„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Honfitársaim itt a nemzet fővárosában, Budapesten, és szerte a Kárpát-medencében és a világban, ahol csak magyarok élnek!
Szeretettel köszöntöm Önöket az 1848-as forradalom kitörésének 175. évfordulóján!
Március 15-én hős elődeinkre emlékezve hirdetjük, hogy a magyarok immár 1100 éve, 33 nemzedéken át, mindmáig a szabadság népe. Szabadok vagyunk, és az önrendelkezésünket semmilyen külső hatalom, erő, tetszetősnek tűnő korszellem vagy divat kedvéért sem adjuk fel. Hazánk, a Kárpát-medence határvidék, mindig is gazdasági, politikai és katonai ütközőzóna volt. Volt, amikor a hadak csak átrohantak rajtunk, és voltak idők, amikor megszállás alá kerültünk.
De soha nem hódoltunk be senkinek, nem lettünk senkinek a gyarmata. A szellemünket és a lelkünket soha, senki nem tudja elfoglalni! Mert magyarnak lenni – Babits Mihály szavaival – szellemi jelenség és lelki örökség!
Kedves Barátaim!
Az életerőnk forrása a magyar kultúra. A kultúra nem csak művészi alkotásokat jelent, hanem maga a világlátásunk, az életmódunk és az észjárásunk. A kultúra révén válunk egyes emberek halmazából önazonossággal bíró nemzetté.
Identitás nélkül senki nem képes kézben tartani a sorsát, megőrizni a cselekvőképességét.
Kultúra nélkül széthullik a közösség, mint az a gyöngysor, amelyből kihúzzák a selyemszálat: a gyöngyök szétszóródnak, és betemeti őket a por. Erre utal a Trianon utáni építkezés idején nagy elődöm, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: »A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá.«
És igen! A magyar kultúra erős alapokon nyugszik. Mi nem a történelem áldozatai vagyunk, hanem a túlélői és győztesei. Mert minden nehézség ellenére álljuk a sarat, alkotunk és gyarapodunk!
Tisztelt Honfitársaim!
Széchenyi István a forradalom kitörése után néhány nappal így fogalmazott: »Mi lenne belőlünk egyéb, mint dicső nemzet, mely, mikor egész Európa bomladozik, az emberiség díszére úgy áll a rend, a béke és szabadság fölött őrt, mint hajdan a kereszténységnek volt védfala.«
A béke fontosságát ma, a szomszédunkban dúló háború árnyékában nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ha ez a háború elszabadul, akkor mindent elpusztíthat, Európát is. Ma az a bátorság Európában, hogy kimondjuk: mi békét szeretnénk.