„A kereszténység mennyországképe máshonnan ered. Jézus követői az első századokban üldözésnek voltak kitéve. Egyetlen reményük a túlvilág volt. Miután azonban a kereszténység Európa-szerte államvallássá lett, ott derült ki igazán, mennyire jó volt Jézus. Aki nemcsak az egyes emberek számára hozta el az Atya kegyelmét (és földöntúli boldogságát), hanem az ő tanain alapszik Európa prosperitása, másfél évezredes fejlődése és dominánssá válása. Európában szintén nem mostohák a körülmények, de messze nincs Afrika korlátlan természeti bősége sem. Tehát itt is dolgozni kell és érdemes.
Viszont az, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, ráadásul szabad akaratot is adott neki, ez olyan plusz »löketet« adott, ami újabb és újabb teljesítményekre sarkallta. A kínaiaknál az ambíció megvan, de ez a fajta szakrális eredeztetés, hogy mi Isten akaratának földi végrehajtói vagyunk, ez hiányzik. A kereszténység tehát azt a választ adta az élet kérdéseire és nehézségeire (a zsidó gyökerekre alapozva), hogy »hajtsátok uralmatok alá a Földet és annak élőlényeit, mert ti vagytok a teremtés koronái«.
Még ha néha – joggal – méltatlannak is érezzük magunkat erre a címre.”
Fotók: Földházi Árpád