az ellene a szíriai beavatkozásai miatt hozott korábbi szankciók feloldásának és új harci gépek vásárlásának ígéretével végül megelégszik, és aláírja a skandináv csatlakozási szerződéseket.
Ankara fő feltétele a csatlakozás támogatására az, hogy Svédország adja ki számára az általa terrorista szervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ott menedéket találó tagjait – Svédország a megalapozott vádak hiányában erre nem hajlandó.
Ennél azért több van a háttérben: júniusban parlamenti és elnökválasztást tartanak Törökországban, és az eddig megdönthetetlennek bizonyult elnök, Recep Tayyip Erdogan hatalmán repedések keletkeztek – a törökországi földrengések okozta katasztrófa kezelésében kormányzata gyengének bizonyult, nagy a lakossági elégedetlenség. Ilyen helyzetben az elnöknek erősnek kell mutatkoznia, és a többségi választói akaratot kell képviselnie, ha továbbra is hatalmon akar maradni – írja a CNN elemzése, hozzátéve, hogy jelenleg a török társadalomban erős a kurd- és a Nyugat-ellenes érzület, így
ebben a miliőben kockázatos lenne az elnöknek egy nyugati, NATO-kompromisszumba belemennie.
A másik szempont, hogy Erdogannak szüksége van Oroszországra, elsősorban a közepesen teljesítő török gazdaság bajban lenne, ha nem érkeznének az orosz pénzek, befektetések, másrészt a politikai szövetség miatt is. A NATO-bővítés támogatása nagyon rossz pont lenne Putyin előtt, hiszen az ukrajnai háború is orosz indoklás szerint azért robbant ki, mert Oroszország megakadályozta a NATO feltételezett újabb keleti bővítését.