A Tihanyi jobboldal a közösségek közössége

Bemutatták a Tihanyi jobboldal című könyvet, melyet a Tranzit közösségének szerzői készítettek. A beszélgetést Horváth Szilárd, az M5 műsorvezetője moderálta, és részt vett rajta Czopf Áron történész, Hegedűs Zoltán történész és Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója.

G. Fodor Gábor köszöntő sorai után Békés arról beszélt, hogy maga a Tranzit 2009-ben indult el, a Kommentár 2006-ban indult, a Polgári Köröket 2002-ben kezdték szervezni, a Mandiner elődlapja, az Utolsó Figyelmeztetés pedig a kilencvenes években szerveződött. Ha visszamegyünk az időben, van tízéves, húszéves, de százéves előzményünk is, és ez a könyv is ezt akarja elmondani. Kézhez illő, farzsebbe tehető módon készítették el, és ha a tihanyi élményekről kérdezik az embert, akkor nem csak a magyar kultúrtájra gondolnak, hanem a Tranzit fesztivál folyamatát, a kiváltó érzéseket, a barátságot és a barátságot mint politikai kategóriát.

de lehetne említeni a Századvég eredeti szerkesztőségét is. Ez az ellenzéknél szitokszó, de nálunk az, hogy egy baráti társaság elindul egy szobából, majd az ország vállaikra helyezi a vezetés terhét, dicsőség. Akik a Tranzitra járnak, a barátságot keresik, mint politikai kategóriát, fíliát. Ezt nem megőrizni, nem emlékezni rá nagy bűn lenne.

Czopf a könyvbe írt fejezete szerint a kultúrát nem átgondolni kell, hanem csinálni. A történész szerint nem kell vitrinbe zárni a kultúrát, mert ha körbe lehet sétálni, de nem lehet hozzányúlni, akkor történelemmé vált. De ha kezünk nyomán még formálódik, ha még nem csontosodott meg, akkor még él, és ezért megyünk Tihanyba is minden évben.

Hegedűs Zoltán egy 1994-es emléket hozott a beszélgetésbe: akkor az ELTE bölcsészkarra járt, és akkor a nemzeti oldal elvesztette a választást. Valamikor akkoriban ment haza a trolin, és épp a Pesti Hirlap volt a kezében, mely jobboldali lap volt, éppen búcsúzott a szerkesztőség, mert megszűnt a lap. Hegedűs dühöt érzett, mert a négy év nemzeti kormányzásból nem sok maradt, és eltelt három év úgy, hogy a jobboldalnak nem volt napilapja, információt sem tudtak átadni. Ezért alapítottak egyetemi kört, ebből sok minden lett, '99-ben lett az első fesztivál, aztán jött az UFi lap, melyet Hegedűs vezetett is. Ez megadta az érzést, hogy az ember cselekedhet, a felismerést, hogy „mi vagyunk, akikre vártunk”.

Békés Nagy Ervin politológust idézte, aki egyszer azt írta, hogy három nemzedék van: a lakitelki (MDF-es), a ménesi úti (a fideszes) és a tihanyi. Ezeket nem kell elvágni egymástól, ezek egymásba kapaszkodnak, egymásba folynak, vannak köztük csomóponti emberek, akik összekötik őket. Ez nem azt jelenti, hogy most már Magyarország a legjobb hely a világon, mert eljött a kiválasztott nemzedék – erről egyáltalán nincsen szó, ez önhittség, és a jobboldali folyamatosság őrzésének hagyományához nem kapcsolód tévhit lenne.

A tihanyi gondolat annyiban jelszó, hogy bizonyos struktúrákhoz, mint a Tranzithoz, a Fidelitashoz, a Kommentárhoz vagy a Mandinerhez kötődik, ez a „közösségek közössége”. Ez nem azt jelenti, hogy jobb, mint más közösségek, ez a törzsközösségre utal, ahol horizontálisan helyezkednek el a közösségek, mindenki tudja a feladatát. Újabb nemzedékek jönnek, és Békés akkor lenne boldog, ha majd jönne egyszer egy új nemzedék, mely átveheti a helyüket.

Czopf Áron szerint fontos, hogy ne veszítsük el helyeinkkel és szöveghelyeinkkel a kapcsolatot. Minden hely mond valamit, így Tihany is. A Bem teret is tudatosan választották 1956-ban azok, akik a lengyelekkel való szolidaritásukat akarták kifejezni, így Tihanynak is megvan a jelentősége számunkra, hanem a szó ősi értelmében egy toposz.

Hegedűs Zoltán úgy látja: ha majd odaadjuk ezt a kötetet egy húszévesnek, akkor csatlakozni tudnak ezekhez a gondolatokhoz. A kor nem érdem, hanem állapot. Vannak előttünk járók, akik már megharcolták harcukat, és tanulhatunk tapasztalataikból. A hagyomány lényege, hogy nekünk már nem kell ugyanazokat a gondolatokat végigbetűzni, már van miből tanulni, ezért is fontos a történelem.

És hogyan fog kinézni a jövő? – tette fel a kérdést Horváth.

Békés Márton szerint el kell menni a Tranzitra, ott látni lehet, hogy intelligens, erős fiatalok vannak jelen. Önbizalom és önfegyelem mellett alázat is kell, mert a mi nemzedékünk – a harmincasok, negyvenesek – komoly és jótékony árnyékban dolgoznak. A mai magyar konzervatív nemzeti korszak 2010 óta érvényesül, és reméli, tovább is folytatódik a korszaképítés. És ez egy szerencsés nemzedék, hogy szellemi tekintetben Tőkéczki László, Schmidt Mária, Lánczi András ernyője alatt tevékenykedhet, és közben az ország vezetése is nyitott ezekre a gondolatokra.

A Kommentár folyóirat tudatosan gyűjti a mostani fiatal konzervatív nemzedék írásait, ebből rövidesen válogatást közöl. Nem is véletlen, hogy két szerzőjük a Kommentár állandó munkatársa is, itt Békés Czopf Áront nemzedéke legjobb és legtehetségesebb politikai gondolkodójának, Veszprémy László Bernátot pedig nemzedéke legjobb történészének nevezte. Jó jövőt ígér, hogy a fiatal konzervatív nemzedékben tehetség, alázat és szorgalom is van – zárta szavait Békés. 

Fotó: Facebook