A térkép használatát keresőfunkciók is segítik. Rá lehet keresni, hogy egy település fent van-e a térképen, mégpedig a középkori magyar, latin, német nevére, illetve mai nevére is kereshetünk, bármelyik esetben a kereső megtalálja számunkra a kívánt települést. A térkép összetett keresés funkciója pedig különféle speciális kutatásokat tesz lehetővé.
A Via Mercatoria adatai a magyar középkor belső korszakai alapján szűkíthetők, a térkép így képes arra, hogy a középkor egy adott időszakának aktuális kereskedelmi hálózatát mutassa. Amennyiben valakit csupán a 13. század elejének vásárai érdekelnek, az éppúgy kaphat egy erre vonatkozó, térképen is ábrázolt listát, mint aki például a Jagellók idejének külkereskedelmi vámszedőhelyeire kíváncsi.
Az összetett kereső segítségével ki lehet listázni a vásáros településeket, a lerakatjoggal bíró városokat, a hidakat és réveket, valamint a bel- és külkereskedelmi vámszedőhelyeket. Mindezeket országosan, a középkor egészére vonatkozóan is le lehet kérdezni, ám – s talán ez a térkép egyik leghasznosabb keresőfunkciója –
le lehet szűkíteni az adatokat az egyes vármegyékre, az átkelőhelyek esetén konkrét folyókra és patakokra,
s mindemellett egy-egy középkortörténeti időszakra is.
Milyen volt az országot járni a Magyar Királyságban?
Ezt követően Weisz Boglárka arról mesél: a középkorban is többféleképpen lehetett utazni. A folyókon, mint például a Dunán hajóforgalom zajlott, de a folyópartokon is húzódtak jelentős szárazföldi utak a vizek mentén.
A királyságot behálózó szárazföldi utakon szekereken, lovakon, illetve sokan gyalog közlekedtek.
Az utazás természetesen veszélyeket is rejtett magába, a kereskedőket, utazókat rablók foszthatták ki, vagy éppen egy-egy vámbirtokos vámszedője vetett be olykor erőszakot is a vám alól kibúvó kereskedőkkel, utazókkal szemben – vagy éppen jogtalan vámot követelve erőszakoskodott.
Az is többször előfordult, hogy két nemes, vagy éppen egy nemes és egy város vitája során fosztották ki vagy
ejtették foglyul a peres ellenfél piacra siető, vagy onnan hazatartó jobbágyait,
vagy a város polgárait. „Ilyen esetekről jó néhány középkori panasz maradt korunkra, igaz egy-egy efféle túlkapásra számos békés, problémamentes utazás eshetett. Útlevél sem volt a középkorban, ám a követek, utazók menlevelet eszközölhettek ki, mellyel az uralkodó szabad közlekedést biztosított számukra országában. Efféle menlevéllel utazhattak azok a súlyos bűnt elkövetők is, akik a királyi udvarhoz igyekeztek igazságot keresve” – meséli a történész.