Nem a bérnövekedés, hanem a profitemelés húzza felfelé az inflációt – hívja fel a figyelmet egyre több nemzetközi elemző. Az extraprofit jelensége pedig cselekvőképes, pragmatikus, patrióta gazdaságpolitikáért kiált.
Santo Martin írása a Mandiner hetilapban.
Az Egyesült Államok kormányzatának gazdaságstatisztikai hivatala szerint az amerikai nem pénzügyi vállalatok adózás előtti profitja 2020-ban soha nem látott szintre emelkedett. Több mint 2000 dolláros pluszkiadást jelentett minden egyes amerikainak az, hogy a nemzetközi óriásvállalatok, kihasználva a járványválságot, óriásit emeltek profitelvárásaikon. Hogy megértsük az arányokat: ez hazai viszonylatban évente mintegy 260 ezer forintnyi pluszkiadást jelentene minden egyes embernek. A Financial Times is megerősítette az állítást: elemzése szerint a legnagyobb mértékben az energiaszektor vállalatai, az alapanyaggyártók és az ingatlanértékesítők árbevétele nőtt 2021-ről 2022-re, átlagosan 20-40 százalékkal. Hasonló eredményre jutottak az egy részvényre jutó profit vizsgálatakor, itt szintén az energetikában, az iparban és az alapanyaggyártóknál volt a legnagyobb növekedés.
A jelenségre először Servaas Storm, a Delfti Műszaki Egyetem munkatársa hívta fel a figyelmet. Úgy véli, nem a bérnövekedés áll az infláció mögött, hiszen „a szakszervezetek az Egyesült Államokban összeomlottak, és többé nem képesek hatni a bérköltségnövelő infláció irányába”. Ez azt jelenti, hogy nem a bérnövekedés, hanem a profitemelés húzza felfelé az inflációt. Storm érvelését az amerikai Economic Policy Institute is alátámasztotta, az agytröszt elemzői szerint a 2022 nyarán tapasztalt pénzromlás mögött az állt, hogy 2020 második negyedéve és 2021 vége között közel 54 százalékban a vállalati nyereség generálta az inflációt, a költségek emelkedése valamivel több mint 38, a bérnövekedés pedig nem egész 8 százalékban járult hozzá.
A The Wall Street Journal egyik cikke szerint nemcsak egy-egy eset, de a statisztikák is arról árulkodnak, hogy a vállalatok a megemelkedett infláció idején növelik profitjukat: a tőzsdén jegyzett legnagyobb amerikai társaságok kétharmada nagyobb haszonról számolt be 2021-ben, mint 2019 azonos időszakában, azaz a közvélemény az áremelkedéstől vagy az újabb járványhullámoktól tart, a legnagyobbaknak viszont rég volt jobb évük az esztendőnél.
Számos nemzetközi nagyvállalat adatai igazolják a jelenséget. A Procter & Gamble a nyersanyagárak és a szállítási költségek növekedésével indokolta áremelését 2021 áprilisában, de aztán érdekes módon a harmadik negyedév végén 24,7 százalékos profitról számolt be. Maradt 3 milliárd dollárja arra is, hogy visszavásárolja saját részvényeit – ez a részvény árának manipulációs eszköze, nem termékeny, csupán spekulatív költekezés.
Amerikában két óriáscég gyárt pelenkát, a Procter & Gamble és a Kimberly-Clark. Nem véletlen, hogy utóbbi hasonló időzítéssel és mértékben jelentett be áremeléseket, mint a P&G. A Coca-Cola és a PepsiCo szintén 2021 áprilisában emelt árat a növekvő költségekre hivatkozva, és végül olyan jól sikerült az emelés, hogy a Coca-Colának 28,9 százalékos nyereségrátát eredményezett, s a PepsiCo is 3 milliárd dolláros működési profitot realizált.
A tengeri szállítmányozással foglalkozó vállalkozások profitja szintén soha nem látott szintre emelkedett 2021-ben: a válság előtti öt évben e vállalkozások nem voltak nyereségesek, 2021-ben viszont profitjuk meghaladta a 150 milliárd dollárt. Nicholas Sly amerikai közgazdász számításai szerint a tengeri szállítmányozás költségeinek 15 százalékos emelkedése 0,1 százalékponttal növeli az inflációt az USA-ban. A legnagyobb gyógyszergyártó cégek sem panaszkodhattak 2021-ben: nekik is kiemelkedően jó volt az év, különösen ha olyan termékekkel is kereskedtek, amelyek a koronavírus-járvány leküzdését szolgálták. A múlt évi árbevétel szerint rangsorolt húsz legnagyobb gyógyszergyártó cégből tizenkettőnek volt legalább 10, közülük ötnek legalább 40 százalékos az árbevétel-növekedése. Nemcsak a gyártók, hanem a kereskedők is jelentős forgalomnövekedést értek el. A Phoenix Group, az egyik legnagyobb európai gyógyszerkereskedő a január 31-én zárult 2021-es pénzügyi évben 39,6 milliárd eurós forgalmat ért el, ami 10,3 százalékos növekedést jelent az előző esztendőhöz képest. A jelentős egyszeri hatásoktól megtisztítva az adózás előtti eredménye 287,8 millióról 334,7 millió euróra nőtt.
A leírtakból levonható az a következtetés, hogy a válság egyensúlytalanságot, valamint olyan környezetet hozott létre, amelyben a cégek képesek extraprofitot realizálni. A vállalatok a pandémia alatt ugyanis kihasználták az ármeghatározó képességüket, és jelentős extraprofitra tettek szert, ami azt is indokolttá tette, hogy a gazdaságpolitika a szokásostól eltérő eszközöket vessen be az infláció kezelésére, például átmeneti árstopot vagy extraprofitadót, és mindemellett óvatosan bánjanak a vásárlóerő letörésével és a megszorításokkal.
Az orosz–ukrán háború és a háborúra válaszul hozott nyugati szankciók hatására a magas olaj- és gázárak megemelték a nagy energiavállalatok nyereségét – soha nem látott mértékben. Vagyis a háború és a szankciók mellett a vállalati extraprofitok is jelentős mértékben húzták az inflációt, nehezebbé téve a családok megélhetését Európa-szerte – már csak azért is, mert az energiaárak gyakorlatilag minden más termék árába is beépülnek.
Február elején a nyugati világ legnagyobb olajtársaságai közzétették jelentésüket, benne nyereségadataikat is, s az eredmények mindenkit megdöbbentettek. A Chevron, az ExxonMobil, a BP, a Shell, a TotalEnergies és az Equinor együttes nyeresége a 2021-es 98,8 milliárd dollárról több mint 222 milliárdra nőtt, a 124,5 százalékos éves növekedés felülmúlta a legmerészebb elemzői várakozásokat is. Az ExxonMobil 59,1 milliárd dollárral eddigi legnagyobb nyereségét könyvelhette el, a Shell 39,9 milliárd dolláros profitja a társaság száztizenöt éves történetének legnagyobbja, a Chevron 36,5 milliárd dolláros, a TotalEnergies 36,2 milliárd, a BP 27,7 milliárd és a többségében norvég állami tulajdonú Equinor 22,7 milliárd dolláros profitja ugyancsak rekordnak számít. Ha hozzávesszük a közel-keleti állami olajnagyvállalatokat, akkor láthatjuk, hogy az iparág soha nem látott mértékben gazdagodott.
Mivel ezek a társaságok az előző évi nyereségük nagy részét adósságcsökkentésre költötték, e hatalmas profit számottevő részét valószínűleg kifizetik a részvényeseknek. A vezető nyugati olajcégek tavaly rekordösszegű, 110 milliárd dolláros osztalékot és részvény-visszavásárlást fizettek ki a befektetőknek, ezzel is gerjesztve az átlagfogyasztók energiaköltségeit. Mindez nem meglepően világszerte felháborodást váltott ki a kormányokból, és az iparágra kivetendő extraadók kérdését is felvetette.
Az infláció növekedése kapcsán az energetikai cégek üzletpolitikája mellett meg kell említenünk a kiskereskedelmi láncok agresszív árazásának ügyét is. A Makronóm Intézet számításai szerint a fogyasztói kosár több mint feléért felelős kereskedelem, gépjárműjavítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatában a tulajdonosi jövedelmek 6,1 százalékponttal gyorsabb ütemben nőttek, mint a teljes megtermelt jövedelem. Ezek alapján a profit húzta infláció hozzájárulása az áremelkedéshez hazánkban hozzávetőleg 2,2 százalékpont volt. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja e gazdasági szereplők esetleges jogellenes magatartását, összebeszélésének vagy kartelljének gyanúját.
Az amerikai Brookings Institution agytröszt is vizsgálta az extraprofit jelenségét. A kutatók azt nézték meg, hogy a koronavírus-járvány alatt miként alakult a legismertebb vállalatok fizetési gyakorlata és pénzügyi eredménye. A huszonkét vizsgált társaság részvényesei 1500 milliárd dollárral gazdagodtak, hétmillió dolgozójuknak azonban csupán 27 milliárd dollárral nőtt a fizetése, ami kevesebb mint a részvényesek többletjövedelmének – amit nevezhetünk extraprofitnak is – a 2 százaléka.
A vállalatok által megtermelt vagyon nagy része ráadásul a leggazdagabb háztartásokhoz került. A nyereség növekedésével a cégek ötször többet költöttek a részvényesek jutalmazására, mint a munkavállalók fizetésének emelésére, tehát amikor el kellett dönteni, hogy mi legyen a hirtelen beeső extra jövedelemmel, akkor szinte az egészet a legvagyonosabb vezetők és elitek gazdagítására fordították.
A Forbes és a Wealth-X adatai alapján megállapítható, hogy a leggazdagabbak vagyona az utóbbi évtizedben robbanásszerűen gyarapodott. A legalább 5 millió dolláros nettó vagyonnal rendelkezők száma 52,9 százalékkal, az 50 millió dolláros vagy annál nagyobb nettó vagyonnal rendelkezők száma hasonló mértékben, 50,3 százalékkal nőtt. Eközben a milliárdosok globális klubja több mint a kétszeresére, 103,5 százalékkal nőtt, vagyonuk pedig közel 100 százalékkal ugrott meg. Ez több mint 5,9 billió dolláros nyereséget jelent.
A fentiek alapján a valóságot képszerűen úgy írhatnánk le, hogy a nagyvállalati szektor a globális válságokat és a hibás szankciókat kihasználva döntött úgy, hogy inflációs adót vet ki a társadalomra egyfajta indirekt bércsökkentésként. Ezért van szükség cselekvőképes, pragmatikus, patrióta gazdaságpolitikára – amely képes átlátni, hol keletkeznek extraprofitok, hogy képes legyen növekedésbarát módon beavatkozni. Ha például banki átutaláskor véletlenül egy ismeretlennek utalnánk a pénzünket, elvárhatnánk, hogy visszakapjuk, és az illető is elismerje, jogos a követelésünk, mert csak az ölébe hullott az összeg. Ezért érzékletes az angol windfall tax elnevezés, mert nem a profit mérete alapján tesz különbséget, hanem a jellege alapján: rendkívüli vagy megkeresett, azaz teljesítményre épül-e. Beszélhetnénk ez alapján akár „nyereményadóról” is, mert még jobban érzékelteti, hogy olyan jövedelmet adóztatnak meg, amelyet valaki nem megkeresett, hanem amire csak a körülmények miatt tett szert.
Összegzésül: a magyar gazdaságpolitika képes kimondani a nyilvánvalót, amit egyes döntéshozókon és szakembereken kívül csak kevesen, de a józan többség világosan érzékel. A többségünk munka-, tanulás-, tudás- és teljesítményalapú gazdaságban szeretne élni, mert abban tud előrejutni és fejlődni, ezért az erkölcsileg problémásnak ítélhető rendkívüli nyeremény átcsoportosítása a vállalatoktól a családokhoz a gazdasági talpra állás egyik kulcskérdése is.
A szerző a Makronóm Intézet gazdaságpolitikai vezető elemzője.
Nyitókép: Shutterstock
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
A kormány összesen 122 milliárd forintot fordít erre a célra.
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza kiemelte, hogy a magyar infláció szempontjából meghatározó kérdés a forintárfolyam.
A tiszások biztos csettintenek, ha látják. Horváth K. József írása.
„Azért küzdünk, hogy a magyar vállalkozások erősebbek és sikeresebbek legyenek” – szögezte le a nemzetgazdasági miniszter.
A volt orosz elnök ugyanakkor sötét jövőképet vázolt fel az öreg kontinens előtt.
Akinek eddig kétségei voltak ezzel kapcsolatban, az hallgassa meg Tarr Zoltán alelnök legutóbb nyilvánosságra került szavait.
Szerdán már 17–20 fokos maximumhőmérsékleteket is mérhetünk.
