Apokaliptikus hangulat kezd úrrá lenni Magyarországon és a nyugati világon – fogódzót kell keresni

Charlie Kirk meggyilkolása, ukrajnai háború, Szőlő utca és álhírek, lakhatási problémák; a hátsó szomszédom pedig nem nekem mondja, mi a baja, hanem az oldalamon egy poszt alá kommentel.

Háború van, kampány van, elkeseredettség van. Gyökeresen eltérő valóságértelmezések, sőt gyökeresen eltérő valóságészlelések.

Baj-e a megosztottság? Mindig azt szoktam erre felelni, hogy a demokrácia megosztottságot okoz. A demokráciában ugyanis álláspontok, világnézetek, érdekek versenyeznek a hatalomért. Lehet, hogy a demokratikus keretrendszer „civilizálja” ezt a versenyt, azaz nem végezzük ki az ellenfelet a győzelem után, mint pár száz éve előfordult időnként, de

Kiskorom óta hallgatom az ország megosztottságáról szóló sirámokat. Nem érzékelem, hogy sok minden változott volna. Melyik ország nem megosztott politikailag?

Olvasom, hogy az amerikai egyház­megyékben egy év alatt átlagosan megduplázódott a felnőtt katekumenek, azaz megtérők száma. Illetve hogy arrafelé a magasabb végzettség nem jelent kisebb vallásosságot, sőt némi összefüggés inkább fordítva van: a magasabb végzettség valamivel mélyebb vallásossággal társul. A kereszténység máshol is hódít – Európát leszámítva. A katolikus és ortodox egyház esetében a beszámolók szerint az esztétika, azaz a rítus sajátosságai – zene, tömjén, ruhák stb. – jelentősen hozzájárulnak a megtérők választásához.

Érthető: az emberek fogódzót kerestek, mégpedig túl a politikán, egzisztenciálisabb mélységben. Lehetséges, hogy lelkiségi megújulás jön a nyugati világban? Még nem tudhatjuk, de vannak erre utaló jelek.