Másrészt az exportunk ugyancsak lendületes növekedést tudott felmutatni, amit ugyan az energiaárak növekedése és a cserearányromlás most beárnyékol, de a korábbi eredményekből azért még mindig lehet profitálni. Emellett pedig a fogyasztás kiemelt szerepére hívta fel a figyelmet, amely a járvány után – jórészt a bőkezű kormányzati juttatások, gazdaságpolitikai eszközök hatására – dinamikusan mozgatta a magyar gazdaságot. Különösen fontosnak nevezte, hogy a szerényebb jövedelmű társadalmi csoportok körében ezután se essen jelentősen a fogyasztás, hiszen az minden gazdasági szektorra negatívan hatna.
A magyar versenyképesség visszanyerése szempontjából az elemző szintén döntő jelentőségűnek tartja az orosz–ukrán háború kimenetelét, valamint az energia- és nyersanyagárak alakulását. Utóbbiak emelkedése ugyanis jócskán rontott hazánk folyó fizetési mérlegén, mivel az exportárakban nem teljesen vagy csak késleltetve lehet érvényesíteni ezt a drágulást. Kiemelte ugyanakkor, hogy „az olyan kormányzati kezdeményesek, mint a gyármentő program vagy éppen az energiahatékonysági beruházások támogatása, komoly építőkockái lesznek a magyar növekedési többletnek”.
Infláció: szabadulunk tőle?
A Pénzügyminisztérium makrogazdasági prognózisa 2023-ra 15 százalékos inflációt jelez előre, ám ez csak az éves átlag, ami azt jelenti, hogy az esztendő elején még brutálisan magas pénzromlásra kell számítani.
Az Oeconomus úgy kalkulál, hogy az év első harmadában-felében tetőzhet idehaza az infláció 27 százalék körüli szinten.