Kétmillió ukrán menekült költözött vagy lett elszállítva Oroszországba a háború öt hónapja során. Az ukrán állam ezt a gyakorlatot kényszer kitelepítésnek, és a nemzetközi jog alapján háborús bűncselekménynek tartja, míg az orosz hatóságok ugyanezt humanitárius evakuációnak nevezik. De miért kellenek Moszkvának az ukrán betelepülők?
***
A kelet-, illetve dél-ukrajnai városok lakosságának egy része az orosz légicsapások idején nyugatabbra fekvő ukrajnai területekre menekült, a maradók pedig az életben maradásukat kockáztatták a szünet nélküli aknatámadásokban. A városok elfoglalása után
az orosz fennhatóságú ukrán területek, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok, illetve Oroszország felé.
Az amerikai hírszerzés és sok nyugati biztonságpolitikai elemző véli úgy, hogy a Kreml igazi célja a 2014-es krími mintára a Donbasz területének Oroszországhoz való csatolása, a két donbaszi orosz entitás létrehozása csak egy köztes legitimációs állomás lehet a végső terv megvalósításához. Ezen logika megértésében kisebb fejtörést okozhat a kérdés: ha a Kreml stratégiájában ez a menetrend szerepelt eredetileg is, akkor a hadműveletek során miért pusztították el szisztematikusan a normális életvitelhez szükséges, létfontosságú polgári infrastruktúrákat azokon a területeken, amelyek terveik szerint Oroszország államterületén fognak a jövőben elhelyezkedni?
Ugyanígy felvetődik a kérdés, hogy az orosz hadsereg a frontzónában miért alakítja úgy a menekülési útvonalakat, hogy a donbaszi orosz kisebbséghez tartozókon kívül lehetőleg minél több ukrán is az orosz állam területe felé hagyja el a veszélyeztetett ukrajnai régiókat? Miért jó Oroszországnak, ha százezrével szállíttat be területére olyan lakosokat, akik a háború, az orosz agresszió, illetve személyes haragjuk (hozzátartozók halála, otthonaik lerombolása) miatt végletesen oroszellenesekké váltak, így borítékolhatóan belső ellenségként élnének majd Oroszországban?
Egy helyi lakos mutatja mobiltelefonján elpusztított házát a dél-ukrajnai Mikolajivban július 16-án
A menekültek egy része orosz ajkú, orosz nemzeti identitású ukrán állampolgár – ezek egy része a helyzetet átlátva (vagyis azt, hogy a Donbasz vagy orosz, vagy orosz befolyású terület lesz, az ukránokkal való együttélés egy államon belül pedig a felhalmozódó harag miatt nehéz lesz) önként Oroszországba költözött. (Putyin elnök a háború kirobbanása előtt egy héttel távozásuk esetére 10 ezer rubeles segélyt ígért oroszországi letelepedésük esetére – nem sokan kapták meg, vélhetően az orosz bürokrácia nem számított arra, hogy tömeges áttelepülés lesz a körükben.) Az orosz kisebbség másik része marad, hiszen orosz befolyású területen maradhat saját otthonában, míg ezek egy része korábban is ukrán állampolgárnak vallotta magát, a régi berendezkedéssel sem volt nagy baja – ők vélhetően úgy maradnak, hogy megpróbálnak együtt élni az új helyzettel.
Az orosz területeket felé menekülők másik része azonban ukrán,
a folyamatos életveszély elől a bombázott településekről csak az orosz hadsereg által biztosított „folyosókon” tudnak távozni busszal vagy vonattal – Oroszország felé.
Az ukrán menekültek nagy többsége nő, illetve idős ember vagy gyermek – az elsőre a kézenfekvő magyarázat: a férfiak többsége a harcokban katonaként vesz részt.
Fontos tudni azt is, hogy míg a Donbaszból folyamatosan zajlik a „kitelepítés”, addig párhuzamosan történik a „betelepítés” is. Lojális orosz állampolgárok keletebbre költöztetése, és ezzel a volt kelet-ukrán területek lakossági összetételének mesterséges megváltoztatása – szintén a 2014-es krími mintára.
A szemtanúi, a segélyszervezeti és a hatósági beszámolók szerint a menekülők nagy része úgynevezett „szűrőtáborokba” kerül (a Human Rights Watch adatai szerint
ahol a két donbaszi orosz entitás vagy az orosz hadsereg szervei átvilágítják őket – megállapítják személyazonosságukat, a háborúban játszott esetleges szerepüket, az orosz államra való veszélyességüket. A beszámolók vegyesek: az onnan visszatért kevesek közül vannak, akik szerint az orosz táborokban rendes orvosi ellátás van, a körülmények normálisak, a személyzet a háborús viszonyokhoz képest segítőkész, mások szerint azonban nem ritkák a kihallgatások, de a gyanús személyek vádemelés nélküli őrizetben tartása vagy a katonák általi fizikai erőszak sem.
A folyamat során sokaknak orosz útlevelet, állampolgárságot, menekültstátuszt, konkrét munkavállalási lehetőségeket ajánlanak fel, másoktól elveszik az ukrán hivatalos okmányaikat, továbbutazásra kényszerítik őket. Vannak olyan ukránok, akiket csak úgy engedtek visszautazni Ukrajnába, ha előtte feladták ukrán állampolgárságukat, és felvették az oroszt.
A bombázásokban lerombolt egyetemi épület a dél-ukrajnai Mikolajivban július 16-án
Mivel rengeteg vegyes család él Kelet-Ukrajnában, sok elszállított ukránnak vannak közeli vagy távoli rokonai Oroszországban, ők nyilvánvalóan az ő támogatásukra támaszkodnak, és az ő településeikre próbálnak eljutni. Mások – akiknek nincsenek orosz rokonaik, ismerőseik –
Az amerikai AP hírügynökség több tucat interjút készített ilyen táborokat megjárt ukránokkal, és ezekből az is kiderült, hogy eddig mintegy ezer ukránt nem a közeli orosz régiókba, hanem a hatalmas földrajzi kiterjedésű Oroszország túloldalára, a csak 10 órás vonatúttal elérhető, csendes-óceáni régióba, annak két városába, Habarovszkba vagy Vlagyivosztokba szállítottak. Másokat szibériai célállomásokra küldtek, és így tovább. Egy megkérdezett a hírügynökségnek elmondta: Mariupolban az oroszok azt mondták nekik, hogy békésen távozhatnak ukrán területekre, a buszok Zaporizzsjában mennek, de végül több órás utazás után a végállomáson orosz földön találták magukat.
Az AP orosz állami dokumentumok, az eddig datált elszállásolási helyek ismeretében azt írja, hogy
hogy ezeken a helyeken biztosítsák a helyi lakosság, és ezzel a elhagyatott települések fennmaradását, a helyi pangó gazdaság megelevenítését.
A távol-keleti, illetve szibériai szálláshelyeken elért ukránok közül valaki azt nyilatkozta, hogy a mostoha körülmények ellenére a helyi gyárban való munka, és a keletre költözéssel járó fizetési bónusz miatt akár jó újrakezdés is lehet családja számára e furcsa helyzetből, a többség azonban színtiszta büntetésnek, kényszerintézkedésnek fogja fel az orosz költöztetéseket.
Az ukrán állam
Az orosz hatóságok pedig ugyanezt humanitárius evakuációnak nevezik, amelynek célja az orosz ajkú lakosság biztonságos helyre való szállítása, illetve számukra egy biztonságos területen normális életfeltételek biztosítása mellett egy új élet kezdésének garantálása.
Ebből fakadhat a hatósági eljárás másik célja, a propagandahatás elérése. Az ukrán menekültek humanitárius „megsegítése” jól árusítható kommunikációs termék a belföldi orosz közönség számára, míg a kiszolgáltatott, irataiktól megfosztott ukránokkal aláíratott nyilatkozatokat lebegtetni lehet a nemzetközi közösség felé is: Moszkva a „náci” Ukrajnából menekülő ukránokon segít.
--
Nyitókép: Ukrán tanárnő áll a helyi iskola lerombolt tantermében június 20-án az ukrajnai Kukhariban – forrás: Kunihiko Miura / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP
fotó: AFP
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
XIV. Leó pápával készített interjút a Crux katolikus hírportál, melyben a katolikus egyházfő beszél Ferenc pápáról, Donald Trumpról, Gázáról és Izraelről, Ukrajnáról, LMBTQ-ügyekről, a nők egyházbeli szerepéről, a mesterséges intelligenciáról, demokráciáról, liturgiáról és más fontos dolgokról. Az is kiderül, milyen csapatoknak drukkol Leó pápa.
Szembesítették a valósággal Ulf Kristerssont.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Kína után Indiát is elmarhatja magától az Európai Unió elvakult vezetése.
A Fidesz fővárosi elnöke szerint Karácsony Gergely a képesség hiányát palástolja azzal, hogy mindenből egy főváros-kormány ellentétet kreál. A politikus mindenkit arra buzdított a Mandiner Klubest csütörtöki alkalmán, hogy vegye ki a részét a harcból.
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
