73 millió fő – ekkora népességet jósolt az ENSZ Népesedési Osztályának pesszimista előrejelzése Oroszországnak 2100-ra – ez körülbelül a fele lenne a mostani (hivatalos) 143 millió 327 ezer főnek, és nagyjából annyi, mint a századfordulón a cári Oroszország lakossága volt. De még a modellezett mediánérték szerinti lakosság is csupán 112-113 millió körül mozog, vagyis két-két és fél mai Magyarországnyi lakossággal kevesebb lesz, mint amennyi a jelenlegi lélekszám. S mindezt egyébként egy születési boom után. És a háború előtt.

Trianon keserű leckéje számunkra: azé az ország, a terület, aki be tudja lakni. E téren jelenleg a háborúzó két szláv országból az ukránok állnak a legrosszabbul, mint annak nemrég utána is mentünk.

Mint kiderült, minden egyes, a fronton elvesztett – meghalt, megsebesült, hadifogságba esett, dezertált – katonára több tucat, vagy akár száz menekült jut, aki elhagyta az országot.

Természetesen a két ország helyzete összehasonlíthatatlanul más: orosz földre csak elvétve hullanak rakéták, bár azért elő-előfordul, ahogy sok szabotázsakció is történt már, nem feltétlenül kizárólag háborúellenes oroszok kezétől.

Menekültek sem indultak meg nagyobb arányban, legfeljebb a háborús zónákhoz közeli Donbászból és az annektált Krím-félszigetről, egyszóval legalább a háborús népességvesztés nem akkora, mint ellenségeiknél – kérdés persze, mivel indokolható ukrajnai menekültek elszállítása Oroszországba, különösen ukrán-ukránoké.

Egyébként az érintett ukránokkal interjút készítő AP hírügynökség orosz állami dokumentumok és az elszállásolási helyek ismeretében azt írja, hogy az orosz hatóságok minden jel szerint a legszegényebb oroszországi régiókba szállítják az ukrán menekülteket, hogy ezeken a helyeken biztosítsák a helyi lakosság, és ezzel az elhagyatott települések fennmaradását, a helyi pangó gazdaság élénkítését. A megjelölt – távol-keleti, illetve szibériai – zónák egy másik demográfiai változást is felvillantanak, ami Oroszországra is jellemző: a vidék elöregedését, a munkaerő kiáramlását.

Nem állnak jól az oroszok

A Fortune magazin Bloomberg Economics adatai alapján nemrég orosz belső jelentésekre alapozott, hosszadalmas elemzésében mutatta be: miközben idén 1,2 millió gyermek születése várható az országban, ami a legkevesebb Oroszország modern történelmében, az évi átlagos halálozás 2 millió körül mozog, amit majdnem 2,5 millióra vitt fel a járvány miatti elhunytak szintén nagy tömege.

A moszkvai Gaidar Intézet idézett demográfiai kutatója szerint a tömeges mozgósítás borítani fogja ugyanis a családtervezési elképzeléseket, miközben a Bloomberg Economics becslése szerint Oroszország gazdasági kilátásai is romlanak a brutális munkaerőhiány miatt. A születésszám ugyan 2015 körül nőtt, köszönhetően a családtámogatási intézkedéseknek,

(a népességszám megtartásához szükséges 2,1-es születésszámot utoljára 1988-ban sikerült megugrani). Ami egyben Vlagyimir Putyin elnök nagy félelme is.

Ennek egyik oka az elöregedés: az orosz társadalom folyamatosan öregszik, a Worldometers adatai szerint az orosz mediánéletkor jelenleg 39,6 év, ami a hatvanas évek óta folyamatosan nő. Ennek egyik oka a javuló egészségügy, így a megnövekedett – bár Európában sereghajtó – várható élettartam, a másik pedig a gyermekvállalás már említett visszaszorulása, ami egymást erősítő folyamatként löki Oroszországot a demográfiai lejtő felé.

A Rosstat 2019-es statisztikái és a World Population Review számításai alapján már a járvány és a háború előtt sem álltak jól e téren:

míg

Ráadásul a fogyatkozó népesség fiatalabb, képzettebb része nagy arányban áramlik be a városokba a jobb fizetés reményében, így, noha a vidéki lakosság arányaiban a rendszerváltás óta nem csökken (mondhatni, tartja 73 százalék körüli arányát) a vidéki Oroszország folyamatosan veszti el munkaképes korú lakosságát.

Azonban éppen a fent említett statisztikában van még egy izgalmas szám: ugyanis

Számuk százezrekre rúg évente (2017-ben 300 ezren is jöttek), és amit még érdemes hozzátenni,

Olyannyira, hogy miattuk az európai országok közül ma már Oroszországban az egyik legmagasabb a muszlimok aránya – magasabb, mint akár Franciaországban, Belgiumban, vagy Svédországban, különböző becslések és mérések ugyanis 6 és 15 százalék közé teszik a muszlim népesség részesedését az országban, köszönhetően elsősorban a tádzsik és üzbég migránsok tömegeinek. A moszkvai muszlim vezető, Ravil Gajnegyin főmufti merészebb, 2018-as becslése szerint ez a szám már akkor 25 millió körül lehetett, ők adják Oroszország második legnagyobb felekezetét is. Sőt, olyannyira, hogy Moszkva vált Európa (Törökországon kívül) legnagyobb muszlim közösséggel bíró városává.

Nem csak a nagyvárosokat kedvelik: emellett éppen az elöregedő vidékeken jelentek meg tömegesen, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány.

Ők, mint egy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, főként a volt közép-ázsiai tagköztársaságokból érkezve, faluról falura haladva népesítve be a kihaló orosz vidéket, ahol a helyiek meglehetős gyanakvással fogadják őket. Egyszóval: demográfiai szempontból Oroszországot a migráció felszínen tarthatja egy ideig, azonban ez feltétlenül a lakosság összetételének radikális változásával és a muszlimok arányának további növekedésével járhat.