Az anyátlan fiú dühe – zajlik Harry herceg háborúja

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban

„Mindegy, miről van szó, a memóriám a memóriám, csinálja, amit csinál, úgy gyűjt és rendezget, ahogy jónak látja, és éppen annyi igazság van abban, amire és ahogy emlékszem, mint az úgynevezett objektív tényekben. Az olyan dolgok, mint az időrendiség vagy az ok-okozatiság gyakran csak mesék, amiket a múlttal kapcsolatban mondunk magunknak” – áll Harry herceg Tartalék (Spare) című, január 10-én megjelent önéletrajzi könyvében. És úgy tűnik, a Harry szerencsés keresztnév a sikerkönyvek főszereplőinek:

a nem fikciós művek kategóriájában – csatlakozva a fikciós műfajban taroló, de valamivel kevésbé megosztó Harry Potter-sorozat utolsó kötetéhez.

Harry könyve iránt nem véletlen a hatalmas érdeklődés. A brit uralkodó, III. Károly és néhai felesége, Diána kisebbik fia mintha egész életében generálta volna a botrányokat maga körül. A világ emlékezhet – vagy ha nem emlékszik, a különösen kegyetlen brit lapok a Tartalék megjelenése kapcsán gondosan elővették – a horogkeresztes Afrikakorps-jelmezben pózoló, mattrészeg Harry képére a kétezres évek közepéről, és talán még a valamivel később ádámkosztümben lencsevégre kapott herceg képe is derenghet. S hol volt ekkor még a későbbi ara…

Az egyértelmű, hogy

és a folyton leskelődő brit sajtóval. Az amerikai, amellett elvált – és hát félig mégiscsak fekete – Meghan minden volt, csak az nem, amit a királyi család és a brit nyilvánosság addig megszokott. Harry új barátnője a herceg esetleges homoszexualitását firtató, újra és újra felröppenő pletykák végére pontot tett, egy sor másiknak viszont kiváló alapanyagot adott, a sajtó pedig tette a dolgát: talán még a hagyományosan népszerűtlen Károlynak sem kellett olyan médiaellenszélben léteznie, mint amilyennel Meghannek az első naptól fogva küzdenie kellett.

Harry és Meghan 2018 májusában házasodtak össze Londonban – a herceg ekkor ötödik volt a trónöröklési sorban, apja és bátyja mellett Vilmos és Katalin két gyermeke is megelőzte, vagyis Harrynek valós esélye már nem volt arra, hogy kitörjön a hőn utált tartalékszerepből.

Az ifjú pár ezt követően hozzálátott az uralkodócsaládhoz kötődő hivatalos feladatai ellátásához, ám a nyilvánosságot és a sajtót ez láthatóan hidegen hagyta: ők inkább a Meghan körül kirobbant konfliktusokra koncentráltak. Azokból pedig – ha minden igaz – egyáltalán nem volt hiány. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy

és Kaliforniába költözik, ahol új, hangsúlyosan saját életet kezd. A herceg tehát hátrahagyta Londont és a királyi családot.

Harrynek hiányzik az anyukája

A Tartalék kiválóan bemutatja, hogy színpadias szakítás ide vagy oda, egyáltalán nem megy olyan könnyen a leválás a családról. A középpontban Harry és Vilmos nagy traumája, Diána 1997-es halála áll. Harry tizenkét éves volt, amikor az édesanyja – akinek Károllyal kötött, katasztrofálisan rossz és boldogtalan házassága addigra véget ért – életét vesztette autóbalesetben Párizsban. A két fiú ország­világ előtt menetelhetett Diána temetésén, de ha hihetünk Harrynek, a gyász feldolgozásában sok segítséget már nem kapott a család többi tagjától.

s a Tartalékból kiderül: a herceg egy talán túlságosan is idealizált képet őriz magában egy szentről, ami – minden rokonszenves tulajdonsága ellenére – Diána valójában sosem volt. Ez a szent pedig a szöges ellentétét képezte annak a családnak, amelynek Harry a tagja volt, legfőképpen persze a hűvös és távolságtartó Károlynak és az újra fel-feltűnő Kamillának, aki 2005-ben ment feleségül a majdani királyhoz.

Az egyetlen személy, akin keresztül a napjait egyébiránt leginkább céltalanságban tengető Harry még úgy-ahogy kapcsolódni tudott ehhez az emlékhez, Vilmos volt, a két testvér közötti szoros köteléket pedig sokáig az sem bontotta meg, hogy a báty 2003-tól viszonylag stabilan együtt járt Kate Middletonnal, a későbbi Katalin hercegnével. Sőt, az ifjabb herceg arról számol be, hogy kezdetben kifejezetten szoros és jó kapcsolata volt a párral, még a balul elsült 2005-ös jelmezes buli előtt is kikérte a véleményüket, Vilmosék pedig – szerinte – egyértelműen azt javasolták neki, hogy Erwin Rommelnek öltözve jelenjen meg a partin.

igaz, a fiatalabb herceg bátyja esküvője után egyébként is egyre többször érezte úgy, hogy a közöttük lévő kötelék már nem olyan erős, mint korábban. A Katalin és Meghan közötti feszültségeket részletesen tárgyalta a bulvársajtó, a Tartalékból viszont az is kiderül, hogy a báty sem lelkesedett Harry új barátnője iránt: egy veszekedés során Vilmos faragatlannak és durvának nevezte Meghant, ami miatt a két fivér össze is ugrott. A szimbolikus ügyben tehát a nagy testvér sem állt Harry mellé.

Harry herceg dühe az eddig vázoltakat tekintve legalábbis érthetőnek tűnik: második fiúnak születni egy iszonyatos hercegi házasságba,

fiatal felnőttként felismerni az elkerülhetetlen „tartaléklét” céltalanságát, egy amerikai színésznőből legyártani az anyapótlékot és aztán a családon belül is elszige­telődni vele – mindezt szüntelen médiafigyelem mellett – egyáltalán nem tűnik olyan életnek, amiért cserébe sokan feladnák a sajátjukat.

A woke herceg

A Tartalék korántsem az első példa arra, hogy Harry (és Meghan) az Atlanti-óceán túlpartjáról igyekszik újraértelmezni saját történetét-történetüket és a brit monarchia belső erőviszonyait. A könyvben a távolba szakadt herceg többször hangsúlyozza, hogy azért is hagyták hátra az Egyesült Királyságot,

Három év távlatából viszont mind világosabb, hogy Harrynek (és Meghannek) egyáltalán nem a sajtóval van baja, legfeljebb a bunkó lesifotósokkal és azokkal a szenzációhajhász újságírókkal, akik a megítélésük szerint rossz színben tüntetik fel őket. Például úgy, hogy megírják, a Kaliforniában szocializálódott, félig fekete Meghan Markle nem illik a brit királyi családba, vagy hogy a tanulmányai során folyamatosan gyengén muzsikáló Harry herceg – mondjuk így – valóban nem egy szellemi égimeszelő.

A sajtónak azzal a részével, amelyik nem kérdez vissza, és amelyik hagyja, hogy a pár maga inter­p­retálja az őt körülvevő világot és a vele történteket, nyilvánvalóan nincs gondja Harrynek (és Meghan­nek). A brit monarchia évezredes intézményét sem kiköpni, sem lenyelni nem tudó balliberális tengerentúli sajtónyilvánosság kapuőrei örömmel engedtek utat nekik, az Oprah Winfrey-interjúban igazán szabadon lehetett a Buckingham-palota rasszizmusáról és a sussexi hercegi pár vindikált forradalmárszerepéről beszélni – keresztkérdésektől nem kellett tartani.

A Tartalék célja Harry saját megfogalmazásában „az igazság” feltárása,

– példás, korszerű, woke alapállás. Bár az abszolutizmus kora óta eltelt évszázadokban a legtöbb uralkodó és királyi sarj megértette, hogy a valóságnak általában több rétege van annál, amennyit saját érzelmeik és sértettségük látni enged nekik, Harry (és Meghan) kaliforniai exodusa éppen egy olyan időben és egy olyan helyre vezetett, amikor és ahol ez az alapvetés megdőlni látszik. A kaliforniai Montecitóban, ahol az ember Oprah Winfrey-vel, Natalie Portmannel és Jennifer Anistonnal találkozik, ha leugrik a boltba tejért, a jelek szerint még a brit királyi udvarnál is könnyebben lehet elfeledkezni az élet efféle fonákságairól.

Dinasztikus háború

Hogy Harry (és Meghan) háborút vív a Buckingham­-palota ellen, most már aligha lehet kérdéses. Mint ahogy az sem, hogy a Tartalék miért éppen most került a boltok polcaira. Amikor Harry (és Me­ghan) először vádolta meg nyíltan rasszizmussal az uralkodói családot az Oprah Winfrey-nek adott interjúban,

– uralkodása hatvankilencedik évében, stabil népszerűség mellett ez a kijelentés bőven belefért. Harry (és Meghan) vádjai így partvonalra kerültek.

III. Károly trónra lépése viszont megváltoztatta az erőviszonyokat. Nyilvánvaló, hogy Harry dühe nem az elhunyt nagymama, hanem elsősorban a hideg, érzelmileg nehezen megközelíthető apa ellen irányul. Harry és Meghan netflixes sorozata alig néhány héttel Károly uralkodásának kezdete után jelent meg, rá nem sokkal pedig a Tartalék: a Sussexek nyilvánvalóan nem kívánják megkönnyíteni az új, a népszerűségi felmérésekben egyébként is hagyományosan gyengén szereplő király országlásának első időszakát.

Harry könyvét sokan árulásként, a – kis túlzással – folyamatos legitimációs válságban lévő brit monarchia elhiteltelenítésére irányuló kísérletként fogják fel, igaz, a legfrissebb YouGov-felmérések szerint egyelőre nem sikerült elérni ezt a hatást, csak a hercegi pár népszerűsége csökkent még tovább a szigetországban.

Hosszú története során a monarchia a Tartaléknál nagyobb támadásokat is túlélt már, igaz, azok rendre kívülről érkeztek, nem az uralkodói család soraiból. Hogy hosszú távon milyen hatást vált majd ki a könyv, ezen a ponton még nehéz megmondani, de az szinte biztos, hogy a család, s ami Harry szempontjából talán még fontosabb, a két testvér megbékélését nem fogja elősegíteni.

Nyitóképen: A Harry-könyv a boltokban szerte a világon. Fotó: AFP / JUSTIN TALLIS