Kitiltották Szili Katalint a munkácsi várból!

Gerinctelen Katink így járt..

Mindeközben a hoholfaszt szopó novák sunyin kussol, a köpcös gecivel együtt, a bemtéri antimagyar tetvek pedig pezsgóznek a hoholokkal.

A besorozott magyarok szépen adjak meg magukat az oroszoknak. Inkább legyenek hadifoglyok mint hősi halottak!

E pillanatban már annak kell örülnünk, hogy a részeg disznó egyáltalán életben engedte hagyni a magyar küldötteket. (Ezzel a billentyűs péniszdisznóval az ARD-n hosszan csevegtek. Kellett volna újra kábítani a német nemzetet. Úgy be volt rúgva a billentyűs, hogy alig tudott beszélni. A puskinok nagy ellensége képes volt anyanyelvéhez, az oroszhoz is visszatérni. Az ukrán csak tanult nyelve. Most azzal is nehezére esett boldogulni. Teljesen dekoncentrált, réveteg tekintetű volt. Úgy látszott, egy lityi kávéval épp most térítették magához.) Tudom persze; nem megtehető, hogy az összes (nem kárpátaljai !) ukrán betolakodót most aztán ki a francba, aztán gondoskodjon róluk a Zúz Mara. Hanem azért annak fejében, hogy emiatt a korrupt, mocskos bagázs miatt kell egész Európának sz....á menni, annyit valahogy talán megtehetnénk, hogy a százezrével nekik nyújtott humanitárius segítség (csendes lejtmenetben) az is legyen. Semmi plusz lehetőség vagy kedvezmény. Nyilván vannak részünkről olyan juttatások, amelyek többet nyújtanak annál, mint hogy ne haljanak éhen, ne az utcán legyenek, ne fagyjanak meg és eü. ellátásban nehogy ne részesüljenek. Miért kell nekik munkát biztosítani, súlyos százezreket fizetve nekik. Havi, sokkal szűkebben szabott segély, lakhatás, fűtés. Ellátás határideje: háború vége. Oszt annyi. Addig, amíg viselkednek. Aztán az se. Nem maradnának olyan soká a nyakunkon és helyettük örömmel fogadhatnánk a mieinket, akik szegények végre rá kell, hogy jöjjenek; jobb, ha végleg elhagyják az ukrán tömeggyilkos hatáskörzetét. Értem persze, hogy a mieink érdekében visszafogottnak kell lennünk. Nincs is ezzel baj, de adjunk mi is kizárólag annyi tiszteletet és szeretetet az onnan érkezőknek, mint, amit a sajátjaink ott kapnak. Azt adjuk meg. De ne többet. 100 %-osan megértem a Kárpátalján élő testvéreinket, ám ha már a történelem íly átkozottul hozta, békés életük érdekében meg kellene hozni az áldozatot; végiggondolni mindent, feladni, ami volt, megtenni a szükséges lépéseket és elindulni valódi hazájuk egy kicsit "odébbcsúszott" szegletébe. Tudják, hogy ez a magyar kormány éppúgy, mint a nemzet legnagyobb része, soha nem hagyná őket magukra. Nem is egészen érthető, hogy ezt az iszonyú anyagi áldozatot miért vad idegenekre kell hoznunk akkor, amikor éppen abban az országban, ahonnan ránk szabadultak, bőségesen vannak a saját vérünk hozzánk tartozó élő sejtjei, akik mostantól ott teljesen nyilvánvalóan nem emberhez méltó életre lesznek kényszerítve, amíg mi itthon az övéiket agyonra kényeztetjük. Nem tudom, nagyon hül lye-e a gondolat, de az ilyen eseményektől, mint az utóbbi is, mindig jobban felforr az ember vére és kusza minden.