„A jelenések és egyéb természetfölötti jelenségek hitelességének elfogadását Egyház Anyánk senki számára nem írja elő. Ha azonban úgy ítéli meg, hogy annak tartalma a hívek lelki épülésére szolgálhat, és a kinyilatkoztatás általunk elhanyagoltabb pontjait jobban megvilágíthatja, akkor a vizsgálat végén megállapíthatja annak természetfölöttiségét (constat de supernaturalitate), és az esetlegesen körülötte gyakorlattá növekedett kultuszkezdeményeket is rendezheti. Az így kialakuló hivatalos tiszteleti formáknak természetesen a liturgikus előírásoknak megfelelően feltétlenül illeszkedniük kell az Örök Főpap egyetlen kultuszcselekményébe. Például a szentmiseformula engedélyezése a Szűzanya fatimai megjelenésére emlékezve nem önálló kultuszt teremt, hanem a sajátos tiszteleti formát a szentmise ünneplése által, így annak sajátos tartalmi elemeit az Eucharisztia köré rendezi. Éppen úgy, ahogy Mária szándékának is megfelel, hiszen ő Kánában sem úgy mutatkozik meg mint Jézus első csodájának előidézője, hanem egészen azzal az alázattal mutat Fiára, a csoda tényleges, isteni forrására, hogy »tegyetek meg mindent, amit csak mond« (Jn 2,5).
Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy az Egyház örül minden olyan eseménynek, megtapasztalásnak, mely az Egyház tagjainak – egyéneknek és közösségnek – a hitbeli fejlődését, belső megtisztulását, az evangéliumról való tanúságtételének erősödését és a szentek mind helyesebb tiszteletének előmozdítását segíti.