„Meghalnia szabad a magyarnak Ukrajnáért, csak magyarul ne beszéljen” – Szili Katalin a Mandinernek

2023. január 20. 15:49

„Ukrajnában egyszerűen túszul ejtették a kárpátaljai magyarságot” – állítja Szili Katalin. Otromba cselekedetekre ragadtatták magukat Munkács és járásának hivatalosságai: nemrég több helyszínen leszedették a magyar zászlókat a magyar fenntartású vagy magyar támogatásból is működő közintézményekről egy mondvacsinált jogszabályra hivatkozva. Ezt követően a Kárpátaljára látogató Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat sem engedték be a munkácsi várba. Interjúnk!

2023. január 20. 15:49
null
Veczán Zoltán
Veczán Zoltán

Hogyan történt a kitiltás a munkácsi várból?

A január 22-én esedékes magyar kultúra napja kapcsán a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) készültek egy ünnepi rendezvénysorozattal, ennek része volt értelmiségi találkozó, beszélgetések és további találkozások – például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Főiskola vezetésével, de meglátogattam a hallgatókat is a főiskola óvóhelyén, szívszorító volt látni őket, ahogy a pincékben kellett vizsgázniuk több tantárgyból –, és voltak különféle koszorúzások is. Ebből a beregszászi Széchenyi-emlékbálánál való esemény egy légiriadó miatt elmaradt, mert ilyenkor tilos kültéri rendezvényt tartani, ezután mentünk volna Munkácsra a várbeli Petőfi-szobrot megkoszorúzni. Azonban előző nap megkaptuk a hírt, hogy

a vár vezetése egyszerűen nem engedélyezte, hogy ott koszorúzzunk

– csak a tiltást kaptuk, az értesítést, bármiféle indoklás nélkül. Ez egyszerűen felháborító, egy európai uniós ország esetén különösen. De ekkorra már hallottuk a híreket mi is a munkácsi járásban zajló eseményekről – emlékezetes, Dercenben és Fornoson eltávolíttatták a magyar zászlókat és a magyar nyelvű feliratokat, felmondtak a helyi kultúrház vezetőinek és a munkácsi magyar iskola igazgatójának is, aki már 17 éve viselte ezt a posztot. Olyan intézményekről beszélünk egyébként, amelyeket a magyar állam tart fenn. Szomorú, hogy miközben sajnálatosan háború van a keleti végeken, az ukrán vezetésnek, és ezen belül a munkácsi járásnak, arra is akad energiája, hogy a nemzeti kisebbségeivel, elsősorban a magyarokkal szemben fellépjen. Ez egyszerűen tarthatatlan.

Idáig a kijevi vezetés sem merészkedett, noha ők sem magyarbarátságukról híresek.

2017 szeptember elseje óta Ukrajna az Európai Unió társult országa, ami egy megállapodáson nyugszik. Ez szabályozza többek között a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsítanak magatartást, nagyjából úgy, ahogy a tagállamok esetében is, elsősorban a megkülönböztetés tilalmát  Aztán felettébb különös, hogy szeptember 1-je után azonnal, már szeptember 5-én megalkották azt az oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelyében jócskán korlátozzák a magyar nyelven való oktatást; erre jött a nyelvtörvény a további jogszűkítésekkel, majd az őshonos kisebbségekre vonatkozó szabályozás, amiben a magyarokat nem ismerték el őshonos közösségnek. Aztán jött a régiók kialakítása, és most jött decemberben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény, amely a többi között azt tartalmazza, hogy a kisebbségeknek kötelező asszimilálódnia. Ez,

ahhoz képest, hogy az 1992-és törvény még kulturális autonómiáról is szól, különösen nagy visszalépés, jogszűkítés!

Asszimilálódnia? Nem integrálódnia?

Az integráció, amúgy is, ha nincsen kollektív nemzeti kisebbségi jog, mindenképpen asszimilációhoz vezet. Mindenesetre utóbbi törvény kapcsán félek, hogy nagy baj lesz, ha az Európai Unió nem fordít kellő figyelmet a tartalomra, hanem elfogadja a nemzeti kisebbségekre, közösségekre vonatkozó szabályozás tényét.

Nem lepődnék meg, ugyanis a tisztánlátáshoz ismerni kellene az európai történelmi tényeket.

Egy példa: a francia általános és középiskolai történelemkönyvekben se a trianoni béke, se az 1956-os forradalom és szabadságharc nem szerepel – mit is várhatunk akkor azoktól a politikusoktól, akik ilyen hiányos tudással nőttek fel? Márpedig, ha ez a törvény így lép hatályba, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy egy európai uniós integrációs folyamat keretében még rosszabb helyzetbe kerül a kárpátaljai közösség – benne nemcsak mi, hanem a románok, az el nem ismert ruszinok és mindenki más –, mint akár a Szovjetunióban volt. Fontolóra vettem ezért, hogy levélben fordulok majd az uniós szervekhez a rendkívüli módon szűkülő nemzeti kisebbségi jogok ügyében. Ez nem csupán alaptörvényi feladatunk, ha közösségünk bármely tagját jogtalanság éri, lelkiismereti kötelességünk tenni az érdekében. Most Brüsszeltől kell kikényszeríteni a fellépést, fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy háború és az integráció leple alatt nem kaphat felmentést a jogfosztó és jogszűkítő cselekmények elkövetése alól. Akkor se, ha az ukrán vezetéssel kapcsolatos bármilyen kritikát sokkal érzékenyebben fogad most mindenki.

Úgy tűnik, a politika baloldali térfelén is megértették azt, hogy a kisebbségi törvény csak porhintés, Karácsony Gergely főpolgármester például, ha nem is túl határozottan, de legalább egy Facebook-poszt végének erejéig leírta, miután hazajött Kijevből, hogy ez nincs rendben – szemben a momentumosokkal, akik még elhitték, hogy az európai integráció szellemében született ez a törvény.

Őnekik sajnos minden egy „momentumig” tart, ameddig a nyilvánosságban eladható a gesztusa háború árnyékában. Komolyabbra fordítva a szót: miközben 2017 óta megy az Európai Unióhoz való közeledés, a nemzeti kisebbségek ügyében a jogszerűségtől való jelentős távolodás zajlik. Sajátos tendenciák zajlanak nem csak Ukrajnában, hanem a Baltikumban is; például nem a kisebbségi nyelveket védik, hanem ellenkezőleg: a többségi nyelveket védik a kisebbségi nyelvekkel szemben. Visszatérve az ukrán jogszabályokra, az oktatási vagy a kisebbségi törvény mindenféle diszkrecionális jogokat biztosít a járásoknak és a településeknek a nemzeti kisebbségek ügyében is. Ez egy nagyon veszélyes tendencia, mert onnantól kezdve az állam mossa a kezeit, azt mondja, hogy sajnos ő nem tehet semmit, mert az adott kérdésről helyben döntenek. Elasztikus szabályokat alkotnak,

következésképpen a végrehajtást mindenki úgy gyúrja, ahogy éppen akarja.

Elképzelhető, mi lesz itt, ha például a Turul-szobrot eltávolító, most pedig a magyar zászlókat, feliratokat leszedő, magyarokat elbocsátó munkácsi járási vezetés még több lehetőséget kap. Közben Beregszász utcáin is kint áll a rendőrautó, akik férfiakat igazoltatnak és egyből át is nyújtják a behívókat. Hogy úgy mondjam, meghalni szabad Ukrajnáért, csak ne beszéljenek magyarul.

Pedig pont az szokott lenni az érv az ukrán EU-csatlakozás mellett, hogy így javul a magyar kisebbség helyzete, ahogy a többi szomszédos államban ez kisebb-nagyobb mértékben meg is történt.

Abban mindenki egyetért, én is, hogy Ukrajna európai orientációját támogatni kell, viszont azt gondolom, hogy a többségi társadalomnak ennek megfelelően kellene a kárpátaljai nemzeti közösségekkel szemben is eljárni.

Az olyan atrocitások, mint amik most Munkács járásban történtek, teljességgel szembe mennek ezzel,

rontva az amúgy is nehéz helyzetet. Nyilván itt az ukrán belpolitika is szerephez jut…

Szembeötlő, hogy van a Viktor Mikita kormányzó által képviselt, úgymond késsel-villával evő, európai megközelítés, és a munkácsi polgármestert is adó oligarcha-klán, a munkácsi Balogáék vad nacionalizmusa.

Vannak érdek- és értékkonfliktusok Ukrajnán belül is nyilván, és vannak erre különféle teóriák is, de az asszimilációs nyomás kézzelfogható. Ezért is mondták partnereim így: Ukrajnában egyszerűen túszul ejtették a kárpátaljai magyarságot.

 

Nyitóképen Szili Katalin. Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

Összesen 170 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mcvers
2023. január 23. 09:16
Putyin utasította a Föderáció Állami Archívumát, hogy oldja fel a Sztálin idejében zárolt dokumentumokat. Az Ukránok Vérengzései is napvilágra kerültek! Oroszországban titkosítás alól feloldott dokumentumok jelentek meg az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának a honlapján. A dokumentumok beszámolnak azokról a bűncselekményekről és kegyetlenkedésekről, amelyeket az ukrán nacionalista erők követtek el a II. világháború alatt. Ezeket az ukrán nacionalista szervezetek követték el, az ukrán nép széleskörű támogatásával és szó szoros értelemben, ijesztőek. Az ukrán Galícia divizió parancsnoka jelentést tesz Himmlernek Ezekből a dokumentumokból elénk tárul egy embertelen ukrán nacionalizmus, tele vadsággal és bestiális gyűlölettel minden iránt, ami nem ukrán. Ukrajnához hasonlítva, a náci Németország szinte emberinek, az ukrán Sztepan Andrijovics Bandera mellett, Hitler pedig egy naiv gyereknek tűnik. Hitler a zsidók kiirtását, az ukránok nemcsak a zsidók, hanem az összes együtt élő nemzetiségiek, elsősorban az oroszok kiirtását akarták, nem is akárhogy, hanem kegyetlen kínok között. A II. világháború idején az ukránok által elkövetett kegyetlenkedésekről szóló dokumentumokat Sztálin titkosította, attól való félelmében, hogy az oroszok nehogy fellázadjanak, tudomást szerezve ezen dokumentumokról és követeljék az egész ukrán nép kiirtását, ami nagy felfordulást idézett volna elő a Szovjetunióban. Az ukrán felkelõ hadsereg által a lipniki faluban, Wołyńban (Volhynia) elkövetett mészárlás lengyel áldozatai, 1943 Egyébként már 1944-ben az orosz marsallok kérték Sztálintól egy katonai törvényszék felállítását, amely ítélkezzen a népirtásban bűnös ukrán gyilkosok felett és végezze ki őket. Ők felhívták Sztálin figyelmét, hogy az ukrajnaiak egy gyilkos nép, amely függetlenül attól, hogy mikor és milyen rezsim alatt, de nem tudott gyilkolás nélkül élni. Sztálin, egy megrögzött marxista-leninista, nem értett egyet ezzel az elmélettel, és elutasította, hogy nagyszabású bűntető intézkedéseket foganatosítson az ukrajnaiak ellen, megelégedve azzal, hogy kivizsgálják a leggyűlöletesebb gyilkosok tetteit, akiket elítéltek és felakasztottak. Sztálin halála után, a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov (aki ukrán volt) fenntartotta a dokumentumok titkosítását, attól való félelmükben, hogy Izrael nehogy kártérítést követeljen a Szovjetuniótól az ukrajnai emberirtás miatt. Akkor Ukrajna a Szovjetunió része volt és egy izraeli kártérítés terhe Moszkvát terhelte volna, amelyik természetesen, nem akart 300 milliárd dollárt fizetni olyan bűncselekményekért, amelyeket nem az oroszok követtek el. Ma, Ukrajna független állam és az ukrán népnek vállalnia kell a saját múltjáért a felelősséget. De, ma a múltat nagy mértékben meghamisítják, éppen ezért rendelte el Putyin elnök az ukrajnai emberirtás dokumentumai titkosításának a feloldását. Wolyn-4 Az ukrán OUN-UPA által 1943-ban Lipnikiben (Lengyelország) elkövetett mészárlás áldozatai A dokumentumok iszonyatosak és azt mutatják, hogy az 1940-1945 közötti Ukrajna nácibb volt, mint a náci Németország, gyűlöletesebb és fanatikusabb, mint a német SS és a Gestapo. Az ukrán hadseregnek egész hóhér ezredei voltak, amelyek csak a más nemzetiségű civil lakosság öldöklésével foglalkoztak. Teljes orosz falvakat és városokat irtottak ki. Az önkéntesek jobboldali szélsőségesek voltak és az ő kegyetlenségük félelmetes volt. Amikor elfogtak egy oroszt vagy zsidót, késsel kivették a szívüket és megették. Mindezt Ukrajna védelmének nevében. A legtöbb kegyetlenkedést az ukrán nácik a délkelet-ukrajnai térségben (Donyec, Luganszk, Harkov stb.) követték el. Vagyis ott, ahol ma az ukrán hadsereg ágyúkkal lövi az orosz falvakat és városokat úgy, ahogy 1941-1943 között csinálta. Egy hazug propagandával megtévesztett közvélemény nem tudja, hogy a donyecki és luganszki oroszok azért kiáltották ki a függetlenségüket és kérték Oroszország segítségét, mert féltek, hogy az 1941-1945 közötti események nehogy megismétlődjenek és az ukrajnaiak kiirtsák őket. 1941-1943 között, az ukrán fasiszták kivégeztek 5 200 000 (ötmillió-kétszázezer) civilt Ukrajnában (együtt élő nemzetiségűeket, elsősorban oroszokat) és ugyanakkor megöltek közel 900 000 (kilencszázezer) zsidót is. A megölt lengyelek száma 200 000 (kétszázezer) volt. Kivégeztek 400 000 (négyszázezer) szovjet katonát, akiket a németek ejtettek foglyul vagy akik megadták magukat. Így az ukrán nacionalista bandák által végrehajtott gyilkosságok tekintetében Ukrajna jóval megelőzi a náci Németországot és ő az első a náci országok között, az áldozatok száma alapján. Vakhitükben és Hitler csodálatában, közel hárommillió ukrán férfi kérte, hogy a III. Birodalomba mehessen önkéntesnek, a németek gyáraiba és földjeire, csak azért, hogy a német hadsereg kiirthassa az orosz népet. 1941. június 30-án a Lvov fasiszta ezred, R. Sukovici vezetésével kivégzett háromezer ukrajnai lengyelt tarkón lövéssel, köztük három világhírű tudóssal. Az utána következő napokon az ezred még kivégzett hétezer oroszt, köztük nők, öregek és gyerekek. Míg a nőknek és a gyerekeknek késsel vágták el a nyakukat, a kijevi Szent András Katedrális udvarán az ukrajnai katolikus érsek hálaadó szentmisét celebrált, amelyen Adolf Hitler győzelméért imádkoztak. Az ukrajnai katolikus egyház áldását adta a Galicia náci ezred összes gyilkosságaira. Ez, 1941 szeptemberében hajtotta végre a Babij Jar-i mészárlást egy Kijev közeli szurdokban. Ide, 1941 szeptemberében több mint 50 000 (ötvenezer) középosztálybéli zsidót, háromezer cigányt és közel 40 000 (negyvenezer) oroszt (többnyire nőket és gyerekeket) hoztak, akiket az ukrán SS katonák levetkőztettek csóréra, majd a nőket és lányokat megerőszakolták, nem törődve azzal, hogy a szüleik és rokonaik is jelen voltak. A megerőszakolások után lidérces jelenetekre ragadtatták magukat. Az orosz és a zsidó nőknek levágták a melleiket és a sebeiket besózták, a férfiakat pedig élve kiherélték. A foglyok közül többnek levágták a karjait, amelyeket aztán megsütöttek a rostélyon. A kegyetlenkedések olyan iszonyatos fokozatot értek el, hogy a német katonák, felháborodásukban, megtagadták részvételüket az öldöklésben és visszavonultak, otthagyva az ukrán hóhérokat, hogy véghezvigyék a népirtást. Végül az egész egy vérfürdővel végződött. A foglyokat bestiálisan meggyilkolták, nyakon vagy hason lőtték (hogy kínlódjanak) vagy pedig agyonverték fejszével vagy az ásóval. Az öldöklés befejeztével a hullákat bedobták egy vízmosásba, amit aztán beföldeltek. A fiatal nő testét az ukrán fasiszták szétfűrészelték. Az 1943-ban készült fotó szkennerezve Az öldöklő ezred, amelyet Vojnovszkij vezetett 350 000 (háromszázötvenezer) oroszt, többségükben nőket és gyerekeket, és több mint 160 000 (százhatvanezer) zsidót gyilkolt meg. Ezekhez a gyilkosságokhoz nagyban hozzájárultak az ukrán fasiszta parasztok és munkások, akik annyira gyűlölték az oroszokat és a zsidókat, hogy nem riadtak vissza a kannibalizmustól sem. Ezekért a tetteikért náci kitüntetéseket kaptak, Vojnovszkij pedig őrnagyi rangot kapott a német hadseregben. Az ukrán Sutnevics, aki maga is megölt vagy háromezer zsidót, csak kapitányi rangot kapott a német hadseregben. Lypnyky, Mikuliczyn és más falvakban az ukrán bandák halomra ölték az orosz és lengyel gyerekeket lábuknál fogva forogtak velük, a fejüket falhoz verve. Ha sok gyerek volt, akkor ezeket a kútba dobták, utánuk a szüleiket, majd a kutat betemették földdel. Így öltek meg, csak egy megyében, tizenötezer embert. Az ukránok gyűlölete az oroszokkal és a zsidókkal szemben olyan nagy volt, hogyha egy ukrán lány férjhez ment egy zsidóhoz vagy oroszhoz, akkor az apja vagy a fiútestvére megerőszakolták. Sok fiatal lány nem tudta elviselni ezt a megaláztatást és a Dnyeszterbe dobta magát, ahova belefulladt. Akik nem lettek öngyilkosok, azokat megfogták (az apjuk vagy a fiútestvérük) és felhasították úgy, hogy a kés hegyét bedugták a lány vaginájába és onnantól felhasították a fejéig. Mindezek 1941-1945 között történtek a szocialista Ukrajnában. Vagyis egy olyan nép körében, amelyik már 20 éve élt a népek közötti barátság jegyében, amelyet a szocialista ideológia terjesztett, de ez a nép egyik napról a másikra elfelejtette ezeket az elveket és egyből primitívebb és vadabb lett, mint a barlanglakók. Ma, húsz évvel az európai nemzeti kisebbségek védelmének szellemében, amelyet ők maguk is hangoztatnak, Kijev utcáin az ukránok újra náci menetelésbe kezdtek, és büszkék a zsidók, lengyelek és oroszok ellen elkövetett emberirtásukra, az ukrán hadsereg pedig ágyúkkal lövi a délkelet-ukrajnai orosz városok lakásait, kórházait és iskoláit. Videó az 1943-as Volini mészárlásról Csak erős idegzetűeknek! https://vk.com/video644727407_456239422 UKRÁN PUCSKORMÁNY EREDMÉNYE Csak 18 éven felülieknek! https://vk.com/video644727407_456239420 Egyre világosabb, hogy függetlenül attól, hogy az ukrán nép milyen rendszerben él, a nácizmust és a fasizmust nem képes felszámolni. Olvasva ezeket a dokumentumokat, nem hiszem, hogy Izrael nem fog kártérítést kérni Ukrajnától gyilkosságért és népirtásért. A kártérítés értéke körülbelül 300 milliárd euró. Izrael kérni fogja ezt a kártérítést, csak egyelőre várja, hogy a helyzet rendeződjön Ukrajnában, vagyis kiderüljön ki marad Ukrajna határain belül. Egyelőre csak a Krím-félsziget lett Oroszország része, amelyik így nem fizet kártérítést. (Eredeti cím: Nem Németország volt a legnácibb ország a világon! Fordította: Csata Ernő)
zsolti123
2023. január 22. 18:40
Kárpátalján százával tárolják hűtővagonokban az elesett katonák holttestét, a magyar határtól alig néhány száz méterre https://metropol.hu/aktualis/2023/01/karpatalja-szazaval-hutovagon-elesett-katonak-holttest-magyar-hatar-nehany-szaz-meter
zorroro
2023. január 21. 12:48
Ez a színvonaltalan kormánybiztos tyúk a pécsi egyetemet (fenntartó) irányító grémium tagja élete végéig. Tragédia!
Paskai
2023. január 21. 08:08
Nem ez volt Gyurcsány köztársasági elnök-jelöltje? De. Egy rőgi nóta szerint: "Akkor lesz majd nekünk szép arany szabadság, amikor az összes kommunistát fel........ják."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!