Nehogy a végén kiderüljön, hogy valaki már megint a pesti buborékjából szólja le honfitársainak tömegeit.
„A biztató szavakon és a Fidesz-tábor kádári nosztalgiájára építő atyáskodó, gondoskodó állam ígéretén kívül nagy újdonságra (…) nem érdemes számítani” – olvashattuk a jövendölést a miniszterelnöki évértékelő előtt néhány órával, és a fordulat úgy simul bele a mondatba, hogy már szinte fel se tűnik: „a Fidesz-tábor kádári nosztalgiája”. Tehát kvázi
de van itt ez a hárommillió proli, aki a nejlon otthonkájában és a kinyúlt atlétatrikójában húzza vissza a hazát a múltba, rettenet.
A kérdés csak az, mit szólna a szóösszetételben rejlő állításhoz egy valamirevaló tényellenőr. Azaz: objektív adatok alapján valóban megállapítható-e, hogy a Fidesz szavazói egyetemlegesen és más szekértáborokhoz képest nagyobb intenzitással sírják vissza Kádárt? Nehogy a végén kiderüljön, hogy valaki már megint a pesti buborékjából szólja le és értelmezi félre honfitársainak tömegeit, hogy azután a következő szavazatszámláláskor újfent jöhessen a gigantikus rácsodálkozás.
Minimális keresés után rá is bukkanhatunk a vonatkozó 2020-as független-objektív hírre, hogyaszongya: „Minden harmadik fideszes Kádárt választaná Orbán helyett”. Ha a játék kedvéért egy pillanatra feltételezzük, hogy a cím korrekt, már abból is az derül ki, hogy a fideszesek kétharmada pont nem érez nosztalgiát a szocializmus iránt. Ha azonban elmélyedünk a felmérés konkrét megállapításaiban, természetesen az is kiderül, hogy egyetlen Fidesz-szavazó se állított semmit „Orbán vagy Kádár” ügyben, mivel olyan kérdés nem is volt. Ehelyett arról kellett véleményt nyilvánítani, hogy a magyarok többsége (tehát nem az adott válaszadó, hanem a nagy átlag) jobban élt-e Kádár alatt. Erre válaszolta a Fidesz szimpatizánsainak 36 százaléka, hogy inkább egyetért ezzel az állítással, mint nem; csakhogy egyidejűleg
Tovább árnyalja a képet, hogy amikor – megfordítva a dolgot – azt kellett megmondani, javult-e az életszínvonal 1990 óta, a Fidesz-szavazók kétharmada határozottan bólogatott és csupán 24 százalék rázta a fejét, ellentétben a többi párt választóival. Különösen figyelemreméltó a momentumosok véleménye: a rendszerváltáskor született liberális ifjak támogatói közül senki, de senki nem értett egyet azzal, hogy Kádár óta egyértelműen emelkedett az életszínvonal; a nagy többségük az emeszpésekhez hasonlóan nem lát javulást. Ki-ki megtippelheti, ennek vajon az lehet-e az oka, hogy az átlag momentumos kifejezetten rosszul él, vagy netán az, hogy a szocializmus idején se kerültek túlságosan távol a húsosfazéktól – mindenesetre a felmérés egy későbbi pontján találunk egy olyan kérdést is, hogy konkrétan „az Ön családjának anyagi helyzete mikor volt a legjobb”. Amiből kiderül: a momentumosok (jóllehet szűk, de) relatív többségének a Kádár-rendszer jött be a legjobban anyagilag, hasonlóan egyébként a dékásokhoz és a jobbikosokhoz.
Megjegyzendő, hogy a Fidesz-szavazók mindössze 12 százaléka állította azt, hogy Kádár idején ment nekik a legjobban;
Valahol lenyűgöző, hogy ezekből az adatokból sikerült 2020-ban megalkotni és a jelek szerint egyes fejekbe tartósan beleverni azt a tételmondatot, hogy „Erős a Kádár-nosztalgia az Orbán-támogatók körében”.
Jó, de volt ott más kérdés is! – kiálthatna fel egy jólértesült kritikus, tekintve, hogy a Policy Solutions 2020-as felmérésében egyebek mellett azt az állítást is véleményezni kellett, hogy a Kádár-korszakban „az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, volt lehetőség az anyagi gyarapodásra”. Ezt a Fidesz-szavazók 52 százaléka tekintette inkább igaznak, mint hamisnak, csakhogy itt is messze ez a legalacsonyabb arány, összevetve például az MSZP 78 százalékával. Miközben az, hogy adott helyen és időben heti hat nap munkával, kemény spórolással „volt lehetőség” gyarapodni, logikailag eleve nem jelent semmiféle nosztalgiát – kijelenthetjük, hogy a földrengés sújtotta Törökországban és Szíriában van lehetőség előrelépni, mégse vágyunk rá, hogy legott odaköltözzünk, vagy az ottani viszonyokat idehozzuk.
Akit pedig egyetlen felmérés nem győz meg arról, hogy „a Fidesz-tábor” kádári nosztalgiájára hivatkozni nem annyira független-objektív meglátás, mint inkább légből kapott árokásó húzás, tanulmányozgassa például Márki-Zay Péter vonatkozó tavalyi Facebook-bejegyzésének hozzászólásait. Az eredetileg „Kádári mélységekbe jutott Orbán” címmel közreadott írásművet végül át is kellett írni,
Innen nézve az, ha a miniszterelnök valóban épít a kádári nosztalgiára, egyenesen nemzetegyesítő tettnek minősíthető: lám, hiába nem szavaztak rá, még a szoci érzelmű polgárok vágyait is igyekszik gondosan kiszolgálni.
(Nyitókép forrása: YouTube)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
„Ha nincs Fidesz, nincs parti.”
Míg a Fidesz rendezvényén telt ház volt a több ezer férőhelyes stadionban, a Tisza rendezvényén csak néhány száz ember lézengett.
Sem a miniszterelnök, sem Lázár János nem jött zavarba.
Óriási ováció fogadta a miniszterelnököt a rendkívüli Lázárinfón.
A szegediek is üdvrivalgással fogadták.
Olena Ivanovszka szerint a jelenlegi szankciók nem tartják vissza a jogsértőket, ezért emelést sürget.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
