Daniel Freund úr, odahaza keresik!

Ítélet született a tavalyi münsteri melegfelvonuláson elkövetett, halált okozó testi sértés ügyében: a büntetett előéletű húszéves csecsen Nuradit fiatalkorúként kezelve ötéves szabadságvesztésre ítélték, alkohol- és drogrehabilitációs intézetben való elhelyezéssel, hogy „csökkenjen” a visszaesés kockázata. Bár a felvonulókat nemi irányultságukra utalva sértegette és fenyegette, és egy transzneműt vert halálra a prájdon, a bíróság szerint nem állapítható meg nála „transz-, homo- vagy queerfóbia”; ilyen címkéket csak szolid bennszülött családanyákra lehet aggatni, ha mérges fejecskét bátorkodnak tenni a Facebookon egy gyerekekkel pózoló transzvesztita képe alá.

A bíróság szakértője a legcinikusabb kommentelőket idéző érveléssel rámutatott:

miután nehezen birkózott meg azzal, hogy 12 évesen átszokjon „a csecsen kultúrából a németországiba”. 12 éves volt tehát az ifjú, amikor Németországba érkezett, az véletlenül pont 2015 – igaz, a mottó az volt, hogy „WIR schaffen das”, nem pedig az, hogy nekik fog sikerülni az integrálódás. Így hát a többszörösen visszaeső agresszort még húszévesen is hebehurgya tinédzserként kezelheti az igazságszolgáltatás, akinek még „érnie kell” – ellenben jaj annak a szülőnek, aki LMBTQ+ ügyben azt állítja, hétéves gyermeke még kicsi az egészhez.

Kis színes szál a történetben, hogy Nuradi (aki Münsterben nőket zaklatott) a büntetőeljárás adott pontján bejelentette, valójában ő maga is homoszexuális (noha még telefonjának keresési előzményei szintjén sem mutatta ennek soha semmiféle jelét) – ami parádés sakk-matt, tekintve, hogy ez a fejlemény lényegesen megnehezíti a kiutasítását, ráadásul némi áldozati státuszt is biztosít számára, hiszen (amint azt a pszichiáteri szakvélemény felveti) hátha csak azért ütött, mert csecsenként így próbálta tudat alatt elfojtani vágyait. A származási kultúrája a homofób tehát, ő – lévén homoszexuális – semmiképp.

Véletlen egybeesés, hogy a napokban szintén Münsterben egy kazah állampolgár szúrt le egy családapát a vidámparkban – az a tettes 2005-ben, háromévesen érkezett az országba családegyesítés keretében, majd mindenféle erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt 2021-ig javítóintézetben élt. Időközben ellene is kiutasítási határozatot adtak ki, de mivel fellebbezett, a végrehajtást felfüggesztették;

Frappáns érv tehát, hogy Nuradinak 12 évesen nehéz volt beilleszkednie, és egyébként is frusztrálta a szexuális irányultsága, csak zavaró, amikor megszólalásig hasonló utat jár be egy hároméves kora óta német környezetben élő, elvileg már reszocializált heteroszexuális is. Igaz, Nuradi esetében sem állítja a bíróság, hogy az újbóli németországi bűnelkövetés megelőzése és kizárása volna a cél: a kockázat csökkentéséről volt szó, az pedig a kazahnál akár sikerülhetett is.

Kár, hogy az áldozat családját nem vigasztalja, ha csupán egy bizonyos fennmaradó kockázat miatt történt a tragédia.

Mint ahogy az is kár, hogy nem tudjuk, mit szól mindehhez Daniel Freund, akinek képviselői irodája van ugyanezen Münster városában. Az elmúlt héten nagyjából 26 alkalommal foglalkozott a Twitteren Magyarországgal és a magyarországi „LMBT-ellenes törvénnyel”, ezen belül két rapszöveget is íratott a ChatGPT-vel Magyarországról, ellenben nem látta szükségét annak, hogy néhány megnyugtató szót intézzen saját választóihoz a városukban történt felkavaró események nyomán. Tény, hogy Freund barátunk nem önkormányzati politikus, csakhogy Cseh Katalin vagy Dobrev Klára sem az, mégse igen hagynák szó nélkül, ha a magyar bíróság kesztyűs kézzel bánna egy transznemű életének kioltójával, vagy ha a rendőrség csak három nap után adna ki nyilvános körözést egy feltételes szabadságra bocsátott, visszaeső kazah bűnözővel szemben, miközben az illető frissen gyilkolt és szökésben van.

Daniel Freund helyi képviselői irodáját azzal nyitották meg, hogy közvetítésével „a münsteriek több Európát szeretnének városukban” – márpedig amennyiben ez a kívánság, mégiscsak adná magát, hogy az EP-képviselő legalább egy szimbolikus tweettel rámutasson,

Plusz esetleg egy vigasztaló mondattal is megajándékozhatná gyászoló szavazóit, de ez csak egy kósza javaslat innen, a Balkánról. Az valóban megkapó, amilyen lelkiismeretességgel a német politikus háborog, hogy az Orbán-kormány „kész feladni a magyaroknak járó 22 milliárd eurós uniós finanszírozást, mert továbbra is lábbal akarja tiporni az LMBTQI+ emberek alapvető jogait” (ami egyébként igen őszinte vallomás az uniós pénzek visszatartásának tényleges okát illetően), csak akkor cserébe Cseh Katalinnak és Dobrev Klárának kellene hanyagolnia a magyar belpolitikát és szorgosan hordania Münsterbe a több Európát az elárvult német választópolgároknak.

Már csak azért is, mert az Európai Unió Alapjogi Chartájában egyelőre nem szerepel alapvető jogként, hogy bárki bármilyen felvilágosítást tarthasson a közoktatási intézményekben, ellenben egészen konkrétan rögzítve van az élethez való jog, a gyermek mindenek fölött álló érdekének elsődleges szempontként való figyelembevétele, a személyi biztonsághoz való jog, valamint a meggyőződés megválasztásának szabadsága. Én értem, hogy a monománia nagy úr, de

ahol tavaly 41 százalékkal nőtt a kiskorúak és a fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma, és ahol a minap két 12-13 éves lány úgy ölte meg osztálytársnőjét, hogy előtte utánajártak az interneten, büntethető-e esetükben a gyilkosság (Németországban nem).

Lehet itt kétnaponta elszigetelt esetekről és nehéz gyerekkorokról beszélni, és szabad a magyar jogszabályokat becsmérelni, de mégiscsak az a helyzet, hogy ha utóbbi lányokra a magyar jog vonatkozna, akkor internetes kutakodásaik során azzal szembesültek volna, hogy emberölés, sőt testi sértés esetén bizony már 12 évesen is büntethetőek. Nem kizárt, hogy ennek fényében elálltak volna felfoghatatlan tervüktől – egy kislánnyal több élne, három anya nem roppant volna össze. Mint ahogy a magyar Btk. ma már azt is kimondja, hogy erőszakos többszörös visszaeső nem bocsátható feltételes szabadságra – ez alapján a münsteri kazah gyilkos sem egy vidámparkban mászkált volna a napokban, hanem legfeljebb a börtönudvaron. Egy feleséggel és egy kisfiúval kevesebb gyászolna Németországban.

De azért izgatottan várjuk, hogy a feminista külpolitika keretében Daniel Freund mellett most már Annalena Baerbock is tanítson minket a helyes család- és gyermekvédelemre.

(Nyitókép: Borítókép: Dominic Heidl)

***