„A mostani, huszonnegyedik Orbán-évértékelő már az Ukrajnában csaknem egy éve zajló háború és a gazdasági válság árnyékában hangzik majd el, bár tény, hogy egyúttal egy újabb kétharmados parlamenti többséget eredményező, győztes választás után is. Utóbbi tény ellenére a kormányfő beszéde inkább komor hangulatú lehet majd, még ha a fő célja a bátorítás és a remény is lesz.
A mostani helyzet, a veszélyek kora ugyanakkor kiváló alkalom lesz arra, hogy a kizárólag a saját táborába tartozó, egy-egy jó mondatát heves tapssal jutalmazó, válogatott közönsége előtt Orbán Viktor – a már tavaly is fegyvert emlegető tavalyi beszéd után – előadja azt, amit a legjobban kedvel: még ha üres is, de teátrális, de jól hangzó frázisokat puffogtató, kedélyes vezetőt, aki
rettenthetetlen utcai harcosként megvédi az övéit – az ellenzékkel, Brüsszellel, de ha kell, akkor az egész hanyatló nyugattal szemben is.
A biztató szavakon és a Fidesz-tábor kádári nosztalgiájára építő atyáskodó, gondoskodó állam ígéretén kívül nagy újdonságra azonban nem érdemes számítani. Egy jelentős, sokak helyzetét befolyásoló érdemi intézkedésnek például olyan költségvetési vonzatai lennének, amilyet a sokadszorra átírt és mozgásterében kifeszített büdzsé már aligha bírna el.
De azért sem várható nagy bejelentés, mert úgy tűnik, hogy – szemben például a 2022-es választások előtti időszakkal – politikailag nincs is rászorulva most a Fidesz-kormány az osztogatásra vagy éppen arra, hogy mondjuk egy költséges presztízsberuházást indítson. Ha megfigyeljük, a nagy bejelentések egyébként már évek óta elmaradoztak Orbán évértékelőiből.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner