„Hát igen. Ilyen körülmények között az is csoda, hogy van még itt magyar szó. És ez csak a felszín, képzeljük el, hogy a második generációs gyerekeknek, ha a többségi társadalomba be akarnak illeszkedni, akkor amerikainak kell lenniük. Mindig is ez jelentette a legnagyobb veszélyt az USA kisebbségeire nézve.”
Csakhogy Imre atya és még jó páran ugyebár felvették a kesztyűt és megharcolnak az elemekkel. Ezért is tartanak még a Covid és minden akadály ellenére telt házas cserkész foglalkozásokat, hétvégi iskolai napokat, nem beszélve a hungarikumnak betudható fesztiválokról. A Magyar Nap például akkora mulatságnak számít, hogy a helyi fekete vagy latin közösség is szabadnapot vesz ki.
Ilyenkor egy napra lezárják az utcákat, táncolnak, zenélnek, ki népviseletben, ki egy szakadt farmerben. Az atya szerint a járókelőket az illatok fogják meg. Hiszen többheti készülődéssel összedobnak ilyenkor egy gourmet fesztiválra való íz- és illatvilágot. Arról meg nem is beszélve, hogy az USA-ban felüdülésnek számít az amerikai konyhától eltérő bármely ehető étel, de ne szpojlerezzünk.
„… ő az igazgató, tanító, szóval ő rendez el mindent. Még azért nagyon sok minden mást is csinál, például orgonál a Szent László templomban. Apa meg segít neki.”
Ezt mondja Boróka az anyukájáról, Tóth Annáról – a következő amazonról a sorban, akit szombaton szeretnénk majd nektek bemutatni. A New Brunswick-i Széchenyi magyar iskola vezetője se unatkozik sokat. Napi több óra utazás árán ingázik az otthona és New Brunswick között. Nem csak tanítani, a legtöbb misén ő adja a háttérzenét, de férjével néptáncolni is ide járnak.