.

Ugyancsak fontos adatokat talál a felhasználó arra vonatkozóan, hogy hova lehetett egy-egy településen keresztül eljutni, kapcsolódott-e hozzá útkényszer, illetőleg az útkényszer alá eső útvonalakra milyen szabályozások voltak érvényben.

így ha valaki további információkat szeretne megtudni, a kezdő szakirodalmat megkapja hozzá. „A pop-upok nem a szakirodalom (ha van egyáltalán) alapján készültek, hanem a források felkutatása, olvasása és értelmezése áll a leírt információk mögött, így sokszor fordul elő, hogy a felhasználó nem ugyanazt az információt kapja a szakirodalomban, mint a pop-upon” – emeli ki a kutató.

A térkép használatát keresőfunkciók is segítik. Rá lehet keresni, hogy egy település fent van-e a térképen, mégpedig a középkori magyar, latin, német nevére, illetve mai nevére is kereshetünk, bármelyik esetben a kereső megtalálja számunkra a kívánt települést. A térkép összetett keresés funkciója pedig különféle speciális kutatásokat tesz lehetővé.

A Via Mercatoria adatai a magyar középkor belső korszakai alapján szűkíthetők, a térkép így képes arra, hogy a középkor egy adott időszakának aktuális kereskedelmi hálózatát mutassa. Amennyiben valakit csupán a 13. század elejének vásárai érdekelnek, az éppúgy kaphat egy erre vonatkozó, térképen is ábrázolt listát, mint aki például a Jagellók idejének külkereskedelmi vámszedőhelyeire kíváncsi.

Az összetett kereső segítségével ki lehet listázni a vásáros településeket, a lerakatjoggal bíró városokat, a hidakat és réveket, valamint a bel- és külkereskedelmi vámszedőhelyeket. Mindezeket országosan, a középkor egészére vonatkozóan is le lehet kérdezni, ám – s talán ez a térkép egyik leghasznosabb keresőfunkciója –

s mindemellett egy-egy középkortörténeti időszakra is.

Milyen volt az országot járni a Magyar Királyságban?

Ezt követően Weisz Boglárka arról mesél: a középkorban is többféleképpen lehetett utazni. A folyókon, mint például a Dunán hajóforgalom zajlott, de a folyópartokon is húzódtak jelentős szárazföldi utak a vizek mentén.

Az utazás természetesen veszélyeket is rejtett magába, a kereskedőket, utazókat rablók foszthatták ki, vagy éppen egy-egy vámbirtokos vámszedője vetett be olykor erőszakot is a vám alól kibúvó kereskedőkkel, utazókkal szemben – vagy éppen jogtalan vámot követelve erőszakoskodott.

Az is többször előfordult, hogy két nemes, vagy éppen egy nemes és egy város vitája során fosztották ki vagy

vagy a város polgárait. „Ilyen esetekről jó néhány középkori panasz maradt korunkra, igaz egy-egy efféle túlkapásra számos békés, problémamentes utazás eshetett. Útlevél sem volt a középkorban, ám a követek, utazók menlevelet eszközölhettek ki, mellyel az uralkodó szabad közlekedést biztosított számukra országában. Efféle menlevéllel utazhattak azok a súlyos bűnt elkövetők is, akik a királyi udvarhoz igyekeztek igazságot keresve” – meséli a történész.

Hozzáfűzi, hogy manapság már egyre több út használatáért, egy komp igénybevételéért is útdíjat, révpénzt kell fizetni. Nem volt ez másként a középkorban sem, akkor azonban az úton elhelyezkedő vámszedőhelyeken kellett a vámot leróni, a révek, hidak igénybevételéért pedig szintén vámot kellett fizetni. A vám – eredetét tekintve – védelmi pénz volt, azaz annak megfizetését követően a közlekedők és a kereskedők a király védelme alatt álltak. Amikor a vám kikerült az uralkodó kezéből, korábbi funkciója háttrébe szorult, és „üzemben tartási” költségként kezdték értelmezni.

Annak érdekében, hogy a közlekedők is észrevegyék, ha vámszedőhelyre érkeznek, jeleket helyeztek ki. A 14. században kereszt, a 15. században már vámkerék jelölte a vámszedőhelyet (és ez a szokás a 19. századig élt), de az oszlop és a sorompó is vámszedésre figyelmeztetett. Ha a vám megszűnt, a szimbólumot levették. Éppen ezért a vámfizetők néha úgy próbáltak a vámszedés alól mentesülni, hogy önkényesen és jogtalanul megsemmisítették a vámot szimbolizáló jelet.

például vámon felül ajándék megfizetésére kényszerítették az embereket – ismerteti a projektvezető.

A mával összevetve a kutató rávilágított: első pillantásra talán jelentős különbségnek tűnik a mai korhoz viszonyítva, hogy voltak olyan utak, amelyek jogosak és helyesek, azokon a közlekedés szabad volt – ez természetesen a vám lefizetésével járt-, és voltak úgynevezett álutak, amelyek használatát tiltották, többek között azért, mert vámszedőhelyeket került ki.

Szilágyság vásáros helyei és útvonalai (rajzolta: Nagy Béla)

Egyáltalán ki utazott, ki nem utazott a magyar középkorban?

Természetesen a középkorban is sokféle célból keltek útra, magyarázza Weisz Boglárka. Hozzátette: a leghosszabb, országhatáron túl nyúló utakat a kereskedők és a követek tették meg, vagy éppen az uralkodók és hadseregük.

ahogy azok a jobbágyok is, akik új településre költözködtek: „Gondoljunk csak a 13. század végén, 14. század elején létrehozott újabb és újabb falvakat benépesítő, különféle etnikumú lakosságra, vagy éppen a Budára beköltözőkre” – mondja a szakember.

„Az országon belül bárki utazhatott, akinek a királyi udvart, a megyeszékhelyet, egy-egy megyegyűlést, nádori közgyűlést, hiteleshelyet kellett felkeresnie, vagy éppen egy vásárra igyekezett, hogy beszerezze az éppen szükséges holmikat; bár bizonyosan voltak olyanok, akik sohasem hagyták el településük határait, ahogy ma is vannak ilyen emberek, bár számuk lényegesebb kisebb, mint abban a korszakban.”