Milyen sors vár a kárpátaljai magyar katonákra a háborúban?

A munkácsi gépesített hegyivadász dandár kiválóan szolgálhatta a sokszínű Ukrajna narratíváját. A távoli, luhanszki Volnovakha lakói között például az terjedt, hogy ők francia idegenlégiósok, mert az első mozgósításnál sok magyar, román és szlovák katona állt szolgálatba.

A teljes képhez azonban némi adalékul szolgálhat Volnovakha kissé propagandisztikus blogoldalának bejegyzéséhez képest – ami a csudajó együttműködésről, viszonyokról és a kárpátaljaiak hőstetteiről szólnak – egy korábbi interjúalanyunk beszámolója arról, hogy 2015-ben, amikor egyszer már elvitték Donyeckbe három hónapra,

A nagy múltú, lassan százéves alakulat – természetesen szovjet kötelékben – részt vett az 1956-os magyar szabadságharc és az 1968-as prágai tavasz leverésében is, értelemszerűen nem a besorozott srácok ötlete nyomán, de összhangban azzal a szovjet elgondolással, hogy az ágyútöltelék szerepre a nem túl baráti kisebbségek a legalkalmasabbak (ez a logika visszaköszön például az oroszoknál a csecsenek mostani bevetésében is; és egyes kritikus hangok az ukrán vezetést is azzal vádolják, hogy éppen a nemzetiségileg vegyes összetételű alakulatot küldik a legveszélyesebb helyekre).

A 128. dandár neve sokszor felbukkant a híradásokban az ország különböző pontjain teljesítve szolgálatot, általában a tűzfészek közepén, s most a nagy herszoni ellentámadásnál is vélhetőleg nem az utóvédet alkották. S a mostani híradások is arról szóltak, hogy komoly veszteségeket szenvedtek el: Az ukránok hat halottat ismertek el, az oroszok szerint 1200 fős az ukrán veszteség.

Valami biztosan történt, a megye mindenesetre péntekre gyásznapot rendelt el a hősi halottak emlékére.

Nagy a titkolózás

Valós adataink a korábbi veszteségekről se nagyon vannak. Egy 2019-es hír megemlékezik a 19 éves Popovics Rolandról, a dandár első áldozatáról a harcok 2014-es kezdetekor. A dandárhoz tartozó elhunytakat listázó ukrán Wikipedia-oldalon 133 név található 2014 óta, mellette haláluk dátuma; s ebből alig az utolsó kettő tartozik a februárban megkezdődött orosz invázió halottai közé,

ami egy háború közepén valahol érthető.

Az ukrán propaganda nem közöl veszteségeket, csak egyéni hősi halottakat, az orosz propaganda pedig olyan szinten túlozza el az ukrán veszteségeket, ami abszolút komolytalanná teszi a számok terén is – akár a megbízható ukrán kommunikáció híján lábra kapó rémhíreket a halottasvonatokról.

„Abból tudunk kiindulni, hogy eddig egy-két halott volt hetente, most hat egyszerre” – mutat rá lapunknak Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, aki szerint „valószínűleg súlyosak a veszteségeik, ha az oroszok be merték jelenteni, hogy megsemmisült a dandár”.

Magyar szempontból az sem elhanyagolandó kérdés, vajon mennyi magyar akad a halottak között: a hat név közül egy magyaros csengésű, de ez ismerve a helyi viszonyokat, nem sokat jelent az identitás szempontjából (lehet, hogy csak nevében magyar az illető; az is lehet, hogy a nem magyaros nevű emberek is magyarok, csak az ukrános átírás miatt ez az információ elsikkadt).

Orbán Viktor Tusványoson beszédében nyolcvanhat kárpátaljai halottról beszélt, ami a becsült több tízezres ukrán veszteségek tekintetében nagyjából hozza, sőt magasabb is, mint a magyar lakosság országon belüli aránya.

Viktor Mikita, a megye katonai kormányzója lapunknak azt mondta (interjú a jövő heti nyomtatott Mandinerben!),

és interjúnkban citálta azt is, hogy a háború első kárpátaljai hősi halottja magyar volt. S nagy közösségimédia-karriert futott be néhány magyar önkéntes, például Traski Viktor kárpátaljai magyar matematikus, aki májusban a frontról küldött videóban köszönte meg az MTA Arany János Fiatal Kutatói Díját; vagy Fegyir Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzora, akivel összefüggésben nagyot futott az a hír, hogy a magyar nyelvet kódnyelvként használják az ukrán hadseregben, hiszen az oroszhoz közeli ukránnal szemben azt bizony tolmács nélkül nem értik meg az orosz katonák.

S olyanok is akadnak, akiket besoroztak, vagy akár a börtöntől való félelmükben, családjuk miatt maradtak inkább (egyikükkel a háború első napjaiban készítettünk interjút. Az ungvári magyar családapa azt mondta, „igaz magyar nem futamodik meg, maradok a családommal bármi lesz”, ugyanakkor megértette azokat is, akik inkább elszöktek a szolgálat elől, és sokakat ismert, akiket besoroztak és vittek a frontra).

Inkább kibekkelik

Ugyanakkor a színes egyéni példáknak ellentmondani látszanak változatos forrásaink: körkérdésünkre általában – szerencsére – senki nem tudott olyan esetet mondani, hogy február óta elvesztette volna valakijét a harcmezőn, egy másik korábbi interjúalanyunk kerek perec ki is jelentette,

sok a temetés a megyében, de elsősorban a színukrán vagy vegyes lakosságú falvakat érinti a leggyakrabban.

Demkó Attila biztonságpolitikai legutóbbi posztjában mindenesetre 85-90 százalékra teszi azon magyar férfiak arányát, akik „lábbal szavaztak”, vagyis inkább elkerülték a katonai szolgálatot – sokan próbálják, egyébként milliónyi ukrán társukkal egyetemben kibekkelni a háború végét Magyarországon vagy éppen Nyugat-Európában.